Eighteen Again [Sunghoon ff.]

Chapter 3

Éjjel mocorgásra kelltem, az első amit megnéztem a sarok volt, de az üres volt. Körbe néztem gyorsan. A forgószékem felém volt fordítva, benne meg valaki ült. Láttam az alakját, de felálomba nem tudtam ki az.

Mirae? Nem ő biztos. Apukám mit keresne itt? Nem ő sem, ő az.

Jobban megnézve próbáltam fókuszálni. Össze font karokkal ült, terjesztett az székbe. Fehér fogai kivillantak, az arcát nem láttam tisztán, de dús fekete hajkoronája volt és nyalóka volt a szájában. És amit hallottam az a csomagolópapírja a nyalókának volt.

Felsikítottam, majd villanyt kapcsoltam. Mirae, de még a szüleim is felkelltek.

-Mi történt? - kérdezte egyből anyukám. Mirae-ra pillantottam.

-Cs-csak rosszat álmodtam. - mondtam.
Mirae leült mellém, mire könnyeim kifakadtak, sírni kezdtem. Vigasztalva simogatta a hátam Mirae.

-Ahj, gyerekek. - sóhajtott anya fáradtan, ő is azért sajnált. - Ma esetleg próbáljatok meg fénnyel aludni rendben?

-Jól van. - mondta Mirae. - Sajnálom. - mondta.

-Semmi baj. - mondtam. Anya bement és becsukta maga után az ajtót. - Ott ült. Láttam az alakját é-és...nyalóka volt a szájában..? De... - habogtam.

-Értem, hogy megijedtél.

-És mosolygott is miközbe a csomagoló papírt szorongatta. - mondtam.

-Szerintem egyenlőre örüljünk, hogy csak azt szorongatta és nem mást. - tudta, hogy ezzel megnevettet, és az úgy is lett. Kislányos zavaromba csak gyengén karon csaptam nevetve. - Itt alszom veled. - bújt be, majd hagyta, hogy most én öleljem őt.

Nem aludtam sokat, vagy jól, de azért fel kellett kelnem reggel és elmentem suliba.

Tényleg teljesen más világba voltam. Leültem Riki mellé, aki le sem vette a szemét rólam.

-Mi van? - kérdeztem.

-Minden rendben? - kérdezte tátott szájjal.

-Nem aludtam túl jól este. - bólogatott gondolkozva.

-Azon kívül? - kérdezte mint aki kiakar szedni belőlem valamit..

-Semmi más. - mondtam. Bólogatott hátra dőlve, majd hallgatta tovább a zenéjét. Heechan is besétált, mire felálltam és azzal a lendülettel ki is húztam őt onnét. A folyosón magam felé fordítottam. - Elfejtetted átküldeni a cikkeket.

-Azon gondolkoztam, adnod kéne valamit cserébe. - sóhajtottam.

-És mit? - kérdeztem.

-Hm... - mért végig alaposan. - Csinos kis cica vagy. - lépkedett közelebb, rám rakta a kezét, amit egyből lelöktem és adva neki egy pofont besétáltam egy osztályba, mintha semmi nem történt volna. Utánam bejött ő is egy piros kéznyommal az arcán.

-Mi történt? - kérdezte Riki. Pár szóval elmondtam neki, mire a fiút kiröhögte. A telefonom csörgött egyet, majd láttam a cikkeket, amit ő küldött nekem.

-Úgy tűnik egy arc simivel meg volt elégedve. - erre mind ketten eldőltünk a röhögéstől. Már csak a szünetben tudtam volna megnézni a cikket, mivel becsengettek. Matek volt az első óránk. Kicsit azért bántam a házit.

-Kész a házi? - kérdezte Riki.

-Nincs teljesen. - kinyitottam ki a füzetet. Belenézve elképedtem. - Illetve mégis kész van. - mondtam.

-Mi?! - kapta oda a fejét. Az alján egy nagy kacsintós emoji állt. Riki elmosolyodott. Na jó, biztos közé van Riki-nek Mr.Feketeséghez. - Érdekes. - mondta Riki mosolyogva. Aztán az ellenőrzésbe kezdtünk és az összes egytől egyig hibás volt. Na kösz, Mr.Feketeség. Riki is felnevetett, ahogy belenézett a füzetembe. - Sosem volt jó matekból. - motyogta, majd hirtelen rám kapta a fejét.