Eighteen Again [Sunghoon ff.]

Chapter 12

Másnap rosszul éreztem magam, ahogy egyedül keltem. Nem tudtam, kit keltegetni mellőlem, hajába túrva és puszilva. Felkelni sem volt kedvem. Csak fejemre húztam a takarót.

-Narae. Lassan dél. Nem akarsz felkelni? - megráztam a fejem Mirae kérdésére. - Kész a reggeli egyben ebéd.

-Nem vagyok éhes. - mondtam. Mirae sóhajtott.

-Ennyire hiányzik? - bólogattam. Elgondolkodott mit kéne csinálnia. - Ő sem örülne, ha nem ennél. - simogatta meg hátam.

-Tudom, de nincs étvágyam. - bújtam ki egy pillanatra.

-Igazából, anya tegnap látta Sunghoont és elkellett mondanunk kicsoda ő. - felültem.

-Nem nézett hülyének titeket? - megrázta a fejét.

-Bár mikor látta őt, hogy eltűnt azt hitte megörült. - elmosolyodtam. Felálltam és aztán megfogva testvérem kezét lementünk. Az asztalt Jay terítette.

-Meg sem lepődöm, hogy Jay itt van. - mosolyodtam el halványan. Jay gyengén felnevetett.

-Fogadjunk, ha Sunghoon lenne itt állandóan le sem lehetne vakarni a vigyort az arcodról.

-Az egyszer biztos... - szálltam be a segítségben. Mind leültünk, majd a többiek szedni kezdtek.

-Szedj Narae, aztán mesélj Sunghoonról. - mondta anya.

-Nem tudom mi van vele. Majd előkerül. - próbáltam eljátszani a keményet.

-Tegnap még sírva fakadtál annyira hiányzott a srác. Narae, ennyivel nem rázol le minket. - mondta apám. Sóhajtottam.

-Ő az a fiú, aki tetszett. Kis kedves srác. Jóindulatú bár néha veszekszünk, mert a suliba minden órát végig hülyéskedett és idegesített. Amúgy meg introvertált.

-Mióta kezdted őt látni vagy, mi? - kérdezte.

-Több mint két hete. - vontam vállat.

-És így beleszerettél? - kérdezte apa.

-Mi? Dehogy! - mondtam kipirosodva. Mind lökdösni kezdtek. - Nem is tetszik nekem annyira...szimplán-

-Le se tagadhatod. Tegnap este el sem akartad engedni. Láttam ám. - mondta anya. Teljesen elpirultam.

Ebéd után felmentem a szobámba visszafeküdni. Mirae is jött, de ő inkább rendet rakott. Gondoltam nekem is bekéne szállnom, de nem volt hozzá kedvem.

-Vágom, hogy halálosan kivagy, de...legalább az asztalodon rendet rakhatnál, Narae. - egy kis hiszti után, felkelltem és elkezdtem mindent a szekrénybe bedobálni. Gondoltam felhasználom az egyik üres fiókom, kinyitottam, ami már eleinte is nehéz volt. Nehézsége oka a nyalókák voltak, a fiókom tele volt velük. Egy üzenet is volt közte. "Ha hosszabb ideig eltűnnék, ne hiányolj annyira. 😜"

-Kértek? - kérdeztem és megdobtam őket, eggyel-eggyel. Aztán én is kibontottam egyet. Jobban éreztem magam egy kicsivel.

-Ezeket a nyalókákat csak dobni szabad? - kérdezte Mirae. Jay felnevetett.

A hétvége fájdalmasan telt. Az esték is és reggelek is. A hét első napján, reggel nem volt étvágyam.

-Narae, napok óta nem ettél. - mondta anya reggel.

-A kakaót megiszom, de nem fér belém a kalács. - hajtottam le a fejem.

-Meddig fogsz még nem enni? - kérdezte Mirae. - Sunghoonra nem várhatsz. Addigra éhen hallsz.

-Nem is ő a baj. - egyszerre sóhajtottak.

-Tudjuk, hogy miatta van ez. - mondta Mirae. - Narae...

-Délután eszek, ha haza értünk.