Eighteen Again [Sunghoon ff.]

Chapter 4

Mirae tök csalódottan ült le az íróasztalához, miután nem volt időm kedvem beszélni Mr.Feketeségről.

-Figyelj, Mirae. Én igazából ki vagyok ettől a szituációtól. Aludni sem bírok miatta és félek tőle. Ez engem egyáltalán nem vidít fel.

-Értem. Akkor csak rátok hagyom. - mondta.

-Mármint boldog vagyok, ha megfejtek valamit, de tök para, hogy valaki éjjelente engem figyel. Főleg egy srác. Milyen perverznek kell ehhez lenni? - kérdeztem. Mirae nagyban felnevetett, majd oldalra néztem és egy fél méterre állt tőlem. - Woah, mi a fene! - ugrottam két métert. - Nem úgy értettem! - Mirae még többet nevetett.

-Tényleg ott van, vagy viccelsz. - nyeltem egyet, majd bológatni kezdtem. - Hagy nézzem! - huppant mellém Mirae. Megfogtam kezét, majd visszahúztam testvérem. Nem tudtam levenni róla a szemem. Arcát nem láttam még most se, ami igen csak zavart és ijesztőnek találtam. Ő közelebb jött hozzám, majd kinyújtotta a kezét. - Mi történik most? - kérdezte Mirae.

Elfogadtam a kezét, amivel elkezdett egy emberi alakot felvenni, de mint a szellemek átlátszó volt én még is éreztem kezét.

-S-Sunghoon? - kérdeztem. Ahogy teljesen láthatóvá vált minden egyes procikája, kicsit megrázta valami a kezem, ami miatt mindketten elhúztuk.

-Igen, én vagyok. - szám eltátva maradt. Mirae-ra néztem, míg ő érthetetlenül kapkodta a semmi és köztem a fejét.

-Beszélt és látom... - akadtam ki.

-Hogy néz ki? Érti amit mondok? - kérdezte izgatottan.

-Mindent ért. - mondtam.

-Umm... Azt hiszem anya hívott. Megyek. Szia vagy Sziasztok. - mondta Mirae.

-Szia. - intett neki boldogan Sunghoon.

-Elköszönt tőled! - üvöltöttem utána.

-Szuper. - csapodott le a székembe a srác. - Kösz, hogy végre rendesen megídéztél.

-Fogalmam sincs, hogy csináltam, de szívesen. - mondtam.

-Az érintéseddel. Sokat változott a világ mióta meghaltam, amúgy. - játszott a székbe.

-Igen az emberiség fejlődik, nagy ügy. Ki vagy és mit akarsz tőlem? Miért nem tűnsz el, ha megídéztelek? - kuncogva felállt, majd a székembe ültetett.

-Nyugi. Hova olyan sietősen. Csak barátkozzunk össze. - ült az ágyamra.

-Nincs kedvem veled barátkozni. - mondtam.

-Park Sunghoon vagyok. Fűstmérgezésben halltam meg, de kaptam még egy esélyt az életre, de ahhoz teljesítenem kell valamit. Az én esetemben a barátkozás, mivel mindig mindenkivel goromba voltam. - összeszükítettem a szemem.

-Hazudsz, ott voltak neked a barátaid, a másik hat srác. - mondtam.

-Mindegy. Majd később elmondom miért kellesz te nekem. - arcomra megint kiült az undor. - De nagy lett a szád. Két perce, majdnem összeszartad magad tőlem. - ciccegett.

-Sunghoon bácsi, nem beszélünk így a lányokkal. - felállt, majd a szék támlájának nyomott.

-Tisztelettel beszélj az idősebbekkel. - hajolt vészesen közel. A szemkontaktusunk nem szakadt meg egy pillanatra sem. - Jól tartod a szemkontaktust. - mondta és elhajolt.

-Bocs, hogy zavarok, de anya ezt küldi neked. - rakott le nekem epret Mirae az asztalra. Majd integetett a semmibe.

-Kicsit jobbra, úgy. - mondtam. Sunghoon felnevetett. - Ha ha ha. Leszek a szinkronhangja neked. - mondtam. Mirae is felnevetett, majd meghajolva kiment.