Eighteen Again [Sunghoon ff.]

Chapter 7

Az idő repült a suli és Sunghoon mellett. Bár jól éreztem magam Miraeval és Aeraval is legjobb barátokká váltunk. Ahogy jobban megismertem a fiúkat annál többet beszéltem és teljesen megnyíltunk mind egymás közt. Sunghoonnal a bizalmunk kialakult bár csakis barátként. Jó arca volt, de valahogy nem sikerült vele elvarázsolni egyenlőre.

Az egyetlen probléma az osztálytársaim voltak. Ők őrültnek tartottak engem, én pedig idiótának őket. Az osztályom gyakran tettek hülye megjegyzéseket és Heechan kiszúrt velem ott ahol tudott vagy szexista megjegyzéseket tett.

Ha őszinte akarok lenni, nem hat ez meg engem annyira, hisz szünetbe Ni-kivel mi tűzünk a többiekhez.

Apropó Jay és Mirae...ők nagyon egymásra hangolodtak. Nemrég jöttek össze, olyan három napja és azóta el sem engedik egymást. Anya jól fogadta, apa pedig úgy so-so.

Vacsoránál ültünk, mivel megbeszéltük, hogy ma Jay itt alszik nálunk és kihúzzuk az ágyát. De van ám nekünk vendégszobánk is. Nem akarok zavarni...

Sunghoon még mindig a számból nézte ki az ételt, mert anya mindig valami olyat főzött, amivel rég találkozott. Mindesestre akkor találtam őt a legédesebbnek, mikor evett és aludt, így megosztottam vele mindig, amit kaptam.

-Mind hálásak vagyunk, hogy ma eljöttél Jay. - mondta apa bosszús szemekkel.

-Én is hálás vagyok, hogy itt lehetek. - mondta kicsit félve.

-Bár szerintem elhamarkodott a döntés, hogy már együtt aludjatok. - mind a hárman egyszerre léptünk apa lábára az asztal alatt.

-Mióta ismeritek egymást? - kérdezte anya Jaytől.

-Iskola első napjától kedzve kedveljük egymást. Első látásra megtetszett Mirae. És még csak ismerkedünk, bár nem tudok rosszat mondani a lányukról. - simogatta meg Mirae fejét, mire ő zavarba jött. Sóhajtva Sunghoonra néztem.

-Olyan kellemetlen, hogy nincs kedvem itt ülni. Erőltetik. - tátogtam Sunghoonnak. Felnevetett.

-Segíthetek megenni és aztán kitatálunk valamit, hogy elmehess. Ezzel elkezdtem emelgetni a villám, amiről mágikus módon eltűntek a dolgok, én meg nem tudtam megállni a mosolygást.

-És hol fog Jay aludni? - kérdezte apa.

-Gondolom a kanapén. - mondta Jay.

-Szerintem ketten aludhatnának a vendég szobába. - mondtam. Erre mindenki rám kapta a fejét. - Mi van? Jay egy angyal, amúgy is és egy párnak együtt kell aludnia.

-Nem félnél egyedül a szobában? - kérdezte anya.

-Nem. - ráztam meg a fejem. - Már nem félek a sötétben.

-Tényleg mióta? - kérdezte apa.

-Két hete. - gondolkoztam el. Azóta volt velem Sunghoon. - Felmehetek a szobámba, ha befejeztem? - kérdeztem.

-Miért? Nem akarsz velünk maradni? - kérdezte anya.

-De, csak sokkal többet kell tanulnom angolból, mint Mirae-nak így elkezdeném most. - mondtam.

-Ahogy gondolod. - mondta apa.

-Köszönöm. - álltam fel egyből és felmentem. Kezembe vettem a könyvet és betakarozva az ágyamba kezdtem tanulni.

-Nem beszélgetünk? - kérdezte Sunghoon. Mostanság nem beszélgettem vele a suli miatt. - Nem szeretem, hogy suliba jársz. Sosem beszélsz velem, mindig csak tanulsz és így még esélyünk sincs egymásba szeretni. - vette ki a kezemből.