És most?

☆5☆

Azért nem kell ilyen hangosan kiabálnod bazdmeg..-Jelenti ki Kisaki.
-Leszarom mit akarsz. Menjél de kurva gyorsan el innen. Köszi.-Ezzel a mondattal az ajtó fele mutattam. Rika aközben ezt végig hallgatta a lépcső közepén.
-Nos en addig nem megyek ameddig meg nem tudom mi van Te és Rindou között... Csak egy közlés.-Ezzel le ült a kanapéra és úgy gondolta mintha Ő lenne itt a vezér s rá rakta a lábát a dohányzóasztalra.-Hallgatlak nagy örömmel!-Mosolyog rám. Tiszta ideg vagyok de még rá tesz egy lapáttal.
-Közöd is lenne hozzá hogy kivel vagyok eggyüt!?- kezdek közeledni ahogy a nem ide való kölyökhöz.
-De van. A barátom vagy nem?--Ezzel ki húzta a gyufát és be ütöttem neki egyett amit nem bántam meg.-Ezt miért is kaptam? Baszódnál meg te kis..-Nem tudta befejezni mert Rindou ott ált mögötte és tarkón ütötte és ez által elàjult.
-Jól vagy Picur?-Én erre csak bólogatni tudtam mivel olyan gombóc lett a torkomba. Aközben annyira meg ölelt a másik oldalról valaki.
-Ő az enyém mostantól!- Szólal meg Ran a hátam mögül. En meg nézek ki a fejemből mint valami hülye.
-Ne szórísd ennyire a kezem kérlek!-Jelentem ki és elkezdek mocorogni. Ez vicces volt mert erre feldobott a vállára és elkezdett fenvinni a szobámba. Persze Rindou ezt meg akarta akadályozni de nem sikerült neki. Le dobott az ágyra. Én meg azon gondolkoztam hogy hol van megint Rika? Hol van az a seggfej Kisaki?
-Ah..ne..kérlek Ran..-Nézek fel mostmár aki felettem támaszkodott.
-Miért? Ez a ház ajándéka! Miért is ne? Rindou is bekapcsolódik..-Közli velem és csókolgatni kezdi a nyakamat és erre egy gyengéd nyögés szált ki a számból. Hirtelen oda rakom a kezem a számhoz.
-Ran..én nem akarom még!- Jelentem ki bátoratlanul. Baszki de hülye vagyok.
-Hadjad már! Mit nem értesz hogy nem akarja?-Kezdi felhúznimagát Rin ami egy kicsit jól esett mivel védte a "barátnőjét".
-Faszom, jól van..-Közli Ran és végre le szállt rólam. Istenem de ragaszkodóak.
-Amugy milyen ház ajándéka?-Kerdezem fullosan komolyan.
-Ohh ja az.. hát nos. Nehéz elmagyarázni egy kölyöknek.- Ezzel ki keltem az ágyból és be zártam az ajtót.
-Egy, nem vagyok kölyök. Kettő, választ kérek de kurva gyorsan.- jelentem ki és ülök le a székre.
-Ahj jól van. Nos mivel mi Haitani tesók...vagyunk..-Mondja Ran de Rindou fojtatja a mondatot.
-Mivel Haitani tesók vagyunk így osztozunk egymás csaján erre akart kilyukadni a bàtyjám. Szóval nem a ház ajándéka hanem ilyen meglepetés ajandék. Kb így gondolkodj.-Persze en már a legrosszabra gondoltam és olyan vörös lettem hogy még a paradicsom is irigyelne engem.
-Oh..minden oké hercegnő? Kicsit piros vagy..-Én csak mutogattam hogy jól vagyok de utána elkezdem magamba gondolkodni hogy ez most csak vicc vagy tenyleg így gondolták? Jó mindegy vissza megyek a valóságba.
-Oké szóval...azt mondjátok hogy ha en most Rindouval össze jövök akkor te is a barátom leszel?-Erre csak bólogatott mind kettő. Na akkor szuper. Megfogom a telefonomat és egy pulcsit, ki nyitottam az ajtót.-Most el megyek gördeszkázni. Majd jövök. Sziasztok!- ezzel a mondattal már léptettem le a lépcsőn. Kisaki már nem volt itt, de az ajtót nem tanulta meg hogy hogy kell becsukni az bíztos. Na mindegy felvettem a cipőm és a gördezkám és indultam ki az ajtón. Magam után be csuktam és mentem is a park fele. Jó most ez a levegő legföbb képpen úgy hogy gördeszkával gurulok. Láttam valakit aki nagyon ismerős volt valahonnan, de nem esett le hogy ki az és hogy honnan ismerős ennyire. És ezzel a gondolattal befejezve neki mentem valakinek.
-Ugh. Elnézés nem figyeltem.-Nézek fel és erre már be ugrott hogy ki. Hanma. Egy régi barátom.
-Semmi gond Nanami, nem hiszem hogy a te hibád lett volna de leszarom.-Felsegitett én meg futottam a gördeszkám utan mivel az sikeresen elgurult
-Majd meg beszélüüünk~~-Húzom el a szót és szaladok is a gördeszkámhoz. Egy kisfiú megfogta nekem higy ne menjen az útra. Csodálta hogy milyen szép a gördeszkám van.
-Whooaaaahh- Nez rá csillogó szemmekel de utána sírni kezd.
-Jaj..mi a baj?- Nézej rá kedvesen.
-Az anyukám...hol van?-Néz rám. En is nézek rá értetlenül.
-Megkeressük oké? Nem lesz baj ameddig itt vagy velem, rendben?-Mosolygok rá de utálom a kölyköket igazából de segiteni kell nekik.
-Köszönöm. Maga nagyon kedves!- Fogja meg a kezem. Heh.
-Ha lehet ne magázz okés? Nana vagyok, így hívj.-Bólogatott-Mi a neved?-Nézek rá és aközben nyújtom a kezem a gördeszkámért.
-Kameki vagyok. De ha lehet Kamenek hívj.-Nez rám és oda adja nekem a gördeszkámat.
-Okés Kame. Keressük meg az anyukádat.-Mosolygok és nézek előre. Rá nézek a telefonomra és hívom a rendőröket.
-Jó napot! Egy kisfiu elvesztette az anyját a parkban.-Kezdem a szót és le ülünk a legközelebbi padhoz. A kisfiú csak lógatja a kis labát a padon ami nagyon cuki volt. Ez most így arra emlekeztet hogy amikor élt apám akkor mindig ide jöttünk ki sétálni.
-Jó napot! Rendben, máris indulunk és majd ott a többit megbeszéljük!-Mondja az másik oldalról a rendőr.
Kb 10 perc múlva meg is jöttek a rendőrök.
-Maga hívott minket?-Néz rám egy nagyon testes rendőr bácsi.
-Igen. Ő az a kisgyerek, Kameki.-Mondom és mutatok a kisfiúra hideg arcal.-Nem találja az anyját.-mondom és magyarázni kezd valamit a kisfiúnak egy nő hogy "nem lesz baj megtaláljuk anyukádat" meg az ilyesmi.
-Rendben. Beazonosítottuk és az anyja is hívta a rendőrséget hogy el tűnt a parkban a gyermeke. Máris hívjuk. Egy pillanat.- ezzel ki vett a zsebéből egy telefont és tárcsázta a kisfiúnak anyjának a telefon számát.-Jo napot. Sikeresen megtalálta egy nő a gyermekét. A parkban. Nem tartozik köszönettel tényleg. Jó rendben megvárjuk, viszhall.-ezzel le rakta a telefont és le ült mellém a nagytestű rendőr.
-Az asszony nagyon szépen köszöni hogy megtalálta a kisfiát..-Fogja meg a vállamat. Én körül néztem de nem érdekelt hogy Rindou nem figyelt én feláltam a padról és elmentem. 
Kb 10 perc múlva haza indultam mivel már meguntam a várakozást.
-Végre itthon!-Mondom halkan erre neki megyek Rindounak -Bocsi.-Ezzel így fel sem néztem mivel éreztem hogy Ő volt. Le vettem a cipőmet és a gördeszkámat is le raktam.
-Máskor figyelj..-Éreztem hogy rám néz de engem nem nagyon érdekelt. Megfogja a kezem és magahoz húz. Ezzel az ajkam hozzá tapadt az övéhez. Nekem már le rohadt volna a hátam hogyha ennyire le kéne hajolnom egy csajhoz.
-Hiányoztál..-Ezzel most meg mit akar? Fel mentem a szobámba azzal a tudatal hogy nem jön most utánam. De hat persze hogy mindig utánam jön.
-Tanulnom kell most nem érek rá.-Jelentem ki és próbálom ki tolni az ajtón de mivel erősebb nálam így nem volt sikeres az ötletem.
-Hadd segítsek kérlek..csak most az egyszer-Befejezte es felkapott a vállárá és be vitt a fürdőbe.- Fürödj le!- Ezzel le tett és ott hagyott. Én be zártam az ajtót hogy véletlenül se jöjjön be. Aközben Rant nem is láttam. Hol lehet? Jo nem érdekes, inkább le zuhanyzok és utána tanulok. 20 perc múlva ki jöttem a fürdőből. Senki sehol. Hála az istennek nem zaklat engem Rindou. Így be indultam a szobámba és be zártam az ajtót. Körül néztem itt sincs, oké... most amúgy sincs kedvem vele beszélni. Lehet el ment, de hogy miért? Lehet észre vett engem azzal a pasassal. Áh, nem hinném.

1-2 óra múlva kész vagyok a házimmal és tanultam is a holnapi tantárgyakból. Mostmár le fekszek aludni hiszen már tíz óra lesz pár perc múlva. Ha apa élne most ki nyírna engem ha eddig fent lennék. Tényleg így apáról eszembe jut ma nem is voltam kint a sírjánál. Gyorsan fel vettem egy nadrágot és egy pulcsit es elmentem a sírhoz. Imátkoztam és egy kicsit "beszelgettem" vele. Egy kb fél óra múlva indultam is vissza. Mosmár tényleg le vekszek aludni. Így is tettem.
Másnap elöbb keltem mert még el kellet mennem boltba. Oké, megvan. Mostmár csak fél órám van elkészülődni.

**FÉL ÓRA MÚLVA**

El fogok késniiiiii~~~-Húzom el a szót és futok a suli felé. Mégmiétött elindultam volna a reggelimet be csomagoltam mert nem volt idő otthon megenni.
-Sziaaaa Rikaaaa-Ordítok Rikának az meg csak integet a suli kapulyánál.
-Szervusz Nana! Milyen volt a hétvégéd?- Ránt egy perverz mosolyt az arcára
-Nem volt semmi.. De inkább menjünk be mert mindjár becsöncsgetnek és akkor elkésünk.
Nagyon semmi nem változott a mindenapi sulis napjaimból ugyan olyan unalmasak voltak az órák. Viszont a kémia az mindig is jó volt de most hogy hiányzott a tanár matekozni kellet. Miért erőltetik ránk ennyire a matekot? Istenem de bunkók.

**SULI UTÁN HAZA FELÉ**

Azon gondolkozom hogy tegnap hova tűnt el Rindou, igazából nem is hívott és nem is írt hogy hova ment vagy valami ilyesmi. Jó mindegy. Itthon vagyok végre megszabadultam ettől a rémes iskolától az a lényeg de holnap ugyan úgy oda kell visszatérnem szoval hiába gondolkodok ilyeneken. Le veszem a cipőm és elindulok a szobámba.
Megcsinálom a házim és ismét tanultam egy pár órát. A tanulás után festettem egy kicsit de nem tudtam be fejezni mivel Rika hívott.
-Szervusz Rika! Helyzet?-Köszönök a másik oldalra de nem Rika hangját hallottam meg elsőnek de azt éreztem hogy bajban van. Úgyhogy megmostam a kezem. Aközben Rika a maga módján mondatokba bele rakta a szavakat hogy mi a helyzet. Na szuper egy pisztoly van a fejénél.
-Oksi.. értem akkor megyek nemsokára csak átöltözök- Ezzel szakítottam a vonalat és tárcsáztam Ran számát mert azt is sikeresen megszereztem. Harmadig csöngsre fel is vette.
-Szia Ran..-Szólalok meg aggódó hangon mert nagyon féltem hogy eggyetlen barátomat bármikor elveszthetem.
-Szia hercegnőm! Baj van? Olyan fura a hangod..-Modja Ran én aközben a könnyeimmel küszködök.-Szólalj már meg! Nana? Itt vagy?-Kérdezi Ran én meg már elsírtam magam.
-Kérlek.. Ran segíts nekem..-Kezdek bőgni a telefonba.
-Oké segítek, de miben?-Gondolom roszra gondolt
-Gyere ide és elmondom! De siess mert bármikor megtörténhet.-Ezzel szákítottam a vonalat. Át öltöztem és rendbe raktam az arcomat is.
5 perc múlva Ran meg is érkezett. De nem értettem hogy miért nem Rindout kértem meg hogy segítsen. Ja már megvan, azért mert Rikának Ran nagyon be jön és jobb ha Ő jön.
-Mi a baj hercegnő?-Ront be a szobámba az illető.
Én elmeséltem hogy mi a helyzet Rikával. Ő csak bólogatott utána megfogta a kezem és ki húzott az autóhoz. Aközben sikeresen elkaptam a cipőmet és a pulcsimat.
-Oké! Mentsük meg a barátnődet! De.. amúgy hol is lakik?- Erre en csak egy kicsit röhögtem de utána elmodtam neki. Rindou üzenetet küldött. Na mégjobb.
___________________________________________________________________
-Szia picur, rá érsz most?-(Rindou)
-Nem megkell mentenem most valakit, bocsi-(Nana)
-Értem és kit?-(Rindou)
-A barátnőmet..-(Nana)
-Aha.. amúgy nem láttad Rant?-(Rindou)
-Őt? Itt ül mellettem..ne haragudj hogy nem téged hívtalak segítségül..-(Nana)
-Ez az utolsó..utána megbüntetlek! És nem leszek gyengéd veled hiába fogod kérni(Rindou)
-Okés na megyek mert itt vagyunk szervuusz<3(Nana)
-Szeretlek! Szia!♡-(Rindou)
___________________________________________________________________

Itt vagyunk...-Mondom nagyon halkan de még így is meghallotta Ran.
-Nem lesz baj, te maradj itt! Oké?- Persze majd egy ilyen jó buliból maradjak ki a francokat!
-Dehogy maradok itt a barátnőm bent van! Faszokat maradok itt!!-Ezzel en is ki száltam az autóból.
-Te tudod..- Ezzel ki mondva lövést halottam. Én persze rögtön be rontok mint egy őrült és én is elő veszem a kis édes fegyverem.- Mióta van neked ilyened? Hiszen még a boltokban csak a kirakaton van ilyen hogy nemsokára kiadják..-Néz rám Ran aközben én akit láfok le lövök.
-Rika..baszki Rika!!-Ezzel az utolsó embert is lelőve le dobom a fegyvert és oda futok az említett emberhez.