És most?

☆8☆

"Nana szemszögéből"
Szombat reggel 9 óra van és én nyugotdan aludtam ameddig valaki felnem keltett engem. Persze hogy Rika volt, mert megbeszéltem vele hogy elmegyek vele délőtt vásárolgatni de én mint mindig....elaludtam.
-Nana! Elaludtál! És most nem tudok már elmenni veled vásárolni mert bezárt már az összes bolt amibe akartam menni!-Kiabál velem Rika, akin látszott hogy élvezettel riasztott fel az édes álmomból.
-Neked is jó reggelt!- mosolygok rá még félálomban.- Amúgy mit mondtál az előbb?- tudtam hogy ezen felpaprikázza magát így direkt mondtam ezt neki.
-Heh?! Na jól van majd holnap akkor elmegyünk de akkor már hét órakkor itt fogok lenni és belefogok ordibálni a füledbe!- Ezzel leszaladt a lépcsőn és haza ment.. vagyis gondolom hogy haza ment.

"Rindou szemszögéből"
-Jó reggelt Ran..- ásítok és egy alsónadrágban belépek a konyhába.
-Fáradtnak látszol.. de ma ébernek kell lenned! Ja amúgy neked is jó reggel!- Röhög és a kezembe sd egy pohár kávét- Idd meg, ettől felébredsz aztán majd nem alszol el a harc közben amit végig nézünk!
- Jól van na..- ezzel lehúztam a kávét.

Délután három óra, mi már ott vagyunk de a Toman sehol.. emlékszem valaki azt mondta a bandából hogy "bíztos vagyok benne hogy megijedtek tőlünk!" erre meg mindenki elkezdett röhögni. A helyszín valami óriási garázsban lesz vagy talán valami raktár szerűség. Vagy mindkettő. Már szinte mindenki itt van és látom Rindout is ahogyan beszél valami fehérhajú csávónak. Ha jól tudom akkor a neve Izana Kurokawa vagy mi, nem tudom nem bíztos.
Fél óra múlva már mindenki itt volt ezen a nagy helyen és mintha valami bemutatót adnánk elő.. csak éppen most ez éles harc nem játék. Ugye a harc az azért kezdődött mert nem vagyok jóban Mikeyal és plusz mellé még mi vagyunk a második legnagyobb banda Tokióban. Lehet ezért nem szeretnek ennyire az emberek, na de mindegy. Hallottam már a motorokat így mutagotni kezdtem valamelyik kapitánynak hogy kussoltassa el őket. Meg it tette de úgy hogy akik csak nézni jöttek azok is befogták. Lehet azt hiszik hogy a vezér kiabált. Gondolom. Halottam hogy leálították a motorokat így összeálltünk ahogyan megbeszeltük a többiekkel. Az egyik vezér oda jön hozzám és így szól.
-Ne izgulj kérlek mert így az egész banda izgul!- Ezzel ránézek az emberekre és felbátorodva néztem vissza valakinek a szemében. Mosolyogtak ahogyan meglátták hogy legyőztem a félelmemet és bátorabb lettem. De legbellül nagyon féltem. Egyszer még megnézem kik vannak itt és egy régi barátom is itt van, vagyis a nézők között.. Kazutora. Nem tartjuk egymással a kapcsolatot de bármikor felismerném. Visszaálltam a helyemre és már nyilt is a kapu ami mögött voltunk. Mindenki felénk nézett és én teljesen megfagytam amikor ez történt. Rám néznek Rindouék is és nagyon meglepődtek amikor megláttak engem és elkezdtek ujjogni nagyon. Mintha valami hülye farsangon lennék és a szüleim lennének. Elindulunk hogy jobban megpillantsák a bandámat és persze engem. Nem tudtam mit kezdeni magammal így nem is néztem Ranékre és nem éreztem amúgy sem magamat úgy hogy rá tudjak a fiúkra. Kinyílódott a másik kapu és ott ált a Toman, mindenki ismerte Mikeyt és ők mintha valami bemutatón lennének úgy jöttek beljebb.
-És akkor kezdhetjuk?- kérdezte egy volt Walhalla tag és mindenki elkezd telitorokból ordítani hogy "IGEEN". Kicsit zavarba jöttem mert Izana engem bámult ameddig elnem kezd megint dumálni az az alak.- Nos akkor a jobb oldalon.. a Fekete Kígyók! A bal oldalon pedig a legismertebb banda.. a Toman!- ugyan olyan csend van a bandámnál mint mindig mert mi nem arról vagyunk híresek hogy folyamatosan kiabálunk.. mi inkább csendesek vagyunk.
Pár perc után újra megszólal a csávó amit nem hallottan mert én úgy harcolok hogy zene megy a fülembe amit nem javasoltak most a többiek de engem nem érdekelt. Amikor felnéztem mellém ált egy nagy alak és kivette a fülemből a fülhallgatót.
- Kislány én bízok benned tényleg! Győzd le ezt a Mikeyt kérlek!- ezzel el ment a fülhallgatómmal. Mindenki bámult rám és hàt én ezt nem szeretem egyáltalán.
-Rendben! KEZDŐDJÖN A HAAAARC!!!!- mindenki elkezd futni az ellenséghez és ütni kezdik egymást. Én állok és érzem hogy meg fogok ma valakit ölni. A fejemben lejátszódik hogy tényleg megölöm Mikeyt és elindulok felé és persze ő is így tett. Közeledtünk de lassítani kezd és egy idő után megált. Én csak futok és nem állok meg. Mikey tudta mindig hogy én nem látok amikor ferekedek és volt amikor ezért törtem el a kezét is. Mindenki verekedett, a fájdalmas kiáltás valakitőt és ami szokott lenni egy ilyen verekedésnél. Pont ütni akartam de Draken közbe lépett és így a kezék ütöttem meg nem Mikeyt. Ránézek a színtelen szemeimmel és megrémült így kihasználva a lehetőséget földre tepertem így már csak Mikey maradt és akkor az én bandám lesz a legnagyobb.. vagyis azt hiszem. Mikeynak is elment a szemszíne így a többiek leálltak és nézték a jelenetet. Egymás előtt állunk, Draken a földön eszméletlenül de Mikey és én egynás szemébe nézve állunk. Tudjuk egymás tehnikáit de azóta mióta utoljára együtt edzettünk azóta már nagyon sokat fejlőddtünk és én egy minimétert lépek és már Mikey egyet rúg amit kivédtem.