És most?

10

⚠️SPOILER VESZÉLY⚠️

""Szeretlek". Elsem hiszem hogy ilyet mondott nekem."

Ezután megnyugodtam es lefeküdtem aludni. Pár perc alatt már aludtam is.

*MÁSNAP*
Iskolában indultam volna ha valaki megnem szakította volna a nyugodt perceimet ameddig be nem érek a pokolba. Takemichi volt.
-Szia Nanami! Takemichi vagyok.- köszön az említett.
-Nem érdekelnek a Tomanosok.- közlöm vele és gyorsítottam a tempómon.
-Kérlek hallgass meg!- ezzel megáltam és vissza fordultam. Oda futott hozzám és mondta.- Segítened kell nekem. Fontos.- mondta- Manjiroval kapcsolatos.-erre feldobtam a fejemet.- Ebben az esetben csak te tudhatsz erről.- Mire elmagyarázta hogy Mikey mély depresszióba esett de nem mutatja senkinek hogy az. És ez minden ennek a Kazutora gyerek hibája.- Szóval.. Baji neki sokat számított. Kazutorát kéne kifaggatnod.- felyezte be.
- Aztán miről?- màr iskola környékén voltunk mire kinyögtem a kérdést.
-Mindenről. A közelébe kell férkőznöd.- na persze jo hogy nem mondtad hogy feküdjek le vele. Ha ezt Rindou megtudja szakitani fog velem. Bíztos vagyok benne.
- És miért pont engem kellet választanod?- kérdeztem tőle de nem válaszolt semmit. Elköszönt tőlem és bement a saját osztalyában. Ahogyan mondta..senkinek nem mondthatom el, még Rindounak sem. Sajnálom Mikeyt és segíteni szeretnék neki de lehetetlen mióta megtörtént az az incidens.

* AZ ISKOLÁBAN*
Rika ma nem jött iskolába, lebetegedett. Sokat gondolkoztam amit Takemichi mondott nekem. Bíztos hogy én vagyok erre jó, nem más. Például Chifuyu?
Nehezen de megírtam a történelem dolgozatomat.
Ebédidőben oda jott hozzám egy csapat fiú.
-Hé, cica mond meg hol van Rika.- kopott a pofámba az egyik.
-Otthon van.- válaszolom és elmosolyodtam.
-Hazudik.- emelte fel kettő is a hangját.
Ezzel csak annyit tudtam tenni hogy levettem az ételt a tálcámról és arconvágtam. 10 perc múlva már a tanároknak kellet lefogniuk mert ha nem akkor megölöm őket.
Az igazgatóiban ülök sokkos állapotban és csak hallgatom ahogyan kiabál velem az osztályfőnök és az igazgató.
-Ha még egyszer előfordúpul ilyen..én esküszöm..- nem fejezte be a tanár mert az igazgató belevágott a szavaba.
-Miért lettél ilyen? Egy hónapja még kedves jószívű lány voltál. Megváltoztál legbellül.
-Maguknak semmi köze ahozz hogy én megváltoztam vagy nem.- ezzel feléltam és kimentem. Hallottam hogy az osztályfőnök az igazgatóval kiabál hogy hogy képzeli elengedni ezt a normálatlan gyereket.
Már rég abban a cukrászdában kéne lennem Rindouval. Idegesen megyek ki az udvarra táskámmal a hátamon. Amikor kiértem ott volt egy motoros és intett nekem. Rin volt az. Próbáltam úgy viselkedni mintha nem törrént volna semmi.
-Tudom hogy történt valami veled, ereszd ki magadból.- mondja és megcsókol.
-De örülök hogy megtettem.- átöleltem. Pár percig így voltunk utána elengettük egymást.
-Gyere, elviszlek a cukrászdába.- mosolyog rám és máris nyújtotta nekem a bukósisakot. Felültünk és indultunk is. Akiknek hét órájuk volt azok csak bámultam kint az udvarról hogy ki van itt és milyen jó motorja van. Holnap hozzám sem mernek majd szólni, ebben bíztos vagyok.
Amikor a cukrászdához értünk elkeserettem.
-Baj van?- lepődött meg Rindou.
-Nem..- ölelem meg és ő is vissza ölelt. Bementünk és leültünk egy kétszemélyes asztalhoz. Két perc múlva jött a pincér aki nagyon nézte Rindout.
-Jó napot. Mit adhatok?- nézte mosolygva Rint.
-Egy csésze kávét, és egy szelet sajttortát.-Válaszolta- Kicsim, te mit kérsz?- fogta meg a kezemet. Láttam hogy a csajszinal nem tetszik és bunkóra váltotta a hangnemét.
-Egy citromos teát és egy szelet gyümölcstortát.- válaszoltam. A pincér felirta és elment. Pár perc múlva itt is volt amit rendeltünk.
-Szóval.. Nana miről szerettél volna beszélni?- kortyol bele a kávéba.
-Nos..segítened kell nekem.- elkezdtem gondolkodni hogy bíztos elmondjam-e neki amit Takemichi mondott nekem- Arról van szó hogy Takemichi reggel suli előtt oda jött hozzám és elmondott nekem valamit.-csendben figyelt és bólintott hogy mondhatom tovább- Kazutoraval kapcsolatos.- erre felemelte a fejét és összeráncolta a szemöldökét.
- Mit akar tőle?- nézett a szemembe.
-Azt hogy férkőzzek a közelébe és hogy..-itt megakadt a szó mert pont itt van pár asztallal.-Azta kurva..- nézett rám Rin utána arra nézett amerre én. Ő is meglátta és intett neki.
-Nyugi. Nem lesz baj, megigérem.-ezzel oda ment és elkezdett beszélni neki. Én elővettem a telefonomat és hívtam Chifuyut.
-Szia Chifuyu. Gyors kérdés. Kazutorát mikor engedik ki a börtönből?- idegesen kezdtem venni a levegőt.
- Jövőre asszem. De miért?- még hevesebben kezdett dobogni a szívem.- Hahó? Nana van valami baj?- kérdezi én csak néztem előre és próbaltam megnyugodni.
-Nagy baj van igen. Kazutora pont abban a cukrászdában van ahol én. Pár asztallal arébb.- mondom és zihálni kezdtem.
-Máris megyek.- ezzel lerakta a telefont. 10 perc múlva itt is volt és befutott. Mindenki nyugodtan evett, ivott. Chifuyu meglátta hogy ott vagyok. Utána kérdezte tátogva hogy hol van Kazutora. Mutattam hogy ott van Rindouval. Chifuyu oda ment és megölelte Kazutorát. Nem tusom mióta lettek ilyen jó barátok, hiszen ő ölte meg Bajit. Kazutora vissza ölelte. Kértem Chifuyut hogy jöjjön ide.
-Add meg Takemichi számát.- mondom. Ő csak bólintott és átküldte. Felhívtam de nem vette fel. Lehet meg iskolában van vagy Mikeyval.
-Rindou. Menjünk.- néztem rá aggódó arcal. Elköszönt a fiúktól, felkelt és mellém sétált összekulcsotuk a kezünket és kimentünk.-Baj van babám?-nézett rám de csak ráztam a fejemet- Akkor miért mentünk el?!- álltunk meg és szembe álltunk egymással.- Megszólalsz még ma?- kezdett dühös lenni.
-Elkell neked mondanom valamit..- néztem csalódottan a földet.
-Hallgatlak- mondta majd leültünk egy padra. Elmeséltem neki hogy mit mondott nekem Takemichi. Szóról szóra
-Szóval ennyi..- néztem előre és megpillantottam egy ismerős arcot.- Nem mehetnénk el?-kérdeztem gyorsan Rindoutól.
-Picúr ameddig nem mondod el hogy hova addig sehová nem megyünk.- jelentette ki de mégis felkelt és elindult az autóhoz.
Az ismerős arc Hanma volt. Idegesen indultam én is az autóhoz nehogy észre vegyen de késő volt.
-Nanami~ hogyhogy ide jöttél a Tenjiku területére?- kérdezte.

Igen, miután Kisakit kidobták a Tomanból Hanma és többszáz tag kilépett. Beléptek a Tenjikuba hogy bosszút álljon Kisaki, Mikey részéről. A Tenjikuról annyit kell tudni nagyon nagy terület hozzá tartozik. Kapitánya Kurokawa Izana. Az említett a Sano család távoli rokona.
-T-Tessék? Szerintem oda jövök ahova akarok? Nem így van?- nézek rá nagy szemekkel amikor hátulrúl valaki átkarolt. Rindou volt az.
-Mit akarsz a csajomtól?- nézett rá halálos szemekkel.- Hadj bekén vagy megbánod.- jelentette ki és levette a szemüvegét és belenyomta a kezembe.
-Rindou.. hadj.- Kérlelem de mintha a földnek beszéltem volna. Neki esett mint valami barom. És csodáltam hadta hogy megverje. A keze eltört én meg nem tehettem ellene semmit.
-RINDOU!- kiálltok rá mire felnéz-Hadj ezt abba megöldöd a végén!-szökött ki egy könny a szememből. Rindou szót fogadott és lerakta. Oda jött hozzám és letörölte a könnyemet az arcomról.
-Sajnálom de neked csak én parancsolhatok..- ölelt át.- Te nekem nem.. de erről még beszélünk.

                                                            ~

Pár hete az incidens óta. Rindou azóta megváltozott. Amikor megtudta hogy akit megvert az uygan abban a bandában van. Sajnáltam folyamatosan stresszelt valamin.
Kettő napja nem tudok róla semmit. Ran sem rudja hova ment úgyhogy kétségbe esetten vártam hogy haza érjen és hogy Ran felhívjon hogy jól van. De nem így történt. Ran néha átjött hozzám megnézni milyen állapotban vagyok.
-Nana, megjöttem! Hoztam sütit!- Kiabált a földszintről. Nem mentem le mert semmi kedvem nem volt hogy úgy lásson. Nagyon megbántott Rindou azzal hogy eltűnt, Ran csak azzal vígaztal hogy nincs semmi baja és hogy nemsokára haza jön. Végül lementem. Ran már nem csodálkozott azon hogy ahogyna kinézek. Mintha már minden napivá vált volna hogy úgy nézek ki mint valami elmosott szar.
-Ez milyen süti?- kérdeztem rá és elmosolyga magát
- A kedvencedet hoztam.-ezzel a mondattal nem is kellet több kibontottam és enni keztem.
-Köszönöm szépen Ran, nagyon kedves vagy!- öleletem meg. Valaki csengetett így elazakadtunk egymástól. Rannal nincs semmi közöttünk de én tudom hogy tetszek neki.
Kinyitottam az ajtót és egy rendőr fogadott.
-Jónapot? Tudok segíteni?- kérdeztem rá. A rendőr csak bólintott és elővett egy képet.
-Ezt az úrat keressük, pár napja tűnt el és úgyhisszük hogy nagy bajba keveredett amibe nem kellet volna.- amikor ezt kimondta én próbáltam vissza fogni a könnyeimet de nem sikerült. Sírni kezdtem. Ran csak átölelve mesélte el a rendőrnek hogy mi sem láttuk már lassan 3-4 napja. Hirtelen hányingerem lett és szaladtam a wc-re. Pont időben. Hányni kezdtem. A rendőr elment Ran pedig hozzám futott felfogni a hajamat.
-Mi a baj?- kérdezte. Nem tudtam válaszolni én sem tudtam hogy mi bajom lehet.
-Nem tudom..- köhögtem eggyet-kettőt. Megmostam a fogamat és lefeküdtem aludni.