És most?

☆2☆

Nana nézéséből:

A lépcsőhöz érve azt hittem ki megyünk, de fel mentünk. Be léptünk az ajtón ami a utolsó lépcsőfok után két lépésnyire volt.
-Tudsz biliárdozni, ugye?-kérdezte furcsán Rin. Mivel mondtam neki.
-Elmondtam már,hogy igen!-nézek rá olyan szomorú fejjel ami mindig be vált, de nála valahogyan nem vált be, amin meg lepődtem.
-Jól van már, be ne kapjál hee!-Mondta furin mivel nagyon nem ismert engem és én sem ismertem.

Oda nyomta a kezembe az ütőt. Én persze megfogtam, hisz mért is ne!Szóval aközben kérdéseket tett fel, de azt nem részletezem.
Mert mért is nem én nem nyertem semeik körben sem. Azt én meg kérdeztem hogy mióta van itt biliárd, csak annyit válaszolt hogy "most sincsen". Azaz most illegálisan játsziunk vagy mi a faszom?

-Kérsz valami innit?-Kérdezi nagyon gyerekes hangon.
-Nem kösz, én inkább megyek haza!-mondom ilyen nem is tudom milyen hangon.
-Gyere haza viszlek!- Néz rám mint valami fogyatékos, de utána rá komolyodott.
-Éntőlem aztán mindegy-Nézek rá kérdő fejjel..

Le mentünk a lépcsőn erre megszólal
-Add egy kicsit a telefonodat! Légyszi!-jó oké, erre nem számítottam...
-Tessék-Elő varázsoltam a zsebemből a telefonomat és oda adtam neki.
-Majd hívlak!-állok a lépcső végén mint egy szobor a kerítés tetején

Haza vitt engem Rindou, viszont Rikáékat nem láttam már a szórakozó helyen. Féltettem Rikát. Ki tudja hogy milyen emberek ezek.

Már bent vekszem az ágyban amikor megcsörren a telefonom. Oda megyek az íróasztalhoz elveszem a készüléket, Rika. Rögtön felvettem a telefont!
-Azt hittem elraboltak te hülye!-Ordítok a telefonba, hála az istennek apám nem hallota meg.
-Köszi, tudom hogy az vagyok! Na mindegy azt akartam mondani hogy holnap el jössz-e abba az új kávézóba?-kérdezi de hallottam higy apám aközben le ejtett valamit de nem foglalkoztam vele mert még nem öreg hogy meghaljon.
-Persze hogy el megyek, de ezért nem kellet volna felhívnod!-Mondom Rikának.
-De! Csak azért is fel hívtalak mivel ki tudja hogy holnap ki foglal le téged! Na szia majd a suliba megbeszéljük! Sziaa Nana!-Istenem, enyit beszélnie ennek a nőnek.
-Szia Rika!-
Ezzel szakítottam a vonalat.
"Rindou mi a francért nem hív ha egyszer el kérte a telefonszamomat?!"-Ez a gondolat futkosott este a fejemben.
Apukám kihívott! Őszintén mindig tudtam mit akar, de most annyira zavarodott voltam hogy nem azon gondolkoztam hogy mit akar!
-Nana, légyszives el mész nekem boltba cukrot venni?Kérdezi apukám amikor én nem is rá figyelek.-Kislányom! Figyelsz rám?!-Kezd dühösen nézni rám-Ne hazudj létszíves-Nyugodt hanogon fojtatta.
-Bocsi apa, nem figyeltem! Gondolkodtam!-Fojtom meg a szót magamban!
-Menj és vegyél cukrot!- Ezzel oda adta a sportcipőmet hogx induljak már meg.
-Rendben apa, max egy fél vagy egy óra mulva jövök! Sziaa!-Ezzel megindultam az ajtó felé
Ő csak bólintott! Gyalog mentem hogy több időt legyek a levegőn, hogy kiszellősztessem a fejem is.

**Tíz perc múlva**

Jó estét kívánok!- nyitom az ajtót! Senki nem köszön..furcsáltam egy kicsit de megjelent az eladó
-Oh, elnézést, jó estét kívánok viszont!-mondta zavarodott hangon. Gondolom új eladó mivel még nem láttam.-Még valamit?-Kérdezte olyan édes arcal hogy elolvadtam.
-Nem-ezzel fizetdem és ki mentem az ajtón

Haza fele láttam egypár embert aki figyelt engem és követett is.

-Haza ért-Folytom meg a szót magamban! Ledobom a cukrot, apámhoz szaladok rémülten.-Apa, apa! Kelj fel!!!-Egy könny csordult ki a szememből
-Kislányom...én....sajnálom...-apám ilyet nekem sosem mondott, ezzel a gondolattal fel is hívtam a mentősöket.
-Jó estét, miben segíthetek?-Mondta a hölgy a telefon másik végéből.
-Kérem jöjjenek, az apámat meglötték..mindjárt elvérzik! Kérem siessenek!-Mondtam rémülten és elmondtam hogx hova kell jönniük!

**A korházban**

-Maga a lánya Ayotonak?-rántom fel a fejemet a szóra.
-Igen! Ugye jól van?!-Kezdek pánikba esni mert a doktor arca sápadt volt
-Őszinte részvétem..nagyon sajnálom!-kezd egy kicsit ő is elérzékenyülni-Nem tudtuk megmenteni, elvérzett..
-Az nem lehet!!-Ezzel megfolytom a szót és annyit éreztem valaki megfogja a vállamat hogy ne essek össze.-Huh?-Nézek hátra, Rindou! Mit keres ez itt, és honnan tudta hogy itt vagyok?!
-Gyere, haza viszlek még mielött csinálnál valamit!-Szolalt meg, bólintott a doki és én is!

Az út csöndesen telt! Hátul aludtam mint egy kisbaba az autóban.
-Itt vagyunk, kelj fel!-Fogja meg a combomat.
-Oké, köszi!-kelek fel a könnyes szemeimmel.
-Neked bármikor hercegnőm!-Gondolom magamban akkor most mi van köztünk!?-Segítek, gyere! Itt maradok éjszakára, rendben?-Aggódna értem? Hát nem hinném

**A házban**
Még mindig ott vannak a vérfoltok a padlón. Elmegyek felmosoért de Rindou kiveszi a kezemből
-Add vissza!-Mondom neki de mintha meg sem halotta volna.-Hallod amit mondok?!-persze kezdek dühös lenni.
-Hallom amit mondasz nem kell kiabálnod! Menj és inkább zuhanyozz le!Majd én felmosom!-Aggódó pillantást vetett rám ami anyámra emlékeztet! Bólintottam és indultam is zuhanyozni!
Egy ilyen háromnegyedóra mulva kopog az ajtón valaki!
-Be jöhetek?-mondta Rindou az ajtó másik feléről.
-Nem..-Mondom és megint elkapott valami rossz érzés hogy ezt nem kellet volna mondanom.-Mindjárt ki megyek!-Próbálok mentegetőzni
-Siess tíz óra elmúlt, aludnod kell!-Miért aggódik ennyire?
Miért? Miért aggódtsz értem, nem is vagyunk eggyütt!-mondom, aközben már felöltöztem. Kiertem az ajtón és nem csak Rindou volt ott hanem az a Ran gyerek is.
-Tudom hercegnő!-ölel meg és ad egy puszit a homlokomra amire zavarba jövök
Szia kislány-Istenem de idegesítő ez az alak pedig nem is ismerem még annyira de még Rindout sem!
-Kérlek ne hívj így-Kezdem magam rosszul érezni amit észre is vettem rajtam.
-Héj Nana, ugye nem vagy rosszul?- ezzel a mondattal össze is estem!

☆Elnézést kérek mindenkitől hogy egy ideig nem írtam!
♡Na de most itt van!