És most?

☆6☆

"Rindou szemszögéből"
Nanaaa?~- szólal meg a házban Rin és keresni kezdi az emlitett személyt.-Itthon vagytok már?- Ezzel már nem érdekelve ki ment a lakásból és haza indult.

-30 MÚLVA-
Meg állt az autó a nagy ház elött és ki szált Rindou. Be indult az ajtón és ahogy be léppet szó szerint piros szőnyegre lépett. Mindenki meghajolt hogy kimutassa a tiszteletét a háztulajdonosnak. Mivel már nem tud mit csinálni el kezd beszélgetni a titkárral Rindou és mintha flörtölnének de mégsem, lehet hogy csak a csaj hiszi azt hogy bejön Rindounak. Miután a lány már azt hitte hogy megcsókolhatna azt a személyt a telefonja felcsörrent.
_____________________________________________________
-Szia Nana vagyok! El jössz értünk Ran és Rika is megsérült! Siess kérlek!- (Nana)
Jesszus máris indulok!- (Rin.)
Oké, köszi♡- (Nana)
_____________________________________________________

Ezzel a fiú el ment a lánytól futfa és indította máris az autóját. Egy 10 percen bellül már meg is érkezett mert Nana át küldte neki hol vannak.
-Itt vagyok Picur!!- ezzel meg ölelte Nanát és egy puszit adott az arcára. A lány le volt blokkolva mert ezt nem is nézte volna ki belőle. Vagyis Rindou ezt gondolta mert a lány csak nézett előre paradicsom szinű arcával. Egy kettő perc múlva már megrázta a fejét és swgített neki.
-Rindou!.. hadj már fel tudok kelni..-vértköpve mondja Ran.
-A faszokat! Hülye, vért köpsz akkor hogy tudnál felkelni?!-mondom nagyon aggódva.
-Jo jo tudom..na..- ezzel be fejezve Ran elájult. A többiek ki vitték őket az autóba, aközben meg jott a rendőrség.
-Oké induljunk..- Mondta Nana de nem tudtunk meg indulni mert be kopogtattak az ablakomon a rendőrök.
-Jó napot, maguk hívták a rendőrséget?- random rendőr kérdezte de szemeztunk egymással mert próbálta felvenni a csajommal a szemkontaktust de ahogy láttam Nanát nem érdekelte és így fojtatta- Rendben, nos akkor tudják hogy mi történt itt? Lövéseket nem hallotak?- kérdezősködik a rendőr és még mindig Nanát méregette aki a telefonját nyomta.
-Nem!- Mondtuk egyszerre a lánnyal és elindultunk az autóval hátul a két emberrel.
-Kérlek istenem elne veszítsük őket is!...-Ennyire még nem láttam Nanát sírni de most sír nagyon.
- Ne aggódj, nem fogjuk őket is elveszíteni! Ígérem..- mondom és nekem is könnybe csordul a szemem.

"30 PERC MÚLVA"

Oké itt vagyunk az otthonomnál itt tegyél ki engem és be viszem a barátnőmet is-Mondja gyorsan Nana, gondolom nagyon aggódik a barátnője miatt. Hála istennek Ő nem sérült meg. De Ranből is nagyon sok vér folyt már ott is ki.
-Várj, itt maradhatok Rannal?-Nézek rá aközben próbálja ki szedni a barátnőjét a kocsiból.
-Persze, akkor Őt is bekötözöm!- Mosolyog és ki szedi nagynehezen a barátnőjét a járműből. Eddig nem vettem észre de most látom hogy van egy ismerős tetoválása a kezén. Valahonnan ismerős nekem..jó majd később megkérdezem tőle hogy honnan van neki ilyenje.
-Oké, köszi~- ezzel én is ki száltam és én Rant cipeltem be a házba.

"Nana szemszögéből"

Nem akarok köcsög lenni úgyhogy Rant is nekem kell majd ellátnom..
-Persze, akkor Őt is bekötözöm!- Ezzel ki szált Rindou az autóból. Be cipeltuk a sérülteket, nem nagyon éddeklet most az hogy minden véres lesz csak ne haljanak meg mert én szeretem őket. Legfőbb képpen Rikát, ha Rika meghal én is, ezt el mondtuk egymásnak mert nagyjából mindig mindenhol eggyüt vagyunk és ki áltunk egymásért. Ő egy igazni barát és Ő rajta kívül nics senkim, ja de itt van most Ran és Rindou is de szerintem nem igazán illünk össze. Lehet szakítanom kell. Nem nagyon akarok ezen gondolkozni mert van most sokkal fontossabb dolgom is.

"2 ÓRA MÚLVA"

Huu~- Jövök ki a szobából amiben bent vannak a "sérültek". Igaz megvannak sérülve meg ilyesmi de ez egy kicsit vicces.
-Jól vannak?-Ugor ki a fotelból Rindou és ki kapcsolja a tv-t.
-Persze, egy kicsit nehéz volt kiszedni belőlük a-- Nem bírtam be fejezni mert éreztem valamit a lábamban és a kezemen is.
-Nana? Minden rendben?- néz rám értetlen fejjel Rindou és csak két perc múlva esik le neki hogy mi van. Megvágta valami a lábamat.. ez olyan érzés lehetett amijor Bajit le szúrta Kazutora. Nem érzett semmit és csak később kezdett el vérezni szegény gyerek.. jó baràtom volt, mondjuk éh azóta nem beszélek senkivel sem a Tomanból csak neha Chiffuyuval meg a barátjával Takemichivel.
-Nana....te.. ne ne ne ne...- elkezd jönni felem mert làtja hogy kezdem az eggyensújomat elveszteni..-Megvagy..- ezzel rá fektetett a fotelra és elkezdi felmérni a sérüléseimet.
-Rindou en nem éreztem..-nézek rá de nem igazán figyel rám..
-Hova raktad a kötcert? Vagy azokat az orvosi izékat..?-Mostmár rám néz és keresgélni kezd.
-Bent van a szobában, az asztalon- próbálok felkelni de vissza fogott hogy meg ne mozduljak.
-Okés, egy pillanat és hozom..- ezzel felszaladt az emeletre és be ment a szobába. 2 perc múlva már jött is le de levert valamit. Megállt és vissza megy hogy felvegye. Megnézi és elcsodálkozik a fotó látván. Azzal a képpel a kezében jön le a lépcsőfokokon.
-Ők a barátaid?- kérdezi és mutatja a képet..
-I-igen..-vallom be mert tudom hogy a Tenjikuban nem bírják a Tománosokat., ahozz képest Kisakit felvették, ezt is persze nemrég tudtam meg.
-Oh.. Ő halt meg a Walhalla és a Tomán harcnál nem?- leteszi az asztalra a kepet es elkezdi vizsgálni a lábamat. Persze én bólogattam mint valami hülye mert nem bírtam beszélni, össze szorult a hasam gombóc volt a torkomban és küszködtem a könnyeimmel. Nehéz ezt felfogni hogy Kazutora leszúrta utána hogy segítsen magán még egyszer hason szúrja magát. Ott voltam hívtuk páran a mentőket de későn jöttek már ki sajnos nem lehetett megmenteni Bajit.. elverzett... Emlékszem ott sírtunk körülötte, Chiffuyu az ölében fogta már a hullát és ordította a nevét. Ahogy meghalloták a rendőrautonak a hangját ezzel nem rudták eldönteni ahogy ki győzött végül..
-Fáj még..?- már nem annyira de aggódóan nézett rám Rindou.
-Amúgy sem fájt..- kínos csend jött ebben a pillanatban. Vártam hogy megszólaljon de hát nem akart úgyhogy felszenvedtem magamat hogy a kezemet be tekerjem. Oda nyúltam de nem értem el mert Rindou elhuzta tőlem.
-Miért húztad el?-nézel rá még mindig a könnyeimmel küzködve.
-Mióta vagytok barátok Manjiroval?- rakja vissza ahol volt hogy el erjem a dobozt. Megfogtam és elkezdtem betekerni végre a kezemet az előtt bele szúrtam egy érzéstelenitőt.
-Kiskorunk óta de amióta meghalt Baji azóta nem beszelünk és nem is találkozunk.
-Rendben.. vigyázz Manjiroval ha elveszti a kontorlját akor nem szabad a közelében lenni mert akkor téged is megüt.
-Tudom..- Nézek rá és újra elcsöndesedünk. Én fel kelek a fotelból és csinálok egy kis teát magamnak.
-Kérsz?- kérdezem és mutatok a teára.
-Igen, kérlek..- felel nekem Rindou. Teljesen úgy éreztem mintha valamit elronottam volna.
Megcsináltam a teákat és oda vittem neki. Elkortyolgattuk egy ideig utána élmostam a poharakat amiből ittunk.
-Én szerintem itt fogok maradni..éjjelre..ha szabad-folytja meg a csöndet újra Rindou.
-Ja..öhm..persze nyugodtan, de akkor muszáj lesz velem aludnod..-Felelek neki és egy kicsit elpirosodottés egy perverz mosolyt húzott el a szája szélén. De én már megint paradicsom színű lettem.
-Megnézem mi van velük..- mondom neki és felkelek a fotelból nagy nehezen.
-Nem tudsz egyedül fel menni a lépcsőn Picur, hadd segítsek!- Jön mellem és felsegitett a lépcsőn. Be mentem a szobába Rika forgolódott szóval már fent volt. Jó nem baj most egy ideig pihennie kell neki és Rannak is.