Nyomasztó érzés kelt hatalmába,
Szívem legmélyebb zugában.
Érzéseim kavarognak össze-vissza,
Én sem tudom mit érzek néha.
Versekbe foglalom érzéseimet,
Csendes folyosón hallani lépteimet.
Csak egy kis nyugalom kellene,
Én már azzal is meg lennék elégedve.
Vagy ha csak valaki megölelne,
Halkan kezei között dédelgetne.
Mosolyom nem mindig őszinte,
Lelkemben sok az űröcske.
