(Ezt a verset még régebben írtam.)
Érzem a két kezedet,
a békét adó meleget.
Ránézek két szép szemedre,
benne ezernyi csillogást veszek észre.
Csodálattal vizslatod arcomat,
érdeklődve hallgatod hangomat.
Pulzusom az egekben,
mindig te jársz az eszemben.
Illatoddal elveszed az eszemet,
jelenléteddel a szívemet.
Édes mosolyodért én felelek,
minden rossz dolgot elfeledek.
Szép szavakkal simogatod lelkemet,
némán,óvatosan fogod kezemet.
Az őrületbe tudsz kergetni,
nehezen lehet elhinni.
Sok hibám van,mégis szeretsz,
kérdéseimre mindig felelsz.
Karjaidba zársz,mintha félnék,
nincsen jobb dolog ennél.
Mikor figyelek rád és veled vagyok,
kiszállnak a fejemből a gondolatok.
Aranyos tekinteted rám vezeted,
téged szeretlek,elhiheted!
