Úgy döntöttem, elengedlek tényleg,
fáj, hogy lemondtál rólunk, végleg.
Tudom, hogy én tettem ezt veled,
talán így lesz a legjobb, nélküled.
Szavaid miatt, megrepedt szívem,
de hagyom, éld az életed, nélkülem.
Elengedlek, hisz ezt akartad,
érzéseid irántam, sosem tagadtad.
Elengedlek, mert ez így nem mehet,
és sajnos én vagyok az, aki tervezget.
Elengedlek, bár mennyire is fáj,
mert tudom, menned kell, muszáj.
Így lesz a legjobb, azt is tudom,
nem számít, hisz ez csak fájdalom.
Fájdalom, amely belül megöl,
eléget, majd néha előtör.
Fáj nagyon, szinte mardos, bevallom,
az emlékektől sokszor, fuldoklom.
Nem akarom, hogy lásd, szenvedek,
csak azt, ahogyan gondtalanul evezek.
Nincs baj, hisz már elfelejtettelek,
még talán azt is, hogy kedveltelek.
Jobb lesz így mindkettőnknek, hidd el,
remélem így is, hogy boldog leszel...
