Sárkány Birodalom

7. Fejezet

Úgy ült ott a padon Firel, mintha egy álomból ébredt volna fel. Szemét dacosan Sodra forgatta, de beletörődött és visszakönyökölt az asztalra. Egy nagy kortyot gurított le a sörből, majd erősen megütögette a mellkasát a sör erős és habos ízétől. Sod erre felhahotázott és magamutogatva nyelte az ő kortyát is. A terem kezdett újra csendesebb mulatságba áttérni és az emberek már inkább csak beszélgettek. Sod csak vágta a húst és a katonák csak itták a bort. Firel ujjait tördösve és törölve a sör habját a szájáról figyelte a lakomázó férfiakat, majd egyszer csak valami mintha megvillant volna a szemében és elragata Sod tányérjáról a kis bárány egyik lábát és egy egész szájtátásnyit belaharapott és elnyammogta. Sod csak kigúvadt szemekkel és a kést és villát még kezében tartva bámulta, amint a lány leszedi a prézlit a külsejéről.
-Mégis csak éhes vagyok. - közölte Firel nyammogva és szépen lenyalta az összes ujját.
-Te kis... - állt fel Sod a helyéről és a lány után akart kapni, majd hirtelen két nagydarab ember fogta le és húzta hátra őt a lánytól. A pultos nő jelent meg és fodros szoknyája csak ugy suhant, ahogy az asztal mellé állt. A két katona is felállni készült, de az egyik fickó a karjuknál ragadta őket és nem engedte moccanni se.
-Héj, héj! Valami gond van? Az én fogadbómban nincs helye az ilyesfajta erőszaknak. Jól van hölgyem? - fordult Firel felé, aki csak törzsével még a kapást kikerülve ült és csak figyelte a folyamatot.
-Igen, jól vagyok. - nyökögte ki és törzsével visszahajolt a normális pozícióba.
-Jöjjön, kisasszony, egy ilyen férfi sem érdemli meg egy ilyen csodás hölgy társaságát - csicseregte a nő, majd barátnősen belekarolt Firelbe és elhúzta őt onnan, amit Sod és a katonák csak bagolyszemekkel néztek, de Sod volt a legviccesebb, ahogy a még le nem nyelt étel kidudorodott összezárt szájából. A nő Firelt egészen a pult mögé vitte, ahol megálltak és a nő egy üvegpoharat kezdett itallal tölteni.
-Mégis miért mentett meg? - tudakolta Firel a csurgó, borostyánvörös folyadékot nézve, ahogy betelíti a pohár belsejét. A nő odahajolt a füléhez és gyengéden és leheletével cirógatva Firel fülét suttogott bele.
-Nagy ajánlatom van a számodra. - lehelte és Firel kérdőn nézett a szemébe. - Úgy megfizetlek, hogy mindened meglesz, amire csak szükséged van.
-Tessék? - kérdezte Firel egyre távolodva a nőtől, aki belekortyolt a kitöltött italába és Firelnek már a pulthoz ért a háta, amikor a nő újra odahajolt hozzá.
-Egyszerű. Láttam a műsorodat. Lenyűgöző volt. És tudod, mi volt még lenyűgözőbb? - állt meg egy titokzatos pillanatra és Firelre mosolygott. - Hogy háromszor annyi étel és ital fogyott közben, mint egy nap összesen. - vigyorgott kedvesen Firel arcába, kifestett orcája most még pirosabb lett és kék szeme csak úgy villogott fekete festése között, de ő csak már-már fintorogva próbált tőle minél jobban elhajolni.
-Ha ez mindennap megtörténne, akár többször is, akkor akár már egy hónap múlva olyan gazdagok lennénk, hogy egy kész hotellé varázsolhatnánk ezt a putrifészket, vagy a kastélyba is költözhetnénk. - álmodozott a nő, szemét közben a mennyezet felé fordítva, mintha szinte látná maga előtt, amiről beszél és csak körülírja. -Érted, amit mondok? Te meg én... hatalmas üzlettársak lehetnénk. - nézett most újra Firelre, akiről csak szeppentség és bizonytalanság volt leolvasható.
-Ó, és ne feledd, én állom a szállásod. Ennyivel tartozom.
-Köszönöm, de...
-Á-á-á! Ne dönts elhamarkodottan! Gondolj bele, ez életed lehetősége!
Már néhányszor becsapták Firelt munkaajánlással, ez mégis hitelesnek tűnt, de hát hogyan fogadhatná el? Ha megszökik a Nyugati Kastélyból, biztos nem a környékbeli fogadóban fog először munkát keresni. Annyi szent, hogy ez nem működne.
-Elnézést, én nem hiszem, hogy ez nekem való lenne.
-És ugyan miért? Te vagy most itt a sztár, a Sassszárny fogadó csillaga! És ez így is maradna.
-Sajnálom, de nem fogadom el! - közölte határozottan Firel és annál inkább szorította a pult szélét. A nő oldalra hajtotta fejét, ezzel mégjobban úgy nézett ki, mint egy macska, aztán még nyávogni is kezdett.
-Megrémültél? Félsz, hogy páran, leginkább férfiak túl hamar rokonszenvességet éreznének irántad? Ez ilyesztő, tudom. De még az is pénzt facsarhat. - váltott át a nő gonoszias mosolyba és egy újabbat csettintett az italtól nedves ujjaival. - De, ha a kedvesség nem hat, majd csináljuk másképp.
Erre mellé lépett a két nagydarab férfi - az egyiknek még orrkarikája is volt - és karon ragadták Firelt, akit vonszolni kezdtek valahová, közben a nő meg is itta a kiöntött italát, de Firel pár rángatózás után rátaposott az egyik férfi lábára, aki erre nagyot jajdult és elengedve Firel karját a lábához kapott, ugyanis firel csizmájának a sarka egészen szép gödröt hagyott a férfi fekete csizmája orrán. A másik a lány után kapott, aki erre a hatalmas kart alulról kikerülve egy nagy ütést mért a férfi állkapcsába, akinek még az orrkarikája is felszállt a lendületben és egy kicsit hátrahőkölt. Erre néhányan felkapták a fejüket, de még folytatódott a vidám zene és a lakoma, úgyhogy szinte nem is tűnt fel, ahogy Firel átcsusszanva a két nagydarab ember között löki meg őket hátulról a csizmás lábával, akik erre nekiesnek a pultnak és pár ital kiesik a benne lévől polcokról. Nagy tócsákat hagyva loccsantak fel, ahogy a két férfi vicsorogva közeledett a lányhoz és a háttérben a fogadósnő csak a pipáját szívta és nagy porfelhőket fújva a levegőbe élvezte a műsort. Firel lépésenként hátrált a nagydarab fickók előtt, akik most kezüket tördösve készültek elkapni őt, erre pörögve bepréselődött a tömeg azon részére, ahol mulatságosan táncoltak még a zenére és forogtak a párjukkal. A lány után gyömöszölődő férfi Firel után kapott, aki erre elkapta a kezét és meghajolt előtte.
-Igen, köszönöm, elfogadom a táncot. - dudorászta és a férfi kezét fogva megpördült a tengelye körül és mikor a férfi újra utánakapott, azt a kezét is megragadta és úgy forgott egyet, mire a férfi kezei kersztbe lettek, akkor jól meglendítette a lábát és a gyengepontjába rúgott, majd az sajogva összerogyott. Erre a másik jelent meg egy másik irányból és Firel felsőjének nyakát markolta meg és magához rántotta, ahol jól a nagydarab markaiba szorította őt, de Firel a lábával egy asztalon pihenő söröskupa fülépe akaszkodott és felemelve azt, az egészet ráöntötte a hatalmas arcra, amelyen a rövid dús szakáll teljesen elázott és a lány kiszabadulva a szorításából, átlendült egy asztal fölött, melynek túloldalán négy fekete csukjás nő iszogatott, figyelmesen nézve Firel előadását, majd a túloldalra kerülve egy tányért hajított az arcát most végigtörlő vicsorgó férfi felé, akit ezzel telitalálva, mint egy oszlop, hátraborult. Firel az asztalon átmászva és a kürülötte bámészkodó emberek között a férfi fölé lépett, aki valószínűleg csillagokat látott, majd afelé fordult, aki pedig egy székbe kapaszkodva próbált a lábára állni, sikertelenül. Firel lihegve állt az emberek között, akik nagy tapsviharban törtek ki és Firelt éljenezték. Nem azért, mert elverte ezeket a fickókat, hanem mert Firel bátorsága és elhatározottsága ilyen meglepő véget szült. Eközben a pult mögött pipázó nő kigúvadt szemekkel nézte mereven a két földön terülőt. Firel meglepődötten fordult körbe és csak utólag vette észre, hogy a négy fekete csukjás feláll és odasétálnak hozzá. Az övek csak úgy csattogtak közben rajtuk, ahogy a lepéseket megtették. Erős és szigorú pillantásokat vetettek először a lányra, aki csak pislogva reagált, majd elismerően meghajoltak előtte, tenyerüket a szívükre téve.
-Elismerésünk néked, ifjú leány! Lenyűgöző volt ez az előbbi. Hatalmas megtiszteltetés lenne, ha csatlakoznál a sífárok csapataiba. - mondta elismerően a nő, majd felegyenesedve mosolyogva nézett rá a nála pár centivel alacsonyabb, most őzgidára hasonlító lányra. Nem kérdezett, csak várt.
-H-hát. Az igazság az... hatalmas megtiszteltetés lenne. - dadogta a fekete ruhásokat nézve, akik keresztbe és csípőre téve kezüket álltak egy ferde sorban előtte. -De... nem lehet. - Firel a Kastély és az emlékek miatt mondta ezt és nagy harcot dúlt magában. -Nem lehet. - ismételte meg és kihatrált a tömegből, ahol Sod ágaskodott lábujjhegyre egy combot majszolva közben, hogy belásson, mégis mi folyik ott. Ahogy Firel kisétált a tömegből, az emberek is követték őt szemükkel, majd Sod megbökte a könyökével.
-Héj, te, nem tudod, mi folyik ott? Egy mukkot se hallok, de valami nagyon van odabent. - nyammogta, majd még egyet harapott a combból. Valószínűleg végig csak habzsolt. Firel nem válaszolt, hanem csak felsétált a lépcsőn, egészen a szobájukig.