Cyborg

Harmadik

Vladimir pov.
Meghúztam a lábában a csavart annyira, hogy állni tudjon, majd levettem a pulóveremet és felé nyújtottam.
— Takard el magad.
— Irreleváns. Ez nem elég, hogy eltakarjon.
— Úgy értettem, hogy takard el az intim részeidet. — sóhajtottam.
— Zavar téged, ha nincs eltakarva?
— Eleggé! — mordultam fel forró arccal. Magára kötötte az anyagot, tovább ácsorgott, amíg én gondolkoztam. Hogy vigyek be egy kiborgot, egy olyan helyre, ami televan robot gyűlölő emberekkel? Fel—alá sétáltam.
— Azt mondtad megszereled a lábam, nem értem, hogy a fel—alá járkálas hogyan tudná megszerelni az alkatrészemet? — döntötte oldalra kicsit a fejét.
— Gondolkozom.
— Azon, hogy hogyan szereld meg a...
— Azon gondolkozok, hogy hogyan vigyelek be egy olyan terembe, ami tele van robot gyűlölő emberekkel!
— De én nem robot vagyok. Hanem egy kibernetikus organizmus, gépezet amelyeket állati agysejttenyészetből létrejövő agyszövet vezérel.
— Tudom mi vagy, de nem mindenki fogja ezt megérteni. Jobb lesz ha elrejtelek valahová.
– Ha robotgyűlölők elől akarsz elrejteni javaslom, vigyél robotok közé.
— Arról szó sem lehet!
— De ez volna a logikus...
— Én is robot gyűlölő vagyok! — orditottam. Már az idegeimre ment a gépszerű válaszaival. — Ülj le, majd kitalálok valamit. — mondtam és leültem a homokba. Ő is leült, de csak nézett maga elé. Úgy viselkedik, mint egy robot, de mégis...Láttam a szívét. Vert, és emberi agya van. Vajon a lelkét kiölték belőle?
— Mennyi idős vagy? — kérdeztem. Rám nézett.
— Az emberi koromra vagy kiváncsi?
— Igen. — mondtam.
— Azt nem tudom.
— Nem tudod? — kérdeztem felvont szemöldökkel.
— Nem emlékszem semmire. Az emlékeim onnantól kezdődnek, hogy elindult a program. Nem mondták meg ki voltam és, hogy mi történt velem. — magyarázta meg. Szerencsétlen. Nem tudni ki volt és, hogy mi történt vele, őrjítő lehet.
— Sose gondolkoztál rajta?
— Azt tilos volt. Az én számom már H 7.0 és az  irattárban dolgoztam.
— Mi történt? Hogy kerültél ide a szemétbe?
— Nem tudtak frissíteni. Régi technológia lettem, nem kellettem. — magyarázta. Micsoda? Kidobtak egy élő személyt, azért mert régi technológia?!
— Azok a nyomorult kormánybéliek! — morogtam.
— A személyiséged indulatos.