Cyborg

Tizenötödik

Igor pov.
Az eszméletem lassan visszatért és felültem az ágyon. Vladimir egy másik férfival beszélt, akiről, amint elmúlt a kettős látásom, kiderült, hogy a bátyja, Roger.
– Március? Projekt? Liam? Ezredes? Biztos nem épp csak akkor érte el az orgazmus?
— Roger! – sziszegte Vladimir.
– Jó, jó, bocsi! Nem tudom mit jelenthetnek ezek! Talán ő majd jobban fel tud világosítani!
– Oké!
– Valamint...Hogy a francba képzelted ezt? Csak úgy lefekszel vele? Honnan tudod, hogy nem épp fotókat csinált rólad a vörös szemével? — morogta Roger, mire Vladimir keresztbe tette a karját.
– Először is, én bízok benne, hogy ezt nem tudja megtenni. Másodszor, nem fogod nekem megmondani kivel fekszem le!
– Elnézést! – álltam fel, mire Vladimir kuncogott, Roger pedig ledöbbent majd elfordult.
– Oké, mostmár értem! Öltözz fel! — lengette a karját idegesen. Ekkor tűnt fel, hogy megint nem takarja az intim részeimet semmi. Az egyik takarót magam köré csavartam, amíg Roger elment.
— Hát ez nagyon jó volt. — nevetett Vladimir miközben leültetett és az ölembe ült.
– Micsoda? Mit értett meg? – kérdeztem zavartan.
— Nem lényeges. — karolta át a nyakam és megcsókolt. Mindig olyan jó érzés ha megcsókolt, bizsergető és kellemes. Az arcára simítottam a kezemet. Ez a szituáció annyira ismerős, de miért?
– Igor, mikor zárlatos lettél mondtál pár dolgot. Olyasmiket, hogy Dobbers, Március, ezredes, Liam, projekt....Rémlik valami?
— Nem. — megráztam a fejemet. — Mielőtt álalakították a testrészeimet robotikussá, egy agyi műtéten estem át, amivel elérték, hogy kitörlődjön a teljes memóriám, majd egy elekrtosokk terápiával új adokat töltöttek fel.
— Szent ég.... – motyogta, majd átölelve a homlokomhoz nyomta a fejét. —Mi vett rá, hogy átess ezeken?
— Talán nem volt más választásom. – mondtam én is elgondolkodva a történt eseményeken. Mi lehetett a kiváltóoka annak, hogy részt vettem a programban?
— Gondolkozol?
— Igen. — már újra meg akartam csókolni mikor megjelent az egyik társa.
– Vladimir! Gyere! – intett neki.
– Maradj itt, jó? — puszilt meg és elsietett. Csalódottan néztem utána, örültem volna ha marad még egy kicsit.
– Vladimir! Gyere! – intett neki.
– Maradj itt, jó? — puszilt meg és elsietett. Csalódottan néztem utána, örültem volna ha marad még egy kicsit.