Cyborg

Hetedik

Vladimir pov.
Idegesen álltam miközben a kiborg hátulról ölelt.
— A fizikai kontaktus segíti a megnyugvást, ha stressznek vagyunk kitéve. — mondta. Őszintén, ez az ölelés elég élettelen és erőltetett volt, de rendes volt tőle, hogy probálkozik.
– Na jó, elengedhetsz. — kuncogtam. Elhátrált, és visszaült a helyére. Neki láttam megjavítani a lábát és a karjait is, nem öreg ez a technológia, de nem is ez a legújabb.
— Pontosan miért váltál használhatatlanná? — kérdeztem érdeklődve.
— Mert régi lettem. Megalkották a Z34 prototípusát és ahhoz én nem érek fel.
— A micsodát? — értetlenül néztem rá.
— A Z34—et. Egy organikusan működő robot, ami nem érez és sokkal gyorsabban dolgozik.
– Mitől organikus?
— Csak a fejben elhelyezett agy származik embertől, nincs szíve.
– Emberi....Agy? – kérdeztem sokkosan. Kivették valakiknek az agyát és behelyezték egy gépbe? Az emberiség tényleg ennyire elvadult?!
— Most elég meglepettnek látszol. — nézett rám.
– Téged nem undorít el a puszta gondolat, hogy ezt teszik egy emberrel?! — kérdeztem kiakadva. Van szíve, nem? Miért nem használja?
– A tudat maga nem kellemes, de nekem nincsen tapasztalatom emberekkel, leszámítva téged,  ha veled történne valami, azt hiszem szomorú lennék. — mondta érzelemmentesen. Akaratlanul is elpirultam ezen a megjegyzésén, miért hat rám így?
— Gyorsabb lett a pulzusod.
— Utoljára mondom, hogy ne szkennelj engem! — morogtam.
— Miért?
— Mert ez nem fejti ki a privát szféra fogalmát.
– Igazad van. — mondta bólintva, majd bekapcsolta a tévét. Valami japán rajzfilm volt két pasiról, akik...Csókolóztak.
– Azt mondtad két férfi nem létesíthet kapcsolatot! Vagy a japánoknál ez máshogy megy? — nézett rám oldalra döntött fejjel.
– Ööö... Nos, ez bonyolultabb! Van ahol jobban elfogadják a melegeket, van ahol nem.
— Te meleg vagy?
– Mi?! — sikkantottam. Most valljam be neki, hogy tényleg az vagyok? Végülis kinek mondaná el? — Igen, az vagyok. — sóhajtottam.
– Mégis nemtetszésedet mutattad, amikor megcsókoltalak.
— Azért mert alig ismerlek!
— Tudod mi vagyok.
— Nem úgy! Jézusom... — sóhajtottam fáradtan. Jobban megedzi az agyam, mint egy szókirakós. Legalább jobban alszom mostanában.
— Ki az a Jézus? Miért a tiéd? — valaki kapcsolja ki!