Ellentét (Levi x OC, Eren x OC)

Titkaink a csillagok alatt

[Eren]

Másnap reggel Zeket Nina társaságában találtam a búvóhelyhez közeli patak partján. Lassan elindultam feléjük, majd leültem Zeke mellé.

–Jó reggelt, Eren – mondta nyugodt tekintettel.

Nina úgy döntött nem vesz tudomást a létezésemről. Üres tekintettel nézte a lassan csordogáló patakot.

– Mikor indulunk? – fordult Zekehez.

– Reggeli után. Menj, töltsd meg a korsót, a friss víz mindenkinek jót fog tenni – mondta.

– Elmegyünk meglátogatni Mrs. Tyburt, kell valaki, aki kiséri és úgy érzem jelenleg az én társaságomat jobban élvezi, mint a tiédet.

– Ne legyetek távol sokáig. Még ma el kell kezdenünk a tervezést.

– Tanulj meg nyugodtan ülni öt percig. Két hetünk van még. Ameddig megejtjük a kis túránkat foglald el magad valami mással – mondta, miközben egy doboz cigarettát adott a kezembe.

– Falco hol van? – kérdeztem.

– Hazament, de ne aggódj, minden rendben van vele, tartja az alkut.

Nina nem volt hajlandó enni egy falatot se reggelinél, éhgyomorral indult el a Tybur kúriára.

[Katerina]

Másnap teljesen kialvatlanul jelentem meg a kiképzésen. Rory pedig egész végig azzal faggatott, hogy miért keresett engem Erwin. A fáradtságtól nem bírtam felfogni az utasításokat sem. Még az se érdekelt, hogy Levi a szokásosnál is ijesztőbben szuggerált engem.

– A következő gyakorlat az erdőben lesz, hogy elsajátítsátok a térmanőverező használatát! – ordította Shardys.

– Indulás – jelentette ki Levi hadnagy.

Ennek hallattán viszont éber lettem. Ha Levi fogja vezetni a gyakorlatot, nem szégyenülhetek meg. Ahogy a helyszínre értünk, Levi kiadta a feladatot.

– A gyakorlat során mindenki önállóan dolgozik. Az erdőben titánokat imitáló bábukat állítottunk fel. A feladat a következő: adott idő alatt minél több titánnak vágjátok át a nyakszirtjét, érthető? – mondta unottan, mégis leteremtő hangon.

Egy ideig próbálkoztam, de a fáradtság elnyomott. Úgy döntöttem az egyik faágon megállok pihenni, amiből hamar alvás lett.

[Nina]

Csendben követtem Zeket a város falai között bolyongva. Ugyan azzal a nyugodt tekintettel méregetett, mint amikor először meglátott.

– Tudod, Eren és te nagyon hasonlóak vagytok.

– Nem vagyok hajlandó róla beszélgetni.

Zeke nevetett, egyáltalán nem vett komolyan.

– Tudod te milyen érzés abban a tudatban élni, hogy majdnem minden családtagod halott és az otthonod romokban hever?! – förmedtem rá.

– Én nem, de Eren pontosan tudja. Kilenc éves korában ugyanezt kellett végig csinálnia. Ami történt, az az évszázados háború műve.

– Bosszúvágyat érzel igaz?

Bólintottam.

– Még egy közös pont bennetek. Tudom, hogy kiszámíthatatlannak és ijesztőnek tűnik, de valójában csak egy bosszúszomjas gyerek.

– Mit érzel iránta?

Váratlanul ért a kérdés, elvörösödtem a dühtől.

– Gyűlöletet – mondtam remegő hanggal.