Ellentét (Levi x OC, Eren x OC)

Vihar előtti csend

Warning: 18+

––––––––––––––––––

[Katerina]

A hosszú csók közben felemelt, majd átvitt a másik szobába. Lefektetett az ágyra, óvatosan fölém magasodott, majd elkezdte kigombolni ingét. Kezemet végig vezettem izmos felsőtestén, majd egy ponton megálltam amire felmordult.

Nyakam csókolgatása közben kicsatolta melltartómat. Kis idő múlva pedig már nem viseltünk semmiféle ruhát. Ahogy egymáshoz simultunk belesóhajtottam a csókba. Úgy éreztem mindenem lángol, csak a gyönyörű kék szemeire tudtam koncentrálni. Megfogta a mellem majd belecsókolt a hasamba, amire felnyögtem. Ujjait végig vezette vénuszdombomon, majd rám nézett engedélyt kérve. A válasz az arcomra volt írva.

Finoman körözni kezdett ujjaival. Egy jóleső bizsergés járta át a testem. Hirtelen bevezette egyik ujját, amitől nagyot sóhajtottam. Közelebb húztam magamhoz, majd hevesen megcsókoltam ismét. Amikor bevezette második ujját és ollózni kezdett velük a fájdalom és élvezet vegyes érzésétől könnyek gyűltek a szemembe. Erwin arcomhoz hajolt és lepuszilta őket.

Mikor már készen álltam férfiasságát bejáratomhoz helyezte, majd mozogni kezdett bennem.

– Jól vagy? – kérdezte aggódva.

– Ahh, persze... folytasd – válaszoltam két nyögés között.

Gyorsított a tempón. A lepedőt szorongatva hallattam a hangom.

– Karolj át – súgta fülembe.

Átöleltem széles hátát. Ölébe húzott és úgy folytattuk, testünk összesimult.

– Tudnád mióta vártam erre – mondta vágytól égő tekintettel.

Válasz helyett csak mohón megcsókoltam. Ennek hatására ismét ágynak nyomott, majd eltalálta azt a bizonyos pontot.

– Oahh, erősebben... – mondtam vágyakozva.

Párat lökött még rajtam, az egész testemen végigszaladt egy erős kellemes érzés, majd mindketten jóleső nyögések közt mentünk el. Magához húzott, én pedig fejemet mellkasára helyeztem.

––––––––––––––––––

Amikor felkeltem azt se tudtam mennyi az idő, bepánikoltam és csak meredtem magam elé.

– Minden rendben? – kérdezte Erwin. Már az asztalánál ült iratokat nézegetve.

– Mennyi az idő?

– Ne aggódj, csak egy órát aludtál.

Egy ideig csend lett. Csak a kintről beszűrődő eső hangját lehetett hallani.

– Erwin, el kell mondanom valamit, mielőtt komolyabbra fordulnának a dolgok köztünk.

Érezte, hogy valami fontosat akarok mondani. Letette a tollat, majd az ágy szélére ült mellém.

– Az igazi nevem... Katerina Tybur.

Erwin meredten nézett rám. Láttam, ahogy összerakja a fejében a képet. Az egész testem megremegett.

– Azt akarod nekem mondani... Hogy a nemes Tybur családba tartozol? Miért nem mondtad el eddig? – mondta halkan Erwin.

– Willy Tybur húga vagyok. Én lettem volna a Csatabárd titán örököse. Viszont valamilyen oknál fogva apám meggondolta magát, és elhelyeztek egy árvaházba. Még a halálomat is megjátszották – szorult össze a torkom, – mindenki úgy hiszi a hazámban, hogy... Hogy halott vagyok. A lányom nem is tudta az igazi nevem.

Könnyek gyűltek a szemembe. Éreztem, ahogy összeszorul a szívem. Erwin egy szót sem szólt. Letörölte könnyeim, majd szoros ölelésébe zárt.

– Katerina, nem a neved vagy a származásod számít, hanem te magad. A lányod szemében így is úgy is csodálatos anya voltál, ebben biztos vagyok.

– Köszönöm – mondtam halvány mosollyal könnyekkel a szememben. – Viszont kérlek, ne mondd el senki másnak az igazi nevem.

– Megígérem – mondta, majd csókot adott kezemre.

Még egy kicsit beszélgettünk, majd utána visszamentem a faházunkba. Rory már ott várt.

– Csak hogy előkerültél Kate! Már régóta vártalak, le fogjuk késni a vacsorát gyere gyorsan! – hadarta a kis vörös.

– Jól van – mondtam mosolyogva.

Az ebédlőbe érve leültünk egy nagy asztalhoz a többiekhez. Már mindenki evett, mi is hozzá láttunk. A nagy zsivajt Levi megjelenése törte meg.

– Csendet – mondta kifejezéstelenül. – Két hét múlva kimegyünk a falakon kívülre felfedezni, és ellenőrizni a kikötőt. Addigra is mindenki dolgozzon keményen, ha csak nem egy titán gyomrában akarja végezni.

Habár Levi hadnagy befejezte a beszédét, mindenki továbbra is csöndbe maradt. Senki se evett már, valaki el is hányta magát a hallottaktól. Bevallom, nekem is megforgatta a gyomromat.

[Zeke]

Két hét van hátra a hajók indulásáig. Már mindent előkészítettünk, Falco elhozta az egyenruhákat és a kis tervünk minden lépésére sor került. Már csak a várakozás van hátra. Egyre kevesebb időt tudok majd Erenékkel tölteni. Kezd többeknek gyanússá válni, hogy időről időre csak úgy eltűnök. Ráadásul a bor előkészítésénél is jelen kell lennem. Ez a fő fegyverünk. Miután megérkeztünk Paradisra az egyetlen dolgunk az lesz, hogy várjunk míg mindannyian megfertőződnek a bor által és nyílt utat kapunk a szigeten. Erről a részletről Eren nem tud... Csak említenem kellett és meg is jelent. Kifejezéstelen tekintettel nézett rám.

– Kezdünk kifogyni az ételből.

– Hm, általában Nina tartja számon az ilyesmit. Habár mostanában nem valami együttműködő – mondtam nevetve.

– Hol van most? Egyre ritkábban látni.

Mostanában annyira kevés időt töltött a társaságunkban amennyit lehetett. Minden munkát elvállalt, csak hogy ne kelljen velünk időt töltenie.

– Elment az erdőbe.

– Az elmúlt időben sokat barangolt arra. Mondta mikor jön vissza?

– Nem szokása – felelte szárazon.

Szinte már sajnáltam szegény lányt. Sok eseményt és információt kell egyszerre feldolgoznia. Megértem a viselkedését, de vajon mikor fog rájönni, hogy az ő sikere rajtunk áll vagy bukik?

– Mondd, miért viszed magaddal? – kérdeztem kíváncsian. Régóta gondolkodtat a kérdés. Eren sosem mesélte el részletesen a találkozásukat.

– Nincs választása, ha viszont akarja látni a családját. Szabadon elmehet, csak a saját célja érdekében van itt, én pedig eltűröm. Alkalmas az apró feladatok elvégzésére. Nem mellesleg Tybur leszármazott, ami később még hasznos lehet.

– Rosszul tettem fel a kérdést. Aznap, miért mentetted meg?

Nem érkezett válasz. Csendben néztem a reakcióit és vártam, hogy mit lép.

– Ne fárassz a hülye keresztkérdéseiddel, Zeke. Inkább a terv sikeres végrehajtásán kéne aggódnod.

Hátat fordított és visszament a búvóhelyhez.