Ellentét (Levi x OC, Eren x OC)

Tűz és Víz

[Levi]

Reggel Erwinnel volt találkozóm, hogy megbeszéljük a további teendőket a táborral kapcsolatban. Kint esett az eső, ezért gyorsan átsiettem a másik faházba.

– Jó reggelt – köszöntött Erwin, ahogy beléptem a helyiségbe.

– Reggelt, sok dolgunk van. Először is ki kell találnunk, hogy mikor megyünk a kikötőbe ellenőrzésre. Bármelyik pillanatban érkezhet ellenséges hajó – kezdtem bele – Figyelsz te rám egyáltalán?

Erwin egy ideig csak nézett a szigorú tekintetével, majd megszólalt.

– Hol van a köpenyed? – kérdezte.

– Minek lenne rajtam?

Erwin kitekintett a szakadó esőre, majd végig nézett a vizes hajamon és ruhámon.

– Most komolyan ez a legfontosabb? – kérdeztem összeráncolt homlokkal.

– Nem kell válaszolnod, láttalak tegnap este Katerinával. Mi dolgotok volt egymással? – kérdezte szárazan.

– Úgy látom valaki féltékeny – mondtam gúnyosan, majd odahajoltam az asztalához. – Én is szeretném tudni, hogy ti miről beszéltetek.

Erwin arca összerezzent.

– Rivaille... ezt most tegyük félre.

– Ha szereted, miért akarod veszélynek kitenni? – léptem hátra az asztalától.

– Te ezt nem értheted... – nézett maga elé Erwin.

– Miért? Mert még sose éreztem ilyet? Mert nem tudok szeretni? – kérdeztem idegesen.

– Nem erről van szó, csak...

Nem hagytam, hogy befejezze a mondatát.

– Erwin, csak mondd ki! – csaptam az asztalra – Az sérelmeid fognak a végzetedhez vezetni. Gyenge leszel tőlük, ezt ne feledd.

Szemei tágra nyíltak, de nem mondott semmit.

– Azt hiszem a megbeszélést ezzel befejeztük – jelentettem ki, majd kisétáltam az ajtón.

[Katerina]

Mielőtt a többiek felkelhettek volna, gyorsan kiosontam a faházból, hogy visszaadjam a hadnagynak a köpenyét. Épp Erwintől jött sietve, a szokásosnál is ijesztőbb tekintettel. Rám se nézett, csak elment mellettem. Követtem heves lépteit hátha észreveszi, hogy akarok valamit, de rám csapta a faház ajtaját. Egy ideig gondolkodtam, hogy merjem e most zavarni, tényleg nagyon idegesnek tűnt.

– Levi hadnagy... – kezdtem el remegő hangon – csak a köpenyét szeretném visszaadni.

Az ajtó túloldaláról nem érkezett válasz. Már épp a kilincsre akartam akasztani a ruhadarabot amikor az ajtó kinyílt előttem. Felnéztem, és Levi villogó szemeivel találkoztam. Éreztem, ahogy kiráz a hideg. Egy szót sem szólt csak nézett rám egy ideig, majd elvette köpenyét kezemből, és az ajtót ismét becsapta.

– Akkor a kiképzésen találkozunk... – motyogtam magamba a szememet forgatva.

Reggeli után Rory-val mentem a kiképzésre. A következő feladatot adták ki nekünk: Teljes felszerelésben felgyalogolni a közeli hegy csúcsára, majd visszajönni a táborba. Mind ezt szakadó esőben. Úgy döntöttünk együtt tesszük meg a távot, hogy ha valamelyikünknek baja esik, ott legyünk egymásnak.

Már a hegy felénél voltunk, amikor nehezedni kezdett a terep. A keskeny hegyoldal hihetetlenül csúszós volt a sártól. A hátunkon lévő sok súlytól remegő lábakkal lépkedtünk. Lenéztem a mélybe, nem is látva az alját az eső okozta ködtől.