Ellentét (Levi x OC, Eren x OC)

Borzalom

[Nina]

Sétálok a fény felé kézen fogva egy férfivel. A fény végen egy rejtélyes női alak áll, arca nem kivehető. Boldog vagyok, és úgy érzem hazatértem. A fény elkezd halványodni, a férfi elengedi a kezem, a nő pedig eltűnik. Minden elsötétül, majd sikoltások rázzák meg világomat. Rájöttem, hogy csak álmodtam, de akkor a sikoltások miért nem hallgattak el? Valami borzalmas történt odakint, a való életben.

Olyan hirtelen ugrottam ki az ágyból, mint még soha, és már az ablaknál is voltam. Majd egy hatalmas robbanás véget vetett mindennek. A következő pillanatban már csak fájdalmat és nyomást éreztem. Rám dőlt a ház... Megvakított a fájdalom és a kétségbeesés. Próbáltam segítségért kiáltani, de egy hang sem jött ki a torkomon. Éreztem, ahogy forró könnyek öntik el az arcom.

Hiába is kiabálnék. Körülöttem valószínűleg mindenki életét vesztette. Mindenki... ANYA!

[Katerina]

Sürgősen be kellett mennem a kórházba egy műtét miatt. Mielőtt elhagytam a házat, puszit nyomtam lányom arcára és hagytam neki egy üzenetet. A kórházba menet egész végig a beavatkozáson kattogtam. Igaz, már 9 éve orvos vagyok, de nem tudok nyugodt maradni, ha emberi életek forognak kockán.

Beérve munkahelyemre pár szót váltottam a főorvossal, és azonnal a beteghez irányítottak. Már elkezdték az altatást így csak rám vártak, hogy elkezdődhessen az operáció.

Néha összenéztem segédemmel és a műtőasztalon ácsorgó szikével. Mintha remegne az asztal, és... sípolna a fülem? Első gondolatom, hogy csak a reggeli fáradtság vagy a műtét miatti stressz, de nem. A következő pillanatban kitörtek az ablakok és forró gőz áradt be rajtuk.

Reflexszerűen összehúztam magam magzatpózba, és védekeztem a levegőben repkedő üvegszilánkoktól. Résnyire nyitottam szemem és elborzadtam a látványtól. Segédem, és páciensem teste tele volt vágásokkal, égési sérülésekkel és belőlük kiálló nagyobb üvegszilánkokkal. Megnéztem kettejük pulzusát, de már nem tehettem semmit. Sikításom elakadt torkomban, könnyeim eleredtek.

Eszembe jutott otthon alvó lányom, és könnyeim még intenzívebben zuhogtak. Sírásomat egy leeső gerenda szakította félbe, ami épphogy elkerült engem. Összeszedtem magam és elindultam haza, ki a romokban álló épületből. Meg kell találnom őt.

[Levi]

- Kapitány! Üldözőbe vettek minket! Szerintem a léghajó a célpontjuk.

- Ne mondj magától értetődő dolgokat - sóhajtottam.

- Menjetek vissza a fedélzetre! Ezt a pár katonát már elintézem egyedül is - mordultam rájuk, majd lekanyarodtam osztagomtól.

Igazam lett. Ezek a degeneráltak engem követtek. Gyorsítottam a tempón, így hamar lehagytam őket. Térmanőverezőmmel magasra repültem, majd hátuk mögé fordultam a levegőben, ezzel fordítva a helyzeten. Így már én üldöztem őket. Horgomat egyenesen az egyik hátába lőttem, egy erős mozdulattal pedig vissza is rántottam. Amire észrevették eltűnt társuk, már a következő emberük torkát nyestem el pengémmel. Ennek ellenére folytatták velem a harcot, bár nem sokáig. Hirtelen jött a robbanás, és az azt követő forró gőz. Az épület oldalából azonnal kiszakadt horgom a hirtelen széllökéstől.