Elveszve | ✓

- 4 -

- Mikor jöttök haza? – kérdezte Anya, amikor Ricsivel másnap indultunk volna.

- Nem tudjuk – válaszoltam mindkettőnk helyett.

- És egyáltalán hova mentek? – tette fel a második kérdést – Kikkel lesztek?

- El, haverokkal.

- A „haverok" elég sok mindenkit takarnak, az „el" pedig még többet, ezzel nem sok választ kaptam.

- Edzéstársak – rendeztem le röviden – A környéken – pontosítottam.

- És mikor jöttök? – kérdezte Anya újra.

- Nem tudjuk – mondta Ricsi, megismételve engem.

Reméljük, minél később.

Útközben Ricsi és én különváltunk, ő ment tovább, én meg bevártam Lizát a hév-megállóban. A szülei egyébként mindenhova viszik kocsival, de ide nem hinném, hogy megkérte őket.

Ahogy leszállt a hévről, odasietett hozzám, és megöleltük egymást.

- Sziaaa – bújt hozzám.

- Szia, Szöszke – nyomtam egy puszit a homlokára, majd ahogy tovább öleltem, megsimítottam a haját.

Amikor elléptünk egymástól, vigyorogva lábujjhegyre állt előttem, mire mosolyogva átöleltem a derekát és megcsókoltam, jó hosszan, kiélveztem, hogy mivel már kimentek az emberek a megállóból, csak ketten voltunk, és ő is, a hajamba túrva csókolt meg engem, te jó ég, nem is tudja, mennyire imádom ezt.

- Szeretlek – suttogta a számra mosolyogva.

- Én is téged, Szöszke.

Fasza lett volna előre tudnom, hogy ez volt az utolsó ilyen, őszinte alkalmunk.

Máshogy álltam volna hozzá.

- Olyan para volt az egyik bácsi a héven – mesélte Liza, amikor kézenfogva sétáltunk a pesti utcákon, amerre a többiekkel beszéltük meg – Soha többet nem megyek hévvel, inkább gyaloglok.

- Nyugi, majd szerzek jogsit illegálisan és legközelebb elhozlak – ígértem meg mosolyogva.

- Azzal a kocsival, amit kinéztél?

- Jaja.

Egyszer elmagyaráztam neki, milyen kocsit akarok, amit persze nem értett, de megkért, hogy tanítsam meg majd az „alapokat" az ilyen „autós dolgokból", hogy értse, egyelőre ott tartunk, hogy a diesel nem a „benzinek" alkategóriája, viszont legalább már fejest ugrani vízbe megtanítottam.

Cserébe tudom, hogy van az angolspárga, amikor szemben vannak, meg a francia, amikor oldalt, tizenháromszor tizenhárom négyzetméter a versenyterület az rg-ben, és pontlevonás, ha kilátszódik versenyen a melltartópánt, asszem, lényeg, hogy teljesen képben vagyok.

Amikor kézenfogva megérkeztünk a többiekhez, utolsókként, konkrétan az összes haverom, mint a filmekben, esküszöm, egyszerre fejezték be a dumálást és kapták felénk a fejüket.

Hát ja, keltett egy kisebb feltűnést a barátnőm, jó csaj, jól néz ki, cuki, meg már alapból be lett promózva és mindenki kíváncsi volt rá.

- Sziasztok – köszönt Liza mosolyogva, úgy mindenkinek általánosságban.

- Helló – köszönt vissza Ákos mindannyiuk nevében, majd a többiek is köszöngettek külön-külön.

Ezután gyorsan letudtuk a bemutatást, igen, ő a barátnőm, Liza; Liza, ők a haverjaim; pontpontpont, mindenki örül mindenkinek, jaj de jó, aztán nemsokára továbblapoztunk ezen.