Elveszve | ✓

- 25 -

- Értem én, hogy megtérsz, meg minden, de most komolyan kidobtad az öngyújtódat? - kérdezte Ricsi röhögve - Full menőn nézett ki pedig.

- Ja, csak elromlott - bólintottam szórakozottan.

- Azért.

Február tizenkettedike van – ma egy hete, hogy Bettivel közeledni kezdtünk, és talán igaza van anyámnak, mert tényleg jó hatással van rám.

Nem szándékosan csinálja, de valahogy az, hogy a gondolataim fele „B"-vel kezdődik és „etti"-vel végződik, egyre többször, akaratlanul rávesz dolgokra, amiket magamtól nem tudtam volna meglépni.

Számítani kezdett a véleménye rólam, pedig mennyivel könnyebb volt, amikor nem érdekelt, amikor nem akartam megfelelni senkinek és nem gondoltam bele többször is, hogy mit gondolhat rólam, vagy hogy mennyire tudok egy hullámhosszon lenni vele.

Tegnap például kipróbáltam, hogy kevesebbet szívok, mint általában, esküszöm, hogy ment, lehet, tényleg ezt kéne.

Plusz kitöröltem egy-két ember számát a telómból, akikkel lehet, meg kéne szakítanom a kapcsolatot.

Anyám már most bontja a pezsgőt szerintem otthon.

- Szia - mosolygott rám Betti, amikor leültem mellé és köszöntem neki - Lehet, hogy ez így fura kérdés lesz, de szereted az epret?

- Ha a szájfényed olyan, akkor igen - feleltem mosolyogva, mire felnevetett.

- Az málnás, remélem azzal sincs bajod - vigyorgott - Csak Anyu csomagolt epres kekszet, ami szerintem tökre nem finom, de hátha neked ízlene.

- Nemtom, megkóstolom - vontam vállat.

Ha nagyon szar, max kiköpöm.

- Oksa - vette az ölébe a táskáját, majd előszedett egy ilyen kis dobozt, amiben a keksz volt - Na, milyen? - kérdezte, amikor megkóstoltam egyet.

Nem volt rossz, de először nem tudtam eldönteni, hogy mi hiányzik belőle.

Aztán rájöttem, hogy gluténmentes.

- A málnát jobban szeretem - feleltem halványan mosolyogva, mire Betti felnevetett (sokat nevet, tök cuki).

- Legközelebb abból is kapsz kóstolót - mondta vigyorogva, majd felállt, miközben elhaladt mellettem, összeborzolta a hajam (szokott ilyet csinálni, és megőrjít vele, milyen imádnivaló már?), és kiment a teremből.

Na jó, nekem tényleg kell a csaj.

A rohadt életbe.

- Roland, tudsz nekünk mesélni a múlt órai anyagról? - nézett rám a töritanárom.

Mostanában amúgy az összes tanár rászokott, hogy engem feleltet, szóval számítottam rá.

- Aha – bólintottam.

A buszon rászántam magam és átolvastam kétszer a törit a telómon (Betti átküldte a füzetét lefotózva), ami egész jól megragadt, meg a szószaporításban egész jó vagyok, amivel úgy csinálok, mint ha vágnám, hogy miről beszélünk amúgy, úgyhogy összehoztam egy négyest.

Enyhén szólva kurva jó vagyok, már nem rosszból.

Kábé szeptemberben volt utoljára négyesem bármiből is tesin kívül.

- Vannak még csodák - jegyezte meg a tanárnő, miközben beírta a négyesemet.

- Jaja - biccentettem, majd lepacsiztam pár gyerekkel, meg Ricsivel, és visszaültem Betti mellé.