Szürkület: a vörös vonás

21

Két nappal később

Mivel a rosszul léteim nem múltak el, így ma érkezik hozzánk Kade apukája Dr.Nelson. Először azt hittük, hogy még a múltkori túl sok vérveszteség miatt nyögöm ezt, de nem.

-Ideje ki kikelni az ágyból álomszuszék.-simogatta meg az arcomat, hatalmas kezeivel.

-Még két percet adj.-nyitottam ki az egyik szememet.

-Apa mindjárt itt van.-mondta és felhúzta a vállait.

-Oké, értettem főnök.-indultam el a fürdőszobába.

Gyorsan lezúhanyoztam, majd a bevitt ruháimat magamra kaptam. A hajamat pedig egy erős gumi húzással fogtam lófarokba. Miután elkészültem rendben ott hagytam magam után fürdőszobát, és a nappali fele vettem az irányt.

-Jó reggelt Olivia.-köszönt rám Dr.Nelson ahogy beértem a nappaliba.

-Jó reggelt Mr.Nelson.-köszöntem.

-Hívj kérlek csak Robertnek.-mondta majd a cuccait kipakolta az asztalra.

-Rendben.-mondtam mosolyogva.

-Kérlek feküdj le a kanapéra.-mutatott rá.

Miután lefeküdtem a kanapéra Dr.Nelson vett tőlem vért illetve egy hideg anyagot kent a hasamra miután megkért arra, hogy húzzam fel a pólómat.

-Most megnézzünk nem vagy-e terhes.-mondta és a fiára nézett.

-Hm, érdekes.-mondta ki hangosan, amit lehett nem is akart.

-Mi az doktor úr?-kérdeztem és a mellém felállított képernyőre néztem.

-Semmi, kisbabátok lesz.-mondta ki, majd a képernyőn is megjelent egy ártatlan kis emberi forma.

-Tessék?-kérdeztem.

-Azért mert vámpír vagyok még nem vagyok impotens Olivia.-borította fel a fa asztalt.

-Tudom.-mondtam.

-Kurva jókor jön ő is.-mutatott a hasamra.

-Hé, ne beszélj róla így.-keltem ki magamból.

-Nagyon erős a magzat Olivia.-mondta az apja és a cuccait kezdte összeszedni.

-Istenem.-nézett az ég felé Kade.

-Vigyázz rá fiam! A gyerekedet hordja a szíve alatt, lehet nem lesz olyan mint egy átlagos gyerek, de ő akkor is a te gyermeked lesz.-mondta az apja és megverekedte a fia vállát.

-Minden rendben van a kicsivel?-raktam a kezemet a hasamra.

-Ne csinálj úgy Olivia mintha az olyan fontos dolog lenne.-nézett rám Kade.

-Neked nem fontos a gyermeked?-kérdeztem sírva.

-De hát ő sose lesz olyan mint egy gyerek! Hát még mindig nem érted?-kérdezte.

-Mit kéne értenem?-kérdeztem üvöltve.

-Olyan szörnyeteg lesz az a valami a hasadban mint én.-mutatott végig magán.

-Mondtam már ő nem valami. És nem lesz szörnyeteg, hisz te sem vagy az.-mentem oda hozzá.

-Küldtem őröket a ház köré.-mondta félbeszakítva a beszélgetést Kade apja.

-Mikor érkeznek?-csak ennyit kérdezett Kade.

-10 perc és itt vannak.-mondta.

-Olivia mosd meg az arcod. Megfogsz ismerkedni a családunkkal.-mondta Kade apja.

Még elmentem rendbe tenni magamat egy beszélgetésre lettem figyelmes, Kade és az apja között. Ha jól hallottam rólam volt szó és a babánkról, hogy túl erős hozzám ez a magzat és, hogy Kade húzhatna gumit legközelebb a nemiszervére. Miután végeztem, kimentem a nappaliba a számomra addig még idegen emberek már a kanapénkon ültek

-Olivia ők Mary, Gary, Lori és Eric.-sorolta fel a négy vámpír nevét akik rajtunk kívül még a nappaliban voltak.

-Örvendek, sziasztok.-köszöntem, majd Kade maga mellé vonta a testemet.

-Olivia terhes, nagyon kell rá vigyázznunk.-néztem fel Kadere mikor ezeket a szavakat mondta, és már láttam azt az apai féltést a szemeiben, de lehet csak látni akartam.