Szürkület: a vörös vonás

27

Olivia szemszögéből ismételten

Az első éjszaka amitt itt töltöttem egész jó volt, bár hiányzik a családom, és Margaret tudom, hogy ennek most így kell lennie. Nem szaladhatok haza, hogy héé nem bírom ezt az egészet egyedül végig csinálni. De igenis képes leszek megoldani mindent egyedül, hisz egyszer mindenkinek a saját lábára kell állnia, így vagy úgy.

-Fent vagy kedveském?-kopogtatott be a szobába Bernarda.

-Igen, gyere nyugodtan.-szóltam majd felültem az ágyban.

-Hogy vagytok?-mosolygott rám miközben kinyitotta az ajtót.

-Jól vagyunk, és te?-raktam a kezemet a hasamra amin még nem látszott a gyermekáldás jele.

-Én is jól vagyok aranyom.-mondta, majd beljebb lépett.

-Ennek örülök, miben tudok ma segíteni?-kelltem ki az ágyból.

-Ma nem terveztem semmit, úgy gondoltam elmehetnénk sétálni, megmutatnám neked a város.-mosolygott, én pedig közben elindultam a fürdőbe.

-Ez egy nagyszerű ötlet lenne.-mondtam, majd neki álltam a fogamat megmosni.

-Akkor ha kész vagy gyere a nappaliba.-mondta, majd becsukta az ajtót maga mögött.

Miután végeztem a fogmosással gyorsan felöltöztem, majd a nappaliba sétáltam.

-Indulhatunk?-kérdezte kossárral a kezében.

-Persze én készen vagyok.-mondtam, majd a cipőmet kezdtem a lábamra húzni.

-Kint megvárlak.-mondta, majd a házon kívülre ment.

-És merre megyünk?-kérdeztem miután én is kiléptem a lakásból.

-Sétálunk egyet a tó körül majd a piacra megyünk.-mondta, és már el is indult engem elhagyva.

-Az itteni embereknek szokásuk a piacra járás?-kéredeztem, hisz ez számomra szokatlan dolog volt.

-Igen, miért nálatok nem?-kérdezte kedvesen.

-Nem, nálunk már nem is nagyon van olyan, hogy piac.-mondtam majd a tó körül játszó gyrekeket néztem.

-Tetszik ez a hely?-utalt Reynosára.

-Igen, ennél jobb helyet el sem tudtam volna képzelni a gyermekemnek.-hazudtam de nem azért mert nem tetszett ez a hely, nem, hanem azért mert Newport lenne neki az ideális hely egy ideális családban.

-Itt most megállunk, mert vennem kell estére egy kis zöldséget.-mutatott a piacra.

-Rendben, én itt megvárlak.-ültem le a padra.

A padon ülve csak néztem ki a fejemből a két szememen át, majd megpillantottam egy árust velem szemben aki baba cikkeket árult. Fogtam magamat, és oda sétáltam. Annyi jó dolog volt, hogy rögtön vettem két fehér ruhát neki, hisz a nemét még nem is tudom, illetve két játékot, pulsz egy plüssmacit. Azután, hogy kifizettem a vásárolt dolgaimat, Bernarda már a teli kosárral várt engem a piac előtt.

-Mit vettél?-kérdezte, majd a dolgokat elvéve tőlem a kosárba rakta.

-Csak a gyerekemnek egy-két dolgot.-mondtam.

-Holnap kell menned orvoshoz igaz?-kérdezte, ezzel pedig emlékeztetve engem, hogy holnap jelenésem van az orvosnál.

-Igen, azt hiszem Mary még ezt mondta nekem.-gondolkodtam.

-Ő nem sima orvos igaz?-kíváncsiskodott.

-Nem, nem az.-mondtam.

-Itt megtudunk állni?-kérdeztem a posta előtt.

-Persze.-mondta, én pedig a két már megírt levélel a kezemben sétáltam be a postára.

A levében amit anyunak, és Margaretnek címeztem röviden az állt, hogy jól vagyok, egy tökéletes, biztonságos helyen egy nagyszerű, kedves hölgy társaságában. Miután a levelet sikeresen feladtam, távoztam a postáról és Bernardával tovább sétáltunk. Nem sokkal sétáltunk tovább, hiszem Reynosának is vannak veszélyes környékei, így egy bizonyos ponton megfordultunk, és hazafelé vettük az irányt. A házhoz érve én ajtót nyitottam, hiszen már kaptam saját kulcsot, még Bernarda kipakolt a kosárból. Ezek után pedig a konyhában találkoztunk, és egy citromos limonádé kíséretében folytattuk estig a beszélgetést. Bernarda nagy jó hallagtóság, kedves, figyelmes, és ezek mellett olyan, mintha a mexikói edésanyám lenne. Kötetlenül beszélgethetek vele a körülöttem kialakult helyzetről, mivel nagyon is jól tudja, hogy a gyermekem nem egy átlagos gyermek, illetve, hogy Mary sem csak egy szimpla ember. Bernarda még azt is elárulta nekem, hogy ő azért költözött ide mert a boszorkányság miatt üldözték, és kepessége miatt az emberek kitagadták őt.

Sziasztok!
Felétek is esik/esett a hó?❄️