Csodálatos volt a tegnapi nap, nagyon régen nem beszéltem senkivel ilyen jól, és könnyedén. Bármiről beszéltünk a tegnapi nap folyamán mindenben a pozitívat láttuk, és a jó oldalát. Bár tudom, hogy reggeliznem kéne egyszerűen az ágy nem enged el engem, vagy én nem engedem el az ágyat. Végtére is maradjunk annyiba, hogy se az ágy nem akarja, hogy felkeljek se én, bár az utóbbi opció az erősebb. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és a fürdőbe sétáltam, majd a szokásos rutinom elvégzése után a konyhába mentem.
-Jó reggelt.-köszöntem még pizsamában, és erre Bernarda csak mosolyogva a fejét rázta.
-Jó reggelt, meleg szendvics jó lesz reggelire?-kérdezte kedvesen.
-Tökéletes lesz.-mondtam, majd a tányéromra is rakta a szendvicset.
-Remélem ízleni fog.-mondta, majd leült mellém, és enni kezdtünk.
-Köszönöm.-mondtam miután befejeztem az étkezést.
-Elég volt kedvesem?-kérdezte asztaltól felállva.
-Igen, és nagyon finom volt.-mondtam, majd a szobába indultam felöltözni.
A szobámba érve magamra vettem egy kék színű farmert, és egy fehér pólót a hajamat pedig egyszerű copfba fogtam. A táskámba az írataimat, és üdítőt pakoltam a konyhából.
-Már indulsz is?-kérdezte a nappaliból.
-Igen.-mondtam.
-Csak óvatosan.-mondta, én pedig kiléptem köszönés után a házból.
Az orvos sétálva nem történt semmi érdekes, csöndes volt a környék, és a levegő sem volt még olyan meleg, mint amilyen meleg általában szokott lenni. A rendelő elé érve kicsit izgultam, de tudtam, hogy minden rendben lesz, vagyis inkább reméltem. Ahogy besétáltam egy kedves hölgy fogadott, majd nem sokkal később már a vizsgálóba be is hívtak.
-Maga lenne Olivia Clark?-kérdezte a hölgy.
-Igen.-feleltem.
-Én Dr. Gomez vagyok, de szólítson csak Suzettének .-ráztunk kezet.
-Rendben Suzette.-mondtam, majd az asztalra feküdtem.
-Ez lehet kicsit hideg lesz.-mondta, majd az asszisztensét kiküldte.
-Lát valamit?-kérdeztem egy kis idő múlva.
-Igen, a magzat egészséges, nincs hatással a maga egészségére a félvér gyermek.-mondta.
-Köszönöm.-adtam hálát.
-Kisfiú.-mondta ki hangosan a gyermekem nemét.
-Ez biztos?-kérdeztem, és éreztem, hogy az első könnycsepp az arcomon már útnak is indul.
-Teljeseb biztos.-mondta Suzette doktornő.
-Maga is vámpír?-kérdeztem a vizsgálat után nem sokkal.
-Igen, Mary ezért mert hozzám küldeni téged.-magyarázott, majd a kezembe nyomott egy receptett, hogy ezt váltsam ki magamnak.
-Köszönöm, legközelebb mikor kell jönnöm?-kérdeztem az ajtóban állva.
-Pontosan 4 hónap múlva.-mondta.
-Olyan későn?-kérdeztem furcsán.
-Maga nem szokványos gyermeket hord a szíve alatt, az a kisgyermek sokkal erősebb, mint bármelyik másik anyuka szíve alatti kisbaba.-mondta, én pedig kiléptem a vizsgálóból.
4 hónappal később
Teljesen jól teltek a hónapjaim, minden rendben volt velem, és a gyermekemmel. ja és már a pocakom is hatalmas volt, szinte már alig tudtam lehajolni.
-Ne nagyon hajolgass.-jött be a szobába Bernarda, ahol én éppen festettem a gyermekem anya melletti részt.
-Vigyázom.-mondtam és folytattam a szobának azt a részét.
-Nagyon szép lesz.-mondta Bernarda.
-Köszönöm, nekem is tetszik, hogy az alap kék és, hogy arra festem majd rá felhőket.-mondtam.
-Megyek mert csöngettek.-mondta, majd kilépett a szobából.
Furcsáltam, hogy Bernarda nem jött vissza a szobába, így fogtam magamat, és utána indultam. Mikor megtaláltam a nappaliban ült a kanapén, és előtte 2 db levél volt.
-Most hozta a postás neked jöttek.-mondta, majd a bontatlan leveleket átadta nekem.
-Közönöm, hogy átvetted.-vettem el tőle a leveleket.
Az első levélen anyukám neve szerepelt a másikon pedig Margaret neve, gyorsan fogtam, és felnyitottam azt amit anyukám küldött nekem. A levelé röviden azt tartalmazta, hogy rendben van, és, hogy nagyon örül, hogy nagymama lesz, és reméli, hogy velem is minden rendben van. Margaret levele egy viccel kezdődött.
- Mit iszik a vámpír, ha ideges?
- ???
- Csigavért!
A rövid viccet követően, azonban örömét fejezte ki, hogy anyuka leszek, és szintén reméli, hogy velem is minden rendben van. Majd a levél végen azt üzente, hogy nagyon vigyázzak mert Kade mindenhol engem kerestett az embereivel.
-Minden rendben oda haza?-kérdezte Bernarda, aki olyan volt, mint ha szellemet látott volna.
-Igen, és veled minden rendben Bernarda?-Kérdeztem idegesen.
-Azt hiszem nem.-ugyanis egy vámpír adta át nekem a leveleket.
-Hogy nézett ki a vámpír?-kérdeztem aggódva.
-Vörös haja volt, és egészen fehéres bőre.-mondta sápadtan, és én akkor már tudtam, hogy ez Nivard volt. Az utcára siettem hát ha észreveszem még, de már hűlt helye volt.
أنت تقرأ
Szürkület: a vörös vonás
مصاص دماءLassan húsz éve már, hogy a hatalmas fenyők és a mindig köd fedte newporti városban élek. Itt szinte mindig esik az eső, sose látni a napot és az eget a jókora ködtől, ezért is jelenik meg minden itt lakó fejében az a mese, hogy vámpírok lakta terü...
