Szürkület: a vörös vonás

30

Kade szemszögéből, a hónapokkal későbbi történések.

Nem bírom, hogy ha hazudnak nekem, főleg úgy nem, hogy ha valaki egyenesen a szemembe hazudik. Véleményem szerint annak meg kell lakolnia, hát Mary is meglakolt de ő igazaból azért mert nem mondta el, hogy hol van Olivia. A drága, kedves Oliviám aki a gyermekemet hordja a szíve alatt. De hát végül is ez is behúzható strigula a hazugságok mögé nem? Tehát megöltem, o a saját házában végeztem vele, természetesen apám nem fogadta el a döntésemet, de hát nem tudott mit tenni ez ellen. Jah, és Nivard azóta eltűnt a térképről, pedig csak Oliviát felkutatni küldtem. Na midegy, még jó, hogy az egyik emberemet rá állítottam Nivardra, így nem tudja, hogy az én téképemen azonban ő igen is jól látható jelenség. Mióta Olivia nélkül telnek a napjaim, teljesen átgondoltam azt, hogy én valóban bántani akarom-e a gyermekemet, a fiamat. Ha hihetünk Marynek. Szóval Olivia nélküli napjaim általában a whiskys pohár, és a whiskys üveg társaságában töltöttem. De nyugi, ugyan olyan jól nézek még mindig ki.

-Leveleket találtam Nivard rejtek helyén.-lépett be a szobába Dean.

-Milyen leveleket?-kérdeztem, és elvettem őket majd azokat felnyitva olvasni kezdtem. Olivia küldte őket a családjának, és Margaretnek.

-Reynosában.-tartózkodik Olivia.-mondta Dean.

-Kivel van ott?-kérdeztem, majd a leveleket az asztalra tettem, és a szemébe néztem.

-Bernarda boszorkánnyal, aki félig ember félig pedig tündérkeresztanya.-mondta nevetve, de én nem találtam ezt olyan viccesnek.

-Nagyon humoros vagy ma, azonban én kurvára nem vagyok vevő erre.-mondtam mérgesen, és felálltam a székemből, majd elé sétáltam.

-Sajnálom.-mondta.

-Most azonnal indulni akarok Reynosába.-mondtam, és ellentmondás halk gondolatára sem voltam kiváncsi.

-Értettem.-mondta, majd éppen indult volna ki mikor én még szóltam hozzá egy-két szót.

-Szólj a többieknek is.-mondtam, majd kiittam a whiskys pohár tartalmát.

Mivel az autó lassab, mint mi vámpírok, így szaladtunk olyan sebességgel, mint még eddig soha vagy legalább is én. De persze tudtam, hogy a határon már autóval kell átmennünk, hiszen a határőr kicsit sem fog ránk furán nézni amiért gyalog, cucc nélkül érkeztünk a határhoz. Körülbelül 4 órával később meg álltunk a határ előtt, és béreltünk két darab fekete Mercedes-Benz GLS 580 4matic 9G-tronic AMG-t. Tökéletes lesz arra a célra amire nekünk most kelleni fognak, bár mondom nem ez a kedvenc autóm. A határon sikeresen áthaladva márcsak pár óránk volt, hogy a pontos címre érkezzünk, arra a címre ami a leveleken szerepelt. Az út csöndben telt, főleg abban az autóban amit én vezettem, ugyanis ideges, és egyben boldog is voltam, hogy újra láthatom Oliviát. A házhoz érve csak az idős nőt láttam kertészkedni, majd megvártam még a lakásba megy, és csak utána sétáltam a fehér bejárati ajtóhoz. Az ajtóhoz érve, kopogtatni kezdtem, majd nem sokkal Olivia nyitott nekem ajtót. Akkora pocakja lett az elmúlt hónapok alatt, hogy csak néztem, de persze, természetesen így is csodaszép volt, még kivirultab, mint az előtt. De ahogy meglátott a mosoly egyből lefagyott az arcáról, és a kedves mosoly helyét átvette az aggodalom.

-Kérlek ne csukdbe.-állítottam meg a kezemel az éppen becsukodó ajtót.

-Mit szeretnél tőlem?-kérdeztem aggódva.

-Nem akarlak titeket bántani, már nem.-mondtam ki őszintén azt amit gondolok már egy ideje.

-És én ezt higgyem is most el?-kérdezte bizalmatlanul.

-Igen.-vágtam rá, és ő erre kinyitotta előttem az ajtót.

-Jöttél, hogy megvédj Nivardtól?-kérdezte komolyan, én pedig csan néztem.

-Tessék?-kérdeztem, mert nem értettem ezt az egészet.

-Megakar ölni.-mondta.

-Miért is? Ezt a programot már leállítottam.-mondta.

-Köszi, hát azért akar megölni mert te megölted Maryt.-magyarázta Olivia.

-Nem volt túl nagy veszteség.-voltam túlságosan őszinte most is.

-De terhes volt Nivard gyermekével.-mondta Olivia, és a hatalmas hasára tette a kezét.

-Hogy vagytok?-tértem el a témától.

-Jól.-mondta lazán.

-Beengedsz?-kérdeztem.

-Igen.-csukta be mögöttem az ajtót.

Miután a lakásba léptem egyből észrevettem a kicsi, és Olivia szobáját. Tökéletes volt, bár mérges lettem magamra, hogy miattam ez a szoba nem Newportban van.

-Nem kell félned itt leszek veled, és megölöm Nivardot.-mondtam, és hirtelen ölelésbe vettem a testét, és ahogy magamhoz húztam éreztem, hogy a fiam egy hatalmas rúgással üdvözölte az apját.

-Sajnálok mindent.-bukott ki belőlem.

-Sajnálhatsz is.-mondta, hát remélem, hogy ha én, és Olivia is ilyen őszinték vagyunk a fiunk nem lesz ennek a duplája.

-Hogy fogják, hívni a fiunkat?-kérdeztem, és a kezemet a hasára tettem.

-Még nem tudom.-mondta, és már tudtam, hogy meg is bocsátotta azt amit lehet nem is szabadna neki.

-Ki az kedvesem?-sétált felénk Bernarda.

-Csak Kade.-mondta Olivia.

-Fuss, ne, hogy bántson téged.-szalodt oda Bernarda de akkor már látta, hogy én nem akarom Oliviát bántani.

-Hát te fiam?-kérdezte a nő.

-Eljöttem azért amiért, már régen elkelett volna, de hát jól rejtőzködik a hölgy.-mosolyogtam Oliviára.

-Kade megtaláltuk Nivardot.-rontott be Dean.

-Megyek.-mondtam, majd elengedtem Oliviát, és köszönés nélkül kiléptem a házból.