♡2nd art piece♡
A laza diák
Egy One Direnction zene hangosan csendült fel, az egész kicsi lakásban víz hangozva, ezzel a telefonra vonva a gazdája figyelmét, aki éppen kétségbeesetten kutakodott tiszta ruhák után a kupacba, amit tegnap készített, pontosan ugyanezt csinálva. A Little Things gyönyörű szövege volt talán az egyetlen dolog, amit valószínűleg sose tudott volna kinyomni. Ez volt a csengőhangja és az ébresztője is.
Egy fehér szőrgolyó nézte a padlóról, ahogy a gazdája a hálószobájából a konyhába sétál egy tiszta boxerben, a kerek szemüvegében és egy szaggatott farmerrel a vállán. Lekapcsolta a tűzhelyet és átrohanva a nappaliba kereste a telefonját.
Az óra 12:16ot mutatott és kibaszottul késésben volt. Semmi különös nem volt ebben, amúgy.
A telefont végül megtalálta a fekete kanapén, az egyik sötétkék párna alatt. A kutyája a tekintetét még mindig rajta tartotta, mintha próbálná emlékeztetni a gazdáját, hogy még mindig nem evett és meg kéne etetnie, mielőtt elmegy a közeli kávézóba dolgozni.
A tekintetük összekapcsolódott.
"Nem felejtettelek el, oke? Megfoglak etetni, miután felöltöztem, ígérem! Nem vagyok rossz szülő"
Woof!
"Hogy merted?" húzta el az ujját a képernyőn, végre kikapcsolva az ébresztőt "Ki tanított arra, hogy visszabeszélj az apádnak, Bbama? Ki volt?"
A kutya összezavarodottan döntötte oldalra a fejét.
"Rendben, játszd a hülyét. Tudom ki volt"
A férfi felkuncogott, megfordulva rohant át a konyhába, hogy kiöntse az imént főzött tésztát. Megfelelő ebéd egy törött egyetemista számára. Egy félmosollyal a szája szélén vett elő egy csomag kutyakaját is, meghalva a kutya körmeinek kopogását a padlón, ahogy odarohant hozzá.
"Yah, Bbama!" nem tudott mit csinálni csak nevetni és gagyogni egyszerre, lenézve a kutyára aki már a padlón ült, mint egy jó fiú.
A Little Things a One Directiontől újra felhangzott, mikor a férfi letette a kutya tálját a padlóra, gyorsan megmosva a kezét és felvéve a telefonját, hogy ránézzen a képernyőre.
MinBitch🌈✨ hív...
"Mizú?" hangosította ki a telefont, letéve azt a pultra, miközben gyorsan felvette a farmerját.
"Haver, elaludtál?"
"Nem" hazudott.
"Befejezted a projektet?"
"Nem" sírni akart, hétfőn van a határidő és még sok dolga van vele.
"Han Jisung, mikor fogsz tanulni?"
"Oh, kussolj Mingi" Jisung elhagyta a konyhát, átmenve a fürdőbe, felvéve az első pólót, amit talált. Egy fehér, laza fajta, ami valószínűleg nem az övé, de nem volt ideje arra, hogy ez jelenleg érdekelje.
"Felajánlottam, hogy felveszlek, szóval nem késnél el újra" sóhajtott fel Mingi "Haver, igent kéne mondanod legközelebb, nézd meg az időt"
"Szeretnéd, ha megütnélek?"
"A kicsi kezeiddel?" gúnyolódott "Sok sikert, faszfej"
"Egy nap, esküszöm-"
Jisung befejezte a cipőjének a bekötését, megbizonyosodott arról, hogy eltette a pénztárcáját, az inhalálókészülékét -nem úgy mint legutóbb- és a kulcsait. Összeszedte a kicsi, zsebméretű jegyzetfüzetét az éjjeliszekrényéről és berakta a hátsózsebébe.
YOU ARE READING
The Art Of Love | 𝕁𝕚𝕃𝕚𝕩
FanfictionCsatlakozz Jisung és Felix útjához, ahogy megismerik egymást, miközben megtanulják, hogyan engedjék le a saját maguk által kreált falakat, hogy bízzanak meg egymásban és természetesen, hogy hogyan szeretnek ártatlanul egymásba. Egy édes szerelmes tö...
