The Art Of Love | 𝕁𝕚𝕃𝕚𝕩

20th art piece

♡20th art piece♡
Egy több, mint barátság szituáció

Milyen szörnyű pár nap. Minden egy kész káosz volt. Attól kezdve, hogy jól le lett baszva azért, mert levette a csukló szorítóját, addig hogy az egyik legjobb barátja brutálisan kerüli. Az a seggfej képes volt elbújni a fürdőszobába, mikor Felix meglátogatta a munkahelyén -ami amúgy Felix anyjának a gyára volt-. Most a szeplős férfi az olvasószemüvegében bámulja a laptopja képernyőjét.

Milyen szép színe vannak ennek a tervezőnek, amit még Jisung készített neki. Nem sok mindent csináltak még, valami mindig közbejött, de Jisung azt mondta Felixnek, hogy tényleg nagyon meg akar vele csinálni mindent, amit eltervezett és a barna egyszerűen csak nem tudott nemet mondani az izgatott arcának, az édes mosolyának és a csillogó szemeinek.

Júniusnak már majdnem vége és Felix tényleg nagyon szeretett volna megcsinálni mindent a tervezőből.

"Vidámpark? Komolyan?" gúnyolódott "Milyen ragadós vagy, Han Jisung"

Ettől függetlenül még mindig iszonyat édes volt Jisungtól az az erőfeszítés, amit beleölt ebbe a tervezőbe, az összes színes nappal együtt, amiket a különböző tevékenységekhez rakott. Az utolsó az volt, hogy befestik Felix haját. A szeplős férfi már előre nemet mondott, visszautasította, harcolt és leszidta Jisungot, hogy egyáltalán felírta ezt, de egy hatalmas mosollyal és ragyogó aurával Jisung képes volt meggyőzni őt arról, hogy gondolja ezt meg addig, ameddig ez a nap el nem jön.

Nem fog megtörténni.

Ránézve az időre realizálta, hogy már 3 óra van és Jisungnak már itt kéne lennie. A narancs hajú próbált nagyon pontos lenni, amit Felix nagyra értékelt. Meghallotta a csengőt, amiből tudta, hogy Jisung megérkezett. Pont időben.

Mocskos kis hazugság lenne, ha Felix azt mondaná, hogy nem boldog vagy izgatott attól, hogy láthatja Jisungot. Nagyon is tudatában volt annak, hogy a szíve milyen gyorsan és hangosan ver mióta felébredt, és megnézte a tervezőt. Ma agyaggal kéne dolgozniuk, mert a szeplős férfi még mindig részt akar venni a téli kiállításon, de a kezével ez szinte lehetetlen. Jisung megígérte neki, hogy lesz ő a jobb keze, hogy segít neki megformázni a saját testét agyagból -mert ő a modell- csak hogy kisegítse Felixet.

"Hiányoztál!" vallotta be Jisung egy hatalmas mosollyal visszatartva magát attól, hogy megölelje Felixet.

"Tegnap videohívásoztunk" mondta egyszerűen a szeplős, elrejtve a piros arcát azzal, hogy becsukta a bejárati ajtót.

"Attól még hiányoztál! Megpuszilhatom az arcod, hogy megmutassam, hogy mennyire hiányoltalak?" kötekedett Jisung, hiszen tudta, hogy Felix nemet fog mondani.

"Megölelhetsz, ha akarsz" nagyon próbált közömbösnek hangzani, de megmutatta a saját idegességet azzal, hogy félrenézett.

Kuncogva és a világ legragyogóbb mosolyával Jisung nem hezitált egy másodpercet se, azonnal a szeplős férfi köré tekerte a kezeit, határozottan ölelte magához, felmelegítve ezzel a zavaros szívét. Felix arcai égtek, miközben nem is tudta volna megmagyarázni a melegséget, amit érzett. Nehéz volt neki, hogy ne mosolyogjon, mikor Jisung így viselkedett. Mikor ennyire szeretve érzi magát. Olyan komfortos. Olyan jó

A művész önző akart lenni, örökké meg akarta tartani ezt az érzést. Meg tudná tartani Jisungot örökre? Ez az?

Jisung meglepetésére, Felix viszonozta az ölelést, beletemetve az arcát a vállába, lehunyva a szemeit egy pillanatra és csak engedve magának, hogy belenyugodjon az ölelésbe. Csak pár pillanatra, Felix valóban arra gondolt, hogy igy marad örökre. Jisung ölelésében.