The Art Of Love | 𝕁𝕚𝕃𝕚𝕩

12th art piece

♡12th art piece♡
A szerető

"Én mondom neked, ő hívott" mondta Jisung izgatottan Momonak, aki éppen a Frappuccinoját iszogatta a világ összes türelmével "Ő! Ő hívott, nem én"

"Úgy viselkedsz, mintha Park Hyun-Sik* vagy Park Seo-Joon* hívott volna" húzta fel az orrát "Ne értsd félre, gyönyörű és eszméletlenül imádnivaló, de akkor is"

*Park Hyun-Sik = színész [Hapiness, Strong girl Bong-soon, Hwarang, stb]

*Park Seo-Joon = színész [The beauty inside, Parasite, The divine fury]

"Szereted a drámákat és a Parkokat, értjük" a férfi megforgatta a szemét "Most Felixről beszélek. A srác eddig konkrétan ignorált, most meg ő hívott engem!"

"Ennyire kedveled őt?"

Jisung arca hirtelen vált vörössé "E-ez nem" köszörülte meg a torkát, elnézve egy pillanatra, miközben Momo elvigyorodott "Csak nagyon boldog vagyok, hogy a barátságunk végre szintet lépett"

"Szóval nem akarod őt megcsókolni?"

"Másfél hónap után fogtam meg a kezét, de csak azért, hogy vezessem. A vele való csók talán több mint három évbe telne" mondta el a vágyát a férfi, anélkül, hogy feltűnt volna neki


"Kívülről komfortosnak érzi magát körülötted" kortyolt bele a nő a Frappucinoba újra "Legutóbb, mikor modellkedett nekünk, alig tudta rólad levenni a szemeit"

"Én voltam a fotós, te idióta"

Momo egy dühös pillantást vetett Jisungra, gyorsan elkapva a másik tekintetét "Mármint a szünetekben, pápaszem" Jisung visszatolta a szemüvegét a helyére "Folyton a szeme sarkából nézett téged, néha bámult és mindig elnézett, mikor nevettél"

"Én-" Jisung egész arca egy paradicsomhoz hasonlított "Biztos mert volt valami az arcomon"

"Sungie, nagyon gyönyörű vagy" mosolygott rá Momo "Valószínűleg ő is ezt gondolja"

"Kétlem

"Szeretnéd, ha nyakon öntenélek a Frappucinoval?"

"Mi?! Nem!"

"Akkor mond, hogy gyönyörű vagy"

"Huh?" Jisung párszor összezavarodottan pislogott a nőre.

"Mond ki" emelte fel Momo a poharat

"Noona!"

"Mond ki!"

"Gyönyörű vagyok!" üvöltötte el magát a férfi.

"Bazdki igen, az vagy!" jelent meg a kuncogó Minho, Jisungra kacsintva.

"Oh, Gosh" nyögött fel Jisung, miközben szégyenében próbált egyre jobban belesüllyedni a székébe "Utállak"

"Dehogy utálsz" vigyorodott el Momo büszkén "Te egy gyönyörű kis dolog vagy, és senki se mondhatja ennek az ellentétjét, értetted?"

"Igen, anyu"

"Mit mondtál?" húzta fel a szemöldökét a nő, tarkón vágva őt. Igazából szinte ijesztőbb, mint a saját anyja.

"I-igen, noona"

"Jó fiú!" kuncogott fel Momo "Kimegyek a mosdóba, ne idd meg a Frappucinom"

"Amúgy se szeretem az ízét"

Jisung felsóhajtott, visszaülve rendesen a székbe, miközben Momo elsétált. Nem tudott vele mit csinálni, csak beharapta az alsóajkát, miközben Felixre gondolt. Elég nyilvánvaló volt, hogy kedveli a szeplős férfit. Nehéz volt nem kedvelni. Ártatlannak nézett ki a komolysága ellenére, és ott volt még az a halálos pillantása. Élettel telinek tűnt, mikor nevetett és mosolygott.

Jisung csak többet akart tudni. Csak le akart ülni és beszélgetni akart Felixel igazából bármiről. Úgy érezte, hogy neki bármit elmondhat.

Szombat van, talán ma tudunk beszélni gondolta, miközben elővette a telefonját.

Han Jisung(kávézó)
Hali
Hogy vagy ma?

Türelmesen akart várni a válaszra, de Jisung csak nézte a telefonját. Nem akart szomorú lenni, ha nem kap választ. Felix elfoglalt lehet, nem kell ebbe sokat gondolni. Amúgy is tudnak találkoznak később.

Persze csak ha a szorongás nem jön elő előbb.

"Jisung? Han Jisung, te vagy az?"

A kék hajú felnézett a kezeiből, a szemei nagyra nyíltak, mikor meglátta a férfit "Aztakurva" az agya teljesen feladta.

Az előtte lévő férfi teljesen ugyanúgy nézett ki, mint mikor utoljára látták egymást. Lélegzetelállítóan és gyönyörűen. Hosszú haj, természetesen. Még mindig vékony, de magas. Mint egy tökéletes modell, ami amúgy valószínűleg.

"Aztakurva valóban!" a férfi felkuncogott "Nem tudom elhinni, hogy tényleg te vagy az"

Jisung nyelt egy nagyot, miközben a férfi közelebb ment hozzá "M-mi - hogyan?"

"Hogyan?"

"Hogyan találtál meg?"

A férfi a homlokát ráncolta, megállva minden mozdulatában "Megtalálni téged? Sung, ez egy véletlen egybeesés. Tegnap érkeztem Szöulba" harapta be az alsóajkát, hirtelen nem kívánt személynek érezte magát "Bocsi, csak boldog voltam, hogy látlak. Elfelejtettem, hogy többé már nem szereted, ha körülötted vagyok"

"E-ez nem így van" rázta meg a fejét Jisung tagadóan "Csak sokkolt, hogy újra látlak, Hyunjin. Bocsánat"

"Örülök, hogy látlak, őszintén" mosolyodott el Hyunjin, ezzel a gödröcskéi megmutatkoztak "Évek teltek el. Azt hittem, sose látlak újra" az őszintesége és a ragyogó aurája meglepte Jisungot.

"Én is ezt hittem"

A magas férfi még szeretett volna beszélgetni, de nyilvánvaló volt, hogy Jisung már nem "Csak kávéért jöttem. Bocsi a zavarásért. Legyen szép napod" mosolyodott el tiszteletteljesen "Jó látni, hogy jól vagy"

Jisung a homlokát ráncolta, enyhén szarul érezte magát attól, hogy ilyen hidegen viselkedik a férfivel szemben "Hyunjin~ah" szólította meg.

"Igen?" fordult meg Hyunjin.

"A négy év távolság elég volt, mi?"

A szőke bólintott, enyhén elmosolyodva "Igen" bólintott újra "S-sajnálom, hogy én voltam ezen a világon a legnagyobb seggfej"

Jisung bólintott, emlékezve pontosan ezekre a szavakra, amik elhangzottak Hyunjin szájából, mikor 4 éve szakítottak "Tényleg az voltál"

"És tényleg sajnálom. Azt hiszem, csak annyira meg voltam ijedve-"

"Minho mondta, hogy nehogy elfelejtsd a műszakod, babe" jelent meg hirtelen Momo, ignorálva a magas férfit s visszaülve a helyére "El tudod hinni, hogy Chan vett nekem egy BB krémet a táskákra a szeme alatt?"

"Uhm, noona..."

"Ennyire azért nem rosszak! Ő kibaszott helyes, ennyire nem is nyilvánvalóak-"

Mikor a szemei végre a férfin landoltak mellettük, rémisztően nagyra nyíltak. Hyunjin szemei szintén, szinte sokkot kapott az előtte lévő nőtől "H-Hirai?" nyögte ki nehezen, felismerve pár vonását.

"Kibaszott pokol-" nyelt egy hatalmasat a nő.

"Uhm, én-" Jisung csak kapkodta a szemeit közöttük "Lemaradtam valamiről?"

"T-te" Hyunjin próbált beszélni, de még mindig a sokk hatása alatt volt.

"Gyerünk, mondd ki" Momo arcát ellepte a teljes sötétség "Nem fogod megkérdezni, Hyunjin~ah?"

"H-Hirai, én-"

"Megkérdezheted, Hyunjin. Nem akarod tudni, hová lett a farkam?" mordult fel a nő, megkérdezve azt a kérdést, amit mindig feltesz, mikor találkozik valakivel az iskolás éveiből.

"Várjunk, várjunk, várjunk" Jisung a homlokát ráncolta "Noona, nem értek semmit"

"Már ismerem az exed, sweetie" forgatta meg a szemeit Momo "Régi iskolatárs”

"N-noona" nyelt egy nagyot Hyunjin, az arca égett, próbált alkalmazkodni "Melyik nevet használod?" kérdezte óvatosan, nem akart semmi rosszat mondani.

"Momo" válaszolta, gyilkos tekintettel nézve Hyunjin pilláiba.

"Momo" ismételte meg Hyunjin, tetszett neki a név hangzása "Momo noona"

"Igen, ne felejtsd el. Egy nap egy nagyon drága név lesz"

"Még mindig nem értek semmit" nyögte be Jisung.

"Megyek, veszek valamit" mondta Momo egyszerűen, felkelt a helyéről majd elsétált, ezzel nem engedve Hyunjinnak, hogy mondjon még bármit is.

"Hyunjin! Hello!"

A szőke szemei megbabonázottak maradtak, miközben Momot nézte, ahogyan elsétál "Olyan gyönyörű, ahogy emlékeztem" suttogta a levegőbe, amit Jisung nem hallhatott.

"Haver!" csapta meg Jisung Hyunjin kezét, majd megragadva azt húzta le maga mellé "Magyarázatot!"

"Rendben" Hyunjin bólintott "Együtt jártunk gimibe. Ő (he) vagyis ő (she), sajnálom, idősebb volt és nyíltan biszexuális" kezdett el pirulni "Nagyon csodáltam őt azért, amiért mert önmaga lenni"

"Olyan menő"

"Nem mindenki gondolta így akkoriban" sóhajtott fel Hyunjin "Fiúiskola volt, Jisung. Emlékszel, hogy meséltem neked egy srácról a sulimból, akit mindig piszkáltak, amiért transz volt?"

"Várj- Momo noona?" a szőke bólintott "Elmondta, hogy piszkálták, mikor egy pár éve találkoztunk, de azt nem, hogy ennyire komolyan"

"A tinik szörnyűek" sóhajtott fel Hyunjin "Ki akartam állni mellette, de nagyon féltem. Akkor még nem coming out-oltam és féltem, hogy engem is piszkálni fognak és hogy jól el leszek verve" az emlékek az iskoláról ellepték az agyát "Nagyon hiányoltam, mikor elment. Mindig olyan kedves volt mindenkivel"

"És én akkor találkoztam vele, mikor randiztunk, szóval igazából sose láttad őt a mai napig?" Hyunjin bólintott "Haver, ez olyan mint egy k-dráma. Most már csak bele kell szeretnetek egymásba" viccelt Jsiung.

Egy vicc.

Igen.

Hyunjin beharapta az alsóajkát "Sungie bee, most megyek. Még vannak csomagjaim, amiket fel kell adnom" jelent meg Momo újra, egy kávés táskával a kezében.

"Rendben, amúgy is kezdődik a műszakom"

Hyunjin felkelt a helyéről, kiengedve Jisungot is. Ő és Hyunjin beszéltek még pár szót, számot cseréltek és megígérték egymásnak, hogy találkoznak még. Jisungnak talán sokkal óvatosabbnak kellett volna lennie, amiért Hyunjin egy kurva nagyon bunkó volt vele, mikor szakítottak, de most inkább tűnt felénknek és kedvesnek. Egy próbát megér az új barátságuk, nemigaz? Amúgy is, ez már több, mint 4 éve volt.

Nem lesz abból semmi baj, ha tudják, hogy is van a másik.

"Noona-"

"Sziasztok" Momo nem várta meg, míg Hyunjin nekiáll beszélni, csak elment.

"Várj!"

Hyunjin követte ő a kávézón kívülre, nem akarta elpazarolni az esélyt, hogy beszéljen azzal a nővel, akire anno annyira felnézett. Momo nagyot nyelt, megfeszítette az állkapcsát és csak előre nézett. Hyunjin mindig is egy aranyos kölyök volt, de aztán Jisung elmondta, hogy járnak szóval folyton elkerülte a vele való találkozásokat, így nem kerültek ebbe a kínos és kellemetlen szituációba, hogy a kölyök a transzneműségéről kérdezősködjön.

Ez volt az oka annak, hogy őt piszkálták és csak is őt. Csak azért, mert valaki rájött arra, hogy kicsoda is valójában. Egy apró kis pletyka megkeserítette az életét hosszú évekre. Nem volt mérges Hyunjinra, amiért nem segített neki, de szerette volna mindenhogyan elkerülni a múltját.

"Noona" állította meg őt végül Hyunjin, maga felé fordítva őt, mire majdnem egymásnak ütköztek.

"Bazdmeg, Hyunjin" lépett hátra, megijedve a hirtelen cselekedettől "Megijesztettél"

"Ne rohanj el" fogta meg a kezét "Csak szeretném tudni, hogy vagy"

"Jól vagyok, szia" a fekete hajú próbált elmenni, de Hyunjin nem engedte "Bármi más? Ki akarsz nevetni? Kérdezni akarsz? Vagy csúfolni?"

"Természetesen nem" ráncolta a homlokát Hyunjin, meghökkent a szavaktól "Sose volt esélyem beszélni veled, miután elmentél"

"Senkinek se volt, elmentem a városból"

"És most, hogy végre megtaláltalak olyan sok év után, szeretnék neked mondani valamit"

"A gimi évekkel ezelőtt volt, Hyunjin. Mi olyan fontos?"

A szőke vett egy mély levegőt "Én csak- Sose volt esélyem arra, hogy elmondjam, mennyire is csodállak téged"

"Mi?"

Jisung a kávézóból nézte a párt, nem igazán értette, miről beszélnek, annak ellenére, hogy elvileg jó szájról olvasó. Minden amit látott, az az, hogy Hyunjin arca vörös a pírtól és Momo a homlokát ráncolja, miközben ő is pirult. Hyunjin említett neki egy Moonsyk nevű fiút, aki idősebb volt nála, aki olyan ragyogó volt, mint a nap, aki olyan bátor volt, mint egy lovag. Akit mélyen nagyon is kedvelt.

Ez a fiú Momo volt?

Elmosolyodott, mikor Hyunjin hirtelen megölelte a nőt. Az ölelésnek a nő vetett véget egy pár pillanat múlva, mielőtt még olyan vörösen sétált el, mint egy paradicsom. A szőke csak bámulta őt, le volt nyűgözve a szépségétől. Egy félénk mosoly jelent meg az arcán, miközben saját magában kuncogott.

"Milyen egy aranyos jelenet" vigyorodott el Jisung, nem tudta elhinni, hogy Hyunjin tud ilyen félénk is lenni.

Visszatért a valóságba, mikor egy vásárló érkezett, emlékeztetve őt, hogy hova is kéne figyelnie. Hamisan mosolyogva az emberekre, azt tettetve, hogy ő a világ legkedvesebb embere és nevetni az idegesítő vendégekkel. Felsóhajtott, elég kimerült volt a hetek óta tartó alváshiánytól.

Ne értsd őt félre, imádta a részmunkaidős állását a kávézóban, de a vásárók elég idegesítőek tudnak lenni. Mindig megkérdeznek mindent. Ha a sütemények frissek, ha a kávé nem elég meleg. Fárasztó. Még Minho is úgy érzi, hogy néha le akarja őket szúrni.

De mindig vannak aranyos vásárlók, akik miatt Jisungnak mosolyogni támad kedve. És olyanok, akiknek tud áradozni az isteni desszertekről és kávékról.

"Kibaszott vizsgák" motyogta Jisung magában, kiropogtatva a hátát, várva a következő vásárlót.

A két órás alvás, amit korábban csinált, szart se segített, még mindig azt érzi, hogy meg fog halni, miután az egész éjszakát azzal töltötte, hogy próbálta megcsinálni a kávézó 3Ds kézzel készített modelljét az órájára.

Egy pislogás után az ég kezdett sötétebb lenni. A szemei a falon lógó órán landoltak, miközben az agyát kezdték ellepni a gondolatok.

6:12 p.m.

"Várjunk"

Jisung izgatottan nézett körbe, kereste a szép, barna hajat vagy a szeplős arcot.

De semmi.

Ez az első szombat, hogy Felix nem jött el a kávézóba.

Hii hii! Meghoztam a kövi részt. Ki számít erre, mert hogy én nem az is biztos.
Köszönöm ha elolvastad
Remélem tetszett
Ha igen csillagozz v kommentelj
Legyen szép napotok!

Love, Ella<33