Valódi érzések, gondolatok

A csönd

Egyedül vagy, szemed távolba révedve tűnik el elméd legmélyébe. Eltűnsz csak te vagy és körülötted a semmi. 

Zuhansz,  elméd legmélyebb zugaiba , úgy mint mikor álmodból felébredve reszketve zihálsz, mert elméd megtörve nyugtalanít.

Csönd...

Egy bogár, egy óra, egy tűzropogás s egy hullámcsapás sem hallatszik. Csak te és a benned rejlő gondolataid, melyek percről percre változnak, hangok melyek egyről a kettőre eltűnnek s újra előjönnek s képek melyek lassan elsötétülnek. 

Változik...

Már hallod a tompa faágak apró reccsenését a tűz lomha súlya alatt, mely egyszer csak porrá és hamuvá fakad. Figyelsz , s látásod nélkül is a képzeleted szülötte lesz a tűz, mely aranyló sárga fényben pompázik. A láng mely egyszer oly magas  nyúl akár egy hegy néha elvész egy apróbb lángcsóvában. 

Olykor eltűnődöm, hogy a csönd egy második otthon mindenki számára. Nincs kiabálás, túlharsogás, szánakozás, s még sok más. Magad vagy mindennel amid van,érzel.

Néha rossz egy nehéz idő után a csöndbe révedve eltűnni, s visszagondolni arra ami akkor történt, ami összetört bennünk egy üvegfalat melyet nem lehet összeragasztani. De akkor értjük meg igazán a csönd erejét, ha a falat mely szilánkosra tört, törve marad, de helyére újdonsült erővel új falakat emelhetünk. Mert hát valljuk be, mindenkinek kell egy fal mely mögé elbújhat, ha már nem bírja tovább...

Ily módon hát vedd észre a csönd hatalmát, mely mindannyiunknál hatalmasabb...