Valódi érzések, gondolatok

Mélység

Lehúz, sötét és eltűnsz, de lebegsz, futsz és még is úszol. Lent vagy hol érzed lenned kell, de hideg, ködös, hol kék hol vörös.

Szúr, szétszakít elhúz, megöl. Még is élsz, lebegsz a tetején és érzed, hogy alattad minden sötét és beleveted magad, a sötétbe a semmibe és érzéketlen leszel, törődsz, de mégse, élsz de mégse, meghaltál vagy mégse?

Húznak a démonok, mik félelmek, fájdalmak, bizalmatlanságok, lelkek, életek, húz a semmi az átlátszó üveg mely mögül nézel. A kék a, a vörös, a sárga, a fekete egyszerre fognak meg, kapnak el és húznak le, akaszkodnak rád, visznek el, visznek le, hogy azt érezd semmi vagy, hogy úgy érezd képtelen vagy létezni, hogy képtelen érezni és adni, törődni.

Félek a mélytől, mégis benne élek, megölnek a gondolatok, a fájdalmak, a bizalom, a szerelem, a barátság, a szabadság, a magány. Megöl a mélység és érzem belül, húz, megszakadok minden súly alatt, minden megfelelés alatt, nem lehetek önmagam, mert megöl és lelök.

A mélység húzza szavaid, mint mindenkiét, nem tudod kimondani, mert úgy érzed eltűnsz, belebetegszel, lesüllyedsz. Akarod, hogy a mélységben is veled legyenek, de nem tudod megadni az elégtételt senkinek, hogy lássanak a saját mélységedben elveszni, mert tudod a saját mélységedből, más nem talál ki, más elvész benne, eltűnik benne, mert ez a te legnagyobb gödröd az életbe, mint mindenkinek, csak nem mindegy, hogy állsz hozzá.

Ha engeded lehúz, ha engeded szétszakít, ha engeded megöl, de egyszer mindenki engedi, akár tud róla akár nem, egyszer elesel egyszer megbotlassz, egyszer meghalsz, egyszer szenvedsz, egyszer elveszel, de nem mindegy az idő amit ezekben töltessz.

A mélység állapot az idő pedig szalad......