Valódi érzések, gondolatok

Az elméd határa

Van egy határ, melyet ha átlépsz megváltozol. Nem külsőleg, de nem is lelkileg. Megváltozol, mert elhiszel valamit, és felborul minden.
Másképp látsz, gondolkozol, cselekszel.
Nemtudod mit miért teszel, csak teszed.
Megteszed, de nemtudod jó e vagy rossz, fájni fog e vagy nem.
Elfutsz vagy megtartod.
Bátor vagy vagy gyenge.

A határ a valóság és a saját vilagod között.
Elméd szülte, nevelte, dédelgette.
Elengeded vagy megtartod.
És ha mindkettő?. .

A határ...
Átlépted a határt, megtörted a falat.
És a saját világod felborult
Látod e még...
Látod e még...
Látom, de mégse...
Eltűnt...
De ottvan...
De más...
Felborítottad a határt de eltört, valami eltört és megtört.
Egy fal..

Máris nem fáj semmi, nem látod a félelmet
De nem is látsz semmit. Mosolyogsz, de nemtudod min. Eltűnödsz, de nem gondolsz semmire.
Fura, az egész fura nem?
Azt érzed begyógyultál, de nemtudod mit csinálj.
Nemtudod mit tegyél.
Nemtudod rosszabb lett e, vagy szebb lett minden.
Eltüntél e vagy ujjászülettél.

Határt szegtél, áruló lettél?
Határt szegtél megmenekültél?