Az ember szeret felejteni, akár idősen, akár fiatalon. Idős korunkra oly sok mindent átélünk már, hogy a felejtés egyesek számára egy reményt ad melyet senki sem ért már.
Eltűnődöm sokszor egy felejtéssel teli életen, melyben nincs lelki gonoszság és jóság csak emberi érzelem. Ha érzel valamit abban az életben azt mind elfelejted csak azért, hogy újra átélhesd azt pillanatot, érzést vagy döntést.
Felejtés.
Csak egy szó, mégis oly sok érzelem lapul mögötte melyet kimondani és megfogalmazni nem lehet. De valahogy mégis mindenki elgondolkodik rajta milyen lenne....
Van egy tett, egy döntés, egy mozdulat, egy nézés sőt érzés, mely boldog vagy boldogtalan egy emberi elmében. Felejtene de nem tud. Felejtené a pillanatot is mikor megtörtént, lehet az egy töredék másodperc volt épp vagy épp egy végtelennek tűnő időhurok, de akár egy fejsze a fák törzsébe, oly mély sebet okozott.
Mint ahogy ritkán, egy-egy kósza fánál előfordul, kicsordul e emberi szívek láthatatlan vére mely ezer éve, ily emlékekre gondol. S mint törött faágak, e gyönge szívek is megtörnek ezernyi nehéz súly alatt, de mint hamuból lett tűzmadár ők is meglelik a kiutat.
Elfuthatsz a felejtés reménye elől, de nem tudsz, mert ez az emberi természet melyet mindig mindenki így érez, eltűnik , de mégsem mert emlékeinkben ott van és valahol várjuk, hogy visszatérjen, de nem fog. Azt akarjuk hozzánk tartozzon, de elment.
Elveszett már rég, mi akkor volt.
Ily módon ez hát az emberi felejtés reménye, bú s kétség minden megtestesítője.
KAMU SEDANG MEMBACA
Valódi érzések, gondolatok
AcakA saját érzéseink, gondolataink határoznak meg minket, lehetünk magányosak vagy épp az ellenkezője, mindenki másmilyen de néhány érzésünk és gondolatunk EGY.
