Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /

21. Rész

🖤 Lídia szemszögéből: 🖤

Márk mellette kitudtam kapcsolódni, olyan volt, mint Máté mellett.

Biztonságban éreztem magam mellette, ugyanakkor, minden apró porcikáját ismertem, és minden mozdultra együtt mozdultunk.

Márk mellett nem zavart, hogy ki néz vagy mit gondolnak rólam, hogy egy tanárral így táncolok.

Már az sem érdekelt, hogy Péter néz-e vagy sem, csak azt akartam, hogy ne legyen vége ennek az órának, és Márkkal egy soha véget nem érő táncba kezdjünk.

De sajnos vége lett az órának, táncunkat, a csengő törte meg, de Márk még nem engedett el, még egy utolsó kérdést a fülembe súgott: -,, Hazavihetlek? "

- Jó ötlet? - kérdeztem vissza.

- Talán nem, de nem szoktam ezen gondolkodni. - mondta huncut mosollyal.

- Megvárlak a kapuban, rendben? - kérdeztem tőle.

- Sietek kisasszony! - mondta az előbbi huncut mosollyal.

Miközben Márkot vártam, a telefonomon böngésztem, mikor ajtócsapódásra lettem figyelmes, és Péter lépett ki rajta.

Rámnézett, dühösnek láttam! Elment mellettem, majd visszafordult és elindult felém.

- Beszélni akartál velem, és én is tudni akartam mi történt. De ezen a szinten már nem vagyok kíváncsi a hazugságaidra.

- Te tartol hazugnak? - förmedtem rá.

- Nem először kellene a hazugságod lenyelnem. Ezen a ponton már nem teszem, ebbe a körülményben legyél ember! Jó szórakozás! - jelentette ki Péter, majd ott hagyott.

A rohadt életbe....

Mi a f.szt képzel, róla derült ki, hogy barátnője van, és még csak nem is próbálta elmondani vagy magyarázatot adni rá, helyette engem állít be hazugnak...

Rohadt dühös lettem rá, ha nem a suli előtt történik ez a történet, biztos, hogy arcon vágtam volna.

Márk hangjára eszméltem fel.

- Történt valami? - nézett rám aggódva.

- Jól vagyok! Mehetünk! - erőltettem az arcomra egy mosolyt.

- Kisasszony? - nyitotta ki illedelmesen az ajtót, és segített beszállni.

Útközben egy csomó minden kiderült róla.

- Nem gondoltam volna rólad, hogy profi táncos vagy! - mondtam megállíthatalanul nevetve.

- Sok mindent nem tudsz rólam! - nézett rám átkozottul szexin.

- Nem értem, hogy egy profi táncosból, hogy lett testnevelés tanár? - néztem rá.

- Fiatal voltam, és kellett a pénz! - mondta nevetve.

- Te hülye! - mondtam a vállát megbokszolva.

- Megjöttünk kisasszony! - jelentette ki.

- Köszönöm a kellemes utat! - mondtam rá nézve.

- Lennék illedelmes, és kinyitnám az ajtót, de itt sok a diák! - mondta szomorúan.

- Semmi baj, tanár úr! - mondtam huncutul.

- Szép Napot Lídia! - nyomot egy puszit az arcomra.

A házba érve egy ideig az ajtónak dőlve mosolyogva álltam.

Majd egy pohár vízért mentem, majd bementem a szobámba, és elfeküdtem az ágyon.

És elaludtam, valamikor délután ébredtem, kopogásra.

Ki a fene lehet az??

Futottam boldogan azt hittem Márk az!

🖤 Péter szemszögéből: 🖤

Fájdalmas volt őket nézni, azt hittem mindenki őket fogja nézni vagy valaki rájuk szól, hogy maradjunk a tanár - diák szerepnél de senki nem tette.

Én pedig egy dolgot tudtam tenni, vártam a csengő hangját.

De legszívesebben lementem volna közéjük és jól behúztam volna a srácnak.

Egyik szám után a másikra táncoltak, mint ahogy mindenki más, hirtelen idegennek éreztem magam.

Még azok a gyerekek is elkezdtek táncolni, akik eddig csak ültek és nézték a többieket, vagy a telefonukat bújták.

Lídia és Márk pedig, úgy táncolt, mintha nem is tanár- diák lenne.

Megszólalt a csengő, vártam, hogy elengedik egymást, de még valamit Lídia fülébe súgott, amire Lídia válaszolt.

Elegem lett belőlük, így a tanári felé vettem az irányt, és összeszedtem a cuccokat és elindultam hazafelé.

Mikor kiléptem az ajtón Lídia a kapuban várakozott, és felkapva a fejét felém irányult a figyelme.

Dühös lettem, mert rájöttem, hogy valószínűleg Márkra vár.

Dühösen elmentem mellette, és elindultam hazafelé, de visszafordultam felé, és elindultam felé, fenyegető távolságban álltam meg vele szemben.

- Beszélni akartál velem, és én is tudni akartam mi történt. De ezen a szinten már nem vagyok kíváncsi a hazugságaidra. - szúrtam a szeme közé.

- Te tartol hazugnak? - meglepődött, majd rám förmedt.

- Nem először kellene a hazugságod lenyelnem. Ezen a ponton már nem teszem, ebbe a körülményben legyél ember! Jó szórakozás! - jelentettem ki, majd ott hagytam, hogy több fájdalmat, ne tudjon okozni már.

Mindent megtettem érte, segítettem neki a matekban, a jegyei drasztikusan elindultak jó irányba, ápoltam, amikor kellett, és ezt kapom cserébe.??

Ez rohadtul nem fair...

De az élet mindig ezt tartogatja...

Beleszeretsz valakibe, akibe nem kellene. Kockázatsz, hogy boldogok lehessetek és ő faképnél hagy...

Rohadt szerelem...

Fáj Lídiát szeretni és veszélyes játék....