🖤 Lídia szemszögéből: 🖤
A reggel szokásosan indult, felkeltünk összebújtunk, majd készülődtünk és mindenki indult a szokásos útján.
Eljött a félévi bizonyítvány osztásának a napja, izgatottan indultam útnak, hiszen Péternek hála sikerült minden tantárgyat megmentenem a bukástól.
A sulihoz érve már minden diák elindult az osztályterme felé, én is készültem, épp így tenni, amikor valaki utánnam szólt.
- Lídia! - megfagyott bennem a vér, amikor tudatosult bennem, a hang tulajdonosának kiléte.
- Mit keresel itt? - dadogtam.
És reménykedtem benne, hogy Péter felbukkan.
- Hiányoztál édesem! - kapta el a karom, és húzott magához közelebb.
Elfogott a hányinger!!
- Engedj el, Krisztián! - mondtam halkan.
- Ne csináld életem, tudom, hogy hiányoztam! - próbált csókolgatni.
Undorodom tőle, ha megtudtam volna védeni magam, akkor, nem hagytam volna, hogy bántson vagy megerőszakoljon.
- Engedj el, kérlek! - mondtam, majd éreztem pár pillanat múlva, hogy valaki elragadja tőlem.
- Mi a f.szt nem tudsz megérteni abban, hogy engedd el!! - hallottam Márk hangját, majd egy csattanást.
Kinyitottam a szemem, és Krisztián a földön feküdt, Márk pedig felette állt.
- Most legyél kemény! - kiáltotta felé Márk.
Nem akartam, hogy baja legyen, így próbáltam védelmezi.
- Hagyd elmenni! - fogtam meg a karját.
- Húzz el a fenébe, addig, amíg eltudsz!! - mondta neki, Márk, majd megvárta, míg elmegy.
Felém fordult, és aggódva nézett rám.
- Jól vagy? Bántott az a f.sz, mert utánna megyek! - mutatott arrafelé, amerre Krisztián ment.
- Jól vagyok! - mondtam mosolyogva.
Jól esett, ahogy megvédett, és aggódott értem. Bár kicsit hiányzott, hogy nem Péter tette ezt.
- Menned kellene órára! - jelentette ki Márk!
Ezek után nem akartam órára menni, tudom, hogy Péter haragudni fog, de most ezt muszáj ellógnom ezt a napot.
- Hazamegyek inkább! - mondtam..
Meglepődött, de nem erőszakoskodott.
- Hazaviszlek! - mondta egyszerűen.
Most én lepődtem meg, hogy képes lenne értem, bajba keverni magát.
- Nem kellene órát tartanod? - kérdeztem tőle.
Egy papírt nyújtott át nekem!!
Közös megegyezéssel megszűnt a munkaviszonya! Megrémültem, beleszerettem Péterbe, de nem akarom elveszíteni Márkot.
- Felmondtam! - jelentette ki.
- Miért? - ennyit tudtam, csak kiejteni.
- Nyáron lesz egy projekt, amire készülnöm kell, így láttam jónak.
Sakk- matt, játék vége.
Péter biztos örülni fog neki, én most szomorú.
🖤 Péter szemszögéből: 🖤
A ilyen boldogan indult a reggel, olyan romossá vált, ahogy beértem az iskolába.
Az igazgatónő az aulában várt:
- Most azonnal jöjjön velem az igazgatóiba! - jelentette ki szigorúan.
Remélem nincs nagy baj.
- Kedves Péter! Amikor felvettem magát, bíztam magában, hogy maga egy rendes, mindenben számítani lehet magára, és most mélységesen el vagyok keseredve! - jelentette ki, majd papírokat vett elő a fiókjából.
- A tegnapi nap folyamán ezek a fényképek jutottak el hozzám, mivel tudja magyarázni őket! - tolt elém 5 képet, amin Lídia és én voltam látható, különböző helyzetben.
A szívem megállt, a torkom görcsölt.
ENNYI... LEBUKTUNK ÉS KÉSZ!!
- Semmivel asszonyom! - jelentettem ki.
- Tudja a következményét a tanár - diák kapcsolatnak? - kérdezte.
Teljes mértékben tisztában voltam vele, de senkinek sem kívánom ezt a helyzetet.
De akárhogy akarom magam menteni, az elejétől fogva tudtam, hogy nem helyes.
- Igen, asszonyom!
- Két lehetőség van: Feljelentést teszek ön ellen, kiskorú megrontásáért vagy közös megegyezés alapján felmond, és sem Tóth Lídia és sem az iskola közelében nem jön, amíg Tóth Lídia iskolánk diákja!
- Elfogadom a második álláspontot! - jelentettem ki.
Megírta a papírokat, aláírtam, majd elkísért a tanáriba, ahol megvárta, amíg össze pakolom a cuccaim, majd kikísért.
- Elfelejtettem, hogy semmilyen internetes oldalon nem kezdeményezhet Tóth Lídiával kapcsolatot. - jelentette ki.
El sem hiszem, hogy ez tényleg megtörtént, hogy elvesztettem az állásom.
De nem is ez fáj a legjobban, hanem elveszítem a lányt, akit szeretek.
A szívem darabokban hever...
Annyi jó élményt átéltünk együtt, hogy hihetetlen, hogy vége és nem lesz /lehet belőle több..
Életem hosszú idő után szerelembe esek, és elveszi tőlem a világ.
A legfájdalmasabb ütés, hogy el sem búcsúzhatok tőle...
Csak fájdalmasan szenvedek, magányosan.
És várok, hogy egy nap köddé válik, és semmilyen érzés nem lesz iránta.
KAMU SEDANG MEMBACA
Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /
RomansaLídia a nyár utolsó hetében beleveti magát a kalandokba. Az egyik fesztiválon "megismerkedik" egy sráccal, nem sejtve, hogy pár hét múlva a srác az osztályfőnöke lesz. Kapcsolatuk egyáltalán nem indul jól, majd, amikor kialakulna közöttük valami. P...
