🖤 Lídia szemszögéből: 🖤
Két hét telt el, azóta, hogy pánikrohamom volt.
Két hete nem beszéltem Mátéval, a facebookról tudom, hogy időközben kimenet Amerikába, így igazán nincs is miről beszélnem vele.
Itt az ideje újra iskolába menni...
Talán idén nem kellene megbukni félévkor, de a jegyeimen, csak egy isteni csoda segíthet.
Ahogy a suli felé sétáltam egyre csak azon gondolkodtam, hogy ne menjek-e inkább haza vagy milyen lesz Pétert látni.
Dühös voltam még rá, és fájt, amit tett.
Az iskolába érve görcsbe rándult a gyomrom, az első óra szokás szerint telt el.
Szünetben Petráékkal voktam az udvaron, féltem, hogy találkozom Péterrel, de nem így történt.
Becsengetés után a telefonom bújtam, a facebookot pörgettem, és épp Máté képe jött velem szemben.
Petra mellettem ült, és látta, hogy percek óta Máté képét nézem!
- Miért nem írsz neki? - kérdezte Petra.
- Jobb ez így! - mondtam, majd letettem a telefonom a padra.
Valamiért az ajtó felé néztem, ahol Péter állt, egy pillanatig ledöbbent, mintha nem hinné el, hogy tényleg itt vagyok!
Majd belépett a terembe, és elindult a tanári asztal felé. Letette a táskáját, és az asztal elé sétált, ahova támaszkodni szokott, vagy a szélére ül.
Ahogy ezeket a mozdulatokat végrehajtja, mindig egy kicsit elszáll vele szemben a haragom!
🖤 Péter szemszögéből: 🖤
Minden egyes nap, amikor az iskola felé mentem a tekintetem, mindig abban reménykedett, hogy megpillantja Lídiát.
Tudtam, hogy ma sem lesz itt, hisz minden szünetben az udvaron volt.
A terem felé menet a szívem valamiért hevesen vert, aztán a terembe beérve kiderült Lídia padja nem üres, egyenesen maga Tóth Lídia foglal helyet ott.
Talán egy percig le merevedtem, nem akadtam hinni a szememnek, hogy tényleg újra itt van, hogy újra az enyém.
Mikor némiképp magamhoz tértem, elindultam a tanári asztalhoz.
Letettem a táskám az asztalra, és a szokásos helyemre mentem.
Végig néztem az osztályon, majd végül Lídián állapodott meg a tekintetem.
- Most hogy Lídiát újra körünkben tudhatjuk, ideje a félévi jegyek alakulásáról beszélni. - mondtam.
Mindenki hurrogott, hogy milyen unalmas téma. Lídia egyszerűen, csak figyelt.
- Még van pár hét a félév zárásához, aki nem akar megbukni, az húzzon bele. Igény szerint, akinek szüksége van rá, órák után hajlandó vagyok segíteni felkészülni egyes tárgyakból, hogy jobb jegyeket tudjon szerezni.
Csengettek! Az a rohadt átkozott csengő! Vissza kapom Lídiát, és úgy rohan az idő, hogy észre sem veszem! Bassza meg!
- Lídia maradna egy percet?- kérdeztem egyszerűen a többiek előtt.
Meg vártam míg az utolsó diák is kiment, majd magunkra csuktam az ajtót.
- Hogy érzed magad? - kérdeztem tőle.
- Lelkileg szarul! - mondta egyszerűen.
- Sajnálom, amit tettem! Szeretnék bocsánatot kérni!
- Miért kellett itt maradjak tanár úr? - kérdezte egyszerűen.
- Az igazgató nő engedélyezte, hogy a betegségedre való tekintettel 3 héttel elhalassza a félévi lezárásod, ezzel esélyt adva a javitasra.
- Köszönöm, de erre semmi szükség.
- Ne légy makacs, Lídia! - mondtam közelebb menve hozzá.
- Egyedül nem tudnék jobb jegyeket szerezni, pláne nem matekból!
- Segítek, meglátod egyszerűbb, mint gondolnád!
- Köszönöm, de akkor sem! - mondta majd elviharzott.
STAI LEGGENDO
Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /
Storie d'amoreLídia a nyár utolsó hetében beleveti magát a kalandokba. Az egyik fesztiválon "megismerkedik" egy sráccal, nem sejtve, hogy pár hét múlva a srác az osztályfőnöke lesz. Kapcsolatuk egyáltalán nem indul jól, majd, amikor kialakulna közöttük valami. P...
