Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /

23. Rész

🖤 Lídia szemszögéből: 🖤

Reggel a saját ébresztőm csengésére ébredtem fel.

Átnéztem a túl oldalra, ahol gondosan megigazított ágynemű fogadott.

Elfogott a rémület, hogy Péter lelépett.

Pár perc múlva a konyhából zajok hallatszottak.

Felvettem egy pólót, majd elindultam a konyha felé.

- Áhh, jó reggelt kisasszony! - mondta Péter, mikor meglátott.

- Jó reggelt! - mondtam, majd leültem a pult elé.

- Reggeli és kávé a hölgynek! - mondta Péter, miközben megkerülte a pultot, és elém tette az ételt, közben pedig egy puszit nyomott az arcomra.

- Köszönöm szépen! - mondtam miközben elkezdtem enni, éhes voltam nagyon.

Észre sem vettem, hogy előtte csak egy bögre kávé van.

- Te nem eszel? - kérdeztem tőle.

- A zsíros ételek nem a kedvenceim, neked sem ezt készítettem volna, ha lett volna itthon egészségesebb étel.

Felnevettem!

- Szóval mostantól mindenre odafigyelsz.

-Igen! Lassan indulunk kell, elfogunk késni. - mondta Péter miközben a kabátját vette.

- Nem vársz meg? - kérdeztem tőle.

- Nem lenne szerencsés együtt mennünk! - jelentette ki Péter.

- Milyen előrelátó Tanár Úr! - mondtam nevetve.

Felnevetett ő is, és elindult felém!

- Elfenekellek, ha késsel! - mondta a fülembe súgva.

Elindult az ajtó felé.

- Észben tartom Tanár úr! - mondtam huncutul.

A suliba érve Márk a kapuban beszélgetett pár diákkal, mikor észre vett elköszönt tőlük, és felém indult.

- Jó reggelt Lídia! - mondta egy mosoly keretében.

- Jó reggelt! - mondtam egyszerűen, nem akartam, hogy Péter meglátásom minket.

- Van terved délutánra? - kérdezte egyszerűen.

Muszáj lesz valami kegyes hazugságot kitalálnom.

- Ma délután nem jó, tanulnom kell a holnapi javító dogára!

- Semmi baj, majd máskor! - mondta, majd otthagyott.

Kicsit rosszul éreztem magam, mert lehet megbántottam.

És amilyen jól éreztem magam vele az elmúlt napokban, nem ezt érdemli.

Ideje indulni órára!

🖤 Péter szemszögéből: 🖤

Reggel igen hamar felébredtem, nem tudtam, hogy Lídia magától szokott ébredni vagy ébresztőre.

Mikor felébredtem még édesen aludt, picit nyitott szájjal, kitakarózva.

Óvatosan betakartam, majd halkan kikeltem az ágyból és megigazítottam a helyem.

Elindultam a konyha felé, főztem kávét, majd valami reggeli után néztem Lídiának.

Mivel semmi egészségeset nem találtam, így eldöntöttem, hogy ma reggel csak kávét töltök magamba.

Lídiának készítettem tükörtojást baconnel.

Mire kész lettem, a kis álomszuszék a pultnál ült.

Álmos kócos feje volt, de még úgyis nagyon édes és vonzó volt.

-Áhh, jó reggelt kisasszony! - mondtam, mikor megláttam.

- Jó reggelt! - mondtam Lídia álmos hangon.

- Reggeli és kávé a hölgynek! - mondtam, miközben megkerültem a pultot, és elé tettem az ételt, közben pedig egy puszit nyomtam az arcára.

- Köszönöm szépen! - mondta, majd elkezdett enni, mint egy kis gyerek.

Jó volt látni, hogy eszik, még, ha mérgező is amit eszik, akkor is most az egyszer jó látni, hogy eszik.

Mikor észre vette, hogy előttem csak egy bögre kávé van, picit elbizonytalanodott.

Te nem eszel? - kérdezte tőlem abbahagyva a táplálkozást.

- A zsíros ételek nem a kedvenceim, neked sem ezt készítettem volna, ha lett volna itthon egészségesebb étel.

Felnevetett, mint egy kisgyerek!

- Szóval mostantól mindenre odafigyelsz?- kérdezte Lídia!

-Igen! Lassan indulunk kell, elfogunk késni. - mondtam, miközben a kabátom vettem fel.

- Nem vársz meg? - kérdezte tőlem.

- Nem lenne szerencsés együtt mennünk! - jelentettem ki rá nézve.

- Milyen előrelátó Tanár Úr! - mondta nevetve, és az utolsó szavakat azon a szokásos szexi hangon mondta ki.

Felnevettem, és elindultam Lídia felé!

- Elfenekellek, ha késsel! - mondtam a fülébe súgva.

Elindultam az ajtó felé,amikor utánnam szólt.

- Észben tartom Tanár úr! - mondta Lídia huncutul utánnam szólva.

Mielőtt kiléptem volna az utcára szét néztem nincs- e Lídia háza környékén valami tanár vagy diák.

Csak ezután indultam el, de egész úton aggódtam, veszélyes amit csinálunk, de nem tudok véget vetni neki.

Az iskolába érve csengetés előtt azt figyeltem mikor ér Lídia a suliba.

Nem beszéltük meg, hogy a suliba távolságot tartunk, de csak nem akarja magát lebuktatni ő sem.

Mikor Lídia felbukkant, Márk az eddigi diákokat otthagyva Lídia után szaladt.

Ez azt átkozott korcs, hogy megint Lídiát vette célba.

Pár mondatot beszéltek, majd otthagyta Lídiát.

Lídia pedig elindult a terem felé.

Miután becsengettek majd kiszakadt a szívem úgy dobogott.

Elindultam a terem felé...

Vajon milyen lesz a tegnap este után a hangulat köztünk??

És vajon meddig tudjuk leplezni a világ előtt??