Veszélyes játék /JÁTÉK SOROZAT /

25.rész

🖤 Lídia szemszögéből: 🖤

Sokáig gondolkodtam, hogy vajon átmenjek-e Péterhez, vagy büntessem meg, amiért az órán játszott velem.

Majd, úgy döntöttem nem adom fel a játékot, és kőkeményen folytatom.

Felöltöztem, majd elindultam Péter haza felé, direkt úgy időzítettem és a hezitálásom is segített, így bőven elhaladtuk a Péter által kihirdetett időt.

Péterhez érve csengettem, majd a falnak dőlve vártam, hogy kinyissa az ajtót.

Mikor meglátott az órájára pillantott.

- Hány óra van kedves Lídia? - kérdezte, miközben befelé terelt.

- Nincs órám, így nem tudom! - mutattam a csuklómat.

Közelebb jött, és a fal felé terelt, míg annak nem ütköztem.

- És a telefonon nincs óra? - kérdezte miközben kivette a kezemből, és a farzsebébe tette.

- Út közben találkoztam Márk tanár úrral, és beszélgettünk! - mondtam mosolyogva.

Tudta, hogy hazudok, mert ha hazudok mosolygok.

- Szép dolog hazudni? - kérdezte miközben a szája pár centire volt az enyémtől.

- Büntessen meg Tanár Úr! - mondtam, majd megcsókoltam.

Elindultunk a szobája felé, közben pedig egymást csókoltuk, és szabadítottuk meg a ruháktól.

Felkapott, én pedig a lábaimmal körbeöleltem a derekát, majd a nyakát csókoltam.

- Soha többé nem lehetsz másé! - jelentette ki Péter.

Nem tudom mi ez az érzés, de jól esett, amit mondott, és ebben a pillanatban fizikálisan is azt éreztem, hogy nem akarok másé lenni.

Másfél órán keresztül szeretkeztünk, egyszerűen, úgy éreztem, hogy egy egész napon át bírnám vele.

Oké... Biztos sokan azt gondolják, hogy " Úristen mennyire beteg dolog!",de nem lehet neki ellenállni.

Épp WC-re ment Péter, mikor csippant a telefonom, hogy üzenetek jött, amikor megláttam a képet, fal fehér lettem.

Valaki tud rólunk! Nem látszik tisztán, hogy Péterrel vagyok, de én tudom, hogy vele készült ez a kép.

Újra csippant a telefonom!!

,, Ha jót akarsz, szakíts vele!"- Valaki figyel engem.

Péter jelent meg az ajtóban, próbáltam leplezni, hogy baj van.

De valószínűleg észre vett valamit rajtam, mert rákérdezett:

- Baj van, Lídia? - kérdezte miközben az ágy felé sétált.

Ránéztem, és próbáltam hazudni.

- Csak megszédültem kicsit! - mondtam és próbáltam rá mosolyogni.

- Akkor tessék lefeküdni! - mondta, majd készült betakarni.

Oldalra feküdtem, betakart, majd elfeküdt ő is, és hátulról át ölelt.

- Jó éjszakát, Lídia! - mondta, majd pár perc múlva aludt is.

🖤 Péter szemszögéből: 🖤

Már két órája jönni-e kellett volna Lidiának, nem szoktam paranoiás lenni, de most valahogy mindenféle dolog az eszembe jutott.

Próbáltam megnyugtatni magam, hogy mindjárt jön, és addig próbáltam elterelni mindenféle dologgal a gondolataim.

Egyszer csak kopogtak az ajtón, és elindultam kinyitni, bíztam benne, hogy ő az.

Mikor kinyitottam, a falnak dőlve állt, az órámra néztem!

- Hány óra van kedves Lídia? - kérdeztem, miközben befelé tereltem.

- Nincs órám, így nem tudom! - mutatta a csuklóját, tudtam, hogy játazadozik.

- És a telefonon nincs óra? - kérdeztem miközben kivettem a kezéből, és a farzsebembe tettem.

Tudtam, hogy hazudik, mert, amikor hazudni próbál, mindig elneveti magát.

- Út közben találkoztam Márk tanár úrral, és beszélgettünk! - mondta mosolyogva.

Valószínűleg az órán történtek miatt, próbált megbüntetni. Ezen most én is elmosolyodtam, kívántam nagyon.

- Szép dolog hazudni? - kérdeztem, miközben csak pár centi választott el a csóktól minket.

- Büntessen meg Tanár Úr! - mondta, majd megcsókolt, meglepődtem, nem akartam elveszíteni az irányítást.

Előszőr csak csókolózva indultunk el a szobám felé, majd aztán elkezdtük egymásról lebontani a ruhát.

Felkaptam az ölembe, ő pedig azzal a hosszú, karcsú lábaival átölte a derekam, teljesen elvesztettem az eszem.

- Soha többé nem lehetsz másé, Lídia! - jelentettem ki, tudom, hogy csúnya dolog egy nőt a tulajdonomként tekinteni, de Lídiával kapcsolatban ezt éreztem.

Belehalok, ha nem lehet az enyém.

Nem tudom mennyi ideig szeretkeztünk, de odakint sötét lett.

Iszonyatosan kellett meglátogatnom az illemhelyiséget, szóval kénytelen voltam Lídiát pár percre az ágyban hagyni.

Mire vissza értem fal fehér és sápadt arccal meredt a telefonjára,egy percre megrémültem.

- Baj van, Lídia? - kérdeztem, miközben az ágy felé sétáltam.

- Csak megszédültem kicsit! - mondta mosolyogva.

- Akkor tessék lefeküdni! - mondtam, majd készültem betakarni.

Oldalra feküdt, betakartam , majd elfeküdtem én is, és hátulról át öleltem.

- Jó éjszakát, Lídia! - mondtam, majd aludtam is, Lídia mellett nem nehéz elaludnom.

Nem akarom túl terhelni, így alvást hirdettem.

Valamiért éjjel nem aludtam nyugodtan...