✅Vesémbe látsz [Stray Kids ff]✅

Ideje őszintének lenni - 1

Már két hete, hogy Minhot is haza engedték a kórházból és Elena amikor csak tudta kerülte őt, hiszen veszélyes dolog lett volna kettesben maradniuk... A fiú már gyönyörűen tudott sétálni, ügyesen ellátta magát, így senkinek sem volt furcsa, hogy az addig őt ápoló Elena miért lett hirtelen távolságtartó Minhoval.

Jeongin pár nappal ezelőtt megkérte kedvese kezét, aki igent mondott neki. Bár  még maga Elena sem tudta volna megmondani, hogy miért és hogy minek áltatja magát? Minden másodpercben amikor nem látta Minhot, vagy nem hallotta a hangját, majd' megszakadt a szíve, annyira szomjazott a fiú társaságára. Hiába a lány kérte, hogy hagyják egymást kicsit békén, végül ő lett az, aki loholni kezdett Lee Know után, miközben már egy másik ember menyasszonya volt. Úgy érezte, mintha ketté szakadt volna a lelke.

Az egyik fele menekülni akart Lee Know elől, a másik meg hozzá rohanni.

Pedig I.N nagyon igyekezett rendbe hozni mindent, de Elena attól tartott, hogy ez már lehetetlen. Túl késő... Túl sokáig nem törődött vele a fiú és túl sokáig hanyagolta el a szerelmüket. Elena nagyon jól tudta, hogy ő is hibás, hiszen gyáván egy másik férfi karjai közé menekült ahelyett, hogy legalább ő megpróbált volna tenni valamit a kapcsolatukért. Kereshetett bűnbakot, megpróbálhatta rákenni másra, de szembe kellett néznie a szomorú igazsággal... Ő volt az aki végérvényesen hátat fordított a másiknak.

Hiába mondott a nagy kérdésre igent, a szíve mélyén tudta, hogy "pillanatokon" belül elfogja hagyni Jeongint. Ebből nem lesz házasság meg két gyerek, mint ahogy tervezték még pár hónappal ezelőtt. Elena életének ez a szakasza úgy omlott össze, mint egy kártyavár...

És erről csakis ő tehetett.

A lány konyhában ült és a kedvenc teáját itta a kedvenc bögréjéből, miközben a kedvenc férfiját nézte az ablakból. Minho ugyanis az udvaron kosarazott Jisunggal. A fiú mozgása még néha esetlen volt és ügyetlen, de napról napra egyre jobb lett. Lino észrevette, hogy Elena őket figyelte és hatalmas vigyorral az arcán integetni kezdett felé. A lány esetlenül vissza intett egy halvány mosoly kíséretében, miközben a szíve majd' kiugrott a mellkasából. Lee Know óvatosan az ablakhoz bicegett és kézzel lábbal elmutogatta a lánynak, hogy menjen ki hozzájuk a kertbe. Elene  nem tudta mi ütött belé, mintha nem is ő irányította volna a lábait, úgy indult el az udvarra Minhohoz és Hanhoz.

Lee Know szorosan megölelte a lányt, aki félszegen viszonozta a dolgot, miközben Jisung sokat tudóan elfordult tőlük. Elena tudta, hogy Han tudta a titkukat, csak azt nem értette, hogy miért falaz nekik? Miért nem mondta még el Jeonginnak? A lány azt hitte, hogy ha Jisungnak választania kellene Lino és I.N között, akkor az idősebb fiú "marad alul". De úgy látszik tényleg a feje tetejére állt a világ... Minden más lett, minden megváltozott és Elena úgy érezte végre ideje lenne erőt vennie magán.

Itt az ideje őszintének lenni.

-Miért nem köptél be minket Jeonginnak? - szegezte Jisungnak a kérdést kegyetlenül Elena. Látta rajta, hogy meglepte és szinte hallotta a fogaskerekek kattogását a fiú fejében, ahogy a válaszon gondolkodott.
-Nézd Elena, Innie megmentette az életem - kezdte erős, határozott hangon. - De Minho majdnem meghalt miattam. Megbocsájtott nekem...
-Hannie, kérlek ne... - szólt közbe szemlesütve Lee  Know.

-Minho ez az igazság, bármennyire is szeretnél engem feloldozni a bűnöm alól. Majdnem megöltelek - mondta Jisung, miközben egyre hangosabban beszélt. - Felfogod ezt végre? Te megbocsájtottál nekem, hát hogyan is támadhatnálak ezek után hátba?! - folytatta már szinte kiabálva. - Igen, így Inniet árulom el és nagyon nehéz nekem is ez az egész... - A mókus fiú idegesen a hajába markolt, majd Elenára emelte dühtől szikrázó tekintetét.- Haragszom rád Elena amiért igent mondtál Jeonginnak és tudd, hogyha nem Minho, hanem egy másik férfi lenne az életedben már rég elmondtam volna neki. - Han szinte köpte a lány felé a szavakat, mindből érezni lehetett az undort és a megvetést, de Elena egyáltalán nem hibáztatta ezért.

Pedig milyen jó barátok voltak...

-Már bánom, hogy elmondtam neked. Kár volt ekkora terhet tennem rád... - suttogta könnyes szemekkel Lino és elindult be a házba. Jisung nem ment utána, csak kővé dermedve állt a kosár palánk mellett és nézte a fiú lassan távolodó  alakját. Elena viszont némi habozás után Minho után futott és hamar utolérte szegény kis bicebócát.

Nem szóltak semmit, csak némán fogták egymás kezét, de a tekintetük többet mondott minden szónál.