Öngyilkossági Kísérlet [Dazai Osamu x Chuuya Nakahara](Soukoku ff)

Első fejezet

- Ideje lenne lefeküdni, későre jár.- szólalt meg Dazai felállva a kanapéról.

- Hah?-mérgelődött a partnere, miközben lehúzta az utolso csepp vörösborát is poharából.- Ember, nem tudsz kicsit lazítani? Rohadt hosszú napom volt, megérdemlem az iszogatást.- mérgelődött tovább Chuuya, aki ismét töltött magának egy pohárral.

- Holnap is hosszú napod lesz, szóval ne akard iszonyatos fejfájással kezdeni azt, mert az nekem is fájni fog.-sóhajtott Dazai, aki már a hálójának ajtaját támasztotta hátával

- Ne mondd meg mit tegyek és mit ne! Hülye kötszerpazarló.- vágta hozzá a vörös; amire Dazai csak halvány mosolyra húzta száját és kezeit összefonta maga előtt.

- Ezzel azt kívánod mondani, hogy képes lennél egyes-egyedül megállni a lábadon, Chuuya-kun?-gúnyolódott a sötétbarna hajú

- Már-persze, hogy képes lennék te barom. Kettőnk közül inkább te vagy az, aki bébiszitterkedésre szorul.- csipkelődött továbbra is a vörös poharát szorongatva.

- Reméltem, hogy ezt mondod majd.-suttogta magának Dazai

- Mit mondtál?-nézett fel Chuuya a halk motyogásra

- Csak azt, hogy holnap korán kell keljek szóval nem tudlak majd baszogatni, ha felkeltél.- mondta játékosan

- Hála istennek!-vetette magát hátra Chuuya a kanapén

- Jóéjszakát!-mondta Dazai a vörösnek, válaszként csak legyintett egyett csupasz kezével a kanapén fekvő személy.

Másnap kócos haját arcából elsöpörve kelt fel a vörös, a tegnap esti iszogatás helyszínén; a kanapén. Körülötte minden csendes és nyugodt volt, egyedül hangosan rezgő telefonja csapott zajt, ami a konyhából eredt. Komótosan feltápászkodott, majd a hangforrás felé kezdett el cammogni. Telefonját felnyitva rengeteg olvasatlan üzenettel találta szemben magát, amivel rendben is volt, hiszen magas pozíciót foglal el a Dokk maffiában Dazaial együtt.

Várjunk csak, Dazai merre lehet?- tette fel magának a kérdést; amire a tegnap esti szájcsatájuk közepette kapta meg a választ;

"holnap korán kell keljek, szóval nem tudlak majd baszogatni ha felkeltél"

Nyugalmi helyzetbe helyezte magát, majd olvasni kezdte üzeneteit, de szemei megakadtak egy bizonyos "Mori Ōgai" nevén, aki a maffia vezetője, egyben főnöke volt. Az üzenetet már két órája küldték. A levélben csak ennyi állt; amint tud jelenjen meg a főhadiszálláson, ahol találkozik majd Mori Ōgai-val. Eleinte nem igazán zaklatta fel a dolog, viszont ahogy egyre csak közeledett a helyszín felé nem hagyta nyugodni valami, és ez a valami történetesen nem a fejfájása volt, hanem Dazai Osamu, hűn „szeretett" társa.

- Főnők, hívatott.-lépett be a nagy ablakos terembe a vörös. A vörös-arany mintás szőnyegen végig lépkedve közeledett az említett személyhez, kinek arca eléggé borúsnak bizonyosúlt.

- Chuuya!-szólította meg a vöröst a férfi kedves hangon.- Rég láttalak már szemtől szemben!-mondta mosolyogva

- Főnök, a lényegre térne kérem?-szólalt fel a vörös, mire a férfinek arcáról egyből eltűnt a mosolygás, de még annak a jele is.

-Dazai Osamu elment, mátol nem tagja családunknak.-mondta érzelemmentes arckifejezéssel

Chuuya szemei kikerekedtek, tisztán hallotta a szavakat, mik elhagyják a férfi száját, mégse akarta elfogadni azok jelentését. Hevesen kezdett verni a szíve és levegőt is kevesebb időközönként kezdte venni.

Lehetetlen-gondolta, hiszen miért tenne ilyet? Aztán beugrott; villámcsapásként vágta fejbe a kérdés valódi háttere, amit tegnap Dazai feltett számára.

"Ezzel azt kívánod mondani, hogy képes lennél egyes-egyedül megállni a lábadon, Chuuya-kun?"

- Tudom most kicsit nehéz lehet neked felfogni mindezt, adok időt.-mondta a férfi, de a vörös csak hangos kacajba tört ki, hangjában lehetett hallani fájdalmát és szívének egy részének elvesztését, hiába gyűlölte vagy megvetette azt a fajankót, mégis szerette. Együtt nőttek fel itt és most az egyetlen támasza is elment.

Magára maradt.

- Most már elmehetsz.-mondta a férfi, mire Chuuya sarkon fordult és nyugodnak tettetve magát távozott a teremből. Abban a pillanatban, ahogyan bezárult maga mögött az ajtó; heves kapálózásokba kezdett; telefonja után. Hívta, de nem jött válasz. Üzenetet is küldött neki, de azok már nem lettek kézbesítve a másik fél számára.

- Hülye kötszerpazarló! Kerülj a szemem elé, megöllek. Megöllek, hallod?-fakadt ki a vörös mérgében

Nem akarta elfogadni, nem tudta. Olyan gyorsan történt minden körülötte. Végül úgy döntött elmegy elintézni a melót, amit főnöke aggatott nyakába, utána pedig haza tér kis kuckójába, hátha addigra felébred ebből a rémes álomból és újra láthatja partnerét; ami végül nem így lett.

Dazai Osamu ezzel maga mögött hagyta a Dokk maffiát, és Nakahara Chuuyát is.