Öngyilkossági Kísérlet [Dazai Osamu x Chuuya Nakahara](Soukoku ff)

Hatodik fejezet

- Chuuya?-szólalt meg egy ismeretlen hang a telefon másik végéről

- Ki a fasszal beszélek?-flegmázott a vörös

- A főnök kért meg arra; hogy hívjam fel Önt egy fontos dologgal kapcsolatban.-felelte az ismeretlen

- Akkor nyögd már ki mit akarsz!-kiáltott rá- Kismillió dolgom van még.-morogta

- Be kellene jönnie a laborba, a címet SMS-ben átküldöm.-mondta

- Mikor?-kérdezte a vörös most már nyugodtabb hangon

- Lehetőleg minél hamarabb, rendkívül fontos lenne.-felelte

- Akkor indulok is.-válaszolta a vörös és köszönés nélkül rávágta a telefont az illetőre

Vett egy nagy levegőt, majd alaposan végignézett lakásán a tegnap este után. Nem kicsit volt feldúlva a hely, de jelenleg ez aggasztotta őt a legkevésbé. Morgolódások közepette összeszedte magát és felöltözött rendesen, hogy indulhasson a kikötő maffia laborjához. Miután a helyszínhez ért egy számára idegennel találta szemben magát, akinek haja sötét arca pedig sápadt volt, ami valószínüleg a kevés alvás miatt lehetett. Chuuya nagyon furcsának találta a helyzetet, hiszen főnöke nem igazán szokta csak úgy tárgyszállítás érdekében szállítani, tehát biztosan fontos lehet.

- Nakahara Chuuya?-szólalt meg a férfi, miután a vörös leállította motorját és oda lépett elé

- Igen, tehát miről lenne szó?-érdeklődött

- Kérem kövessen.-válaszolta és azonnal a föld alatti létesítménybe vezetett utuk, ahol rengeteg fehér ruhás, maszkos ember sürgött a különböző ablakokkal ellátott folyosókon.

- Mi ez a hely?-kérdezte Chuuya az embereket nézve

- Ez a hivatalos laborja a Dokk Maffiának, én pedig ennek a létesítménynek a vezérigazgatója vagyok.-válaszolta, mire Chuuya csak biccentett fejével és tovább nézelődött

Hosszú vakító fénnyel bevilágított útszakaszon végig menve egy nagyobb terembe értek, ahol mindenki épp a maga dolgát intézte. A terem két részből állt, ahová ketten bementek maga az irányító szoba volt rengeteg kommunikációs géppel és egyéb orvosi dolgokkal ellátva, a szoba másik oldala; ami egy üveglappal volt csupán elválasztva az előzőtől egy kisebb kínzó kamrának tűnt, amibe beöltözött emberek mehettek csak be és ki.

- Erről lenne szó.-mutatott fel egy papírt az orvos a vörösnek, aki azt se tudta hol volt jelenleg.

- Mi ez?-nyögte ki végül a talán legértelmesebb kérdését, ami jelenleg megfogalmazódott benne a hely látván

- A minap a kezünkbe akadt egy minta, ami egy farmról származik, egy vegyi anyag; hogy pontosítsak.-felelte az orvos; mire Chuuya egyből észbe kapott

- Igen, tudom már!-felelte a vörös

- Remek, tehát azt a feladatot kaptuk itt, hogy derítsük ki ennek az anyagnak a tartalmát és; hogy egyáltalán mire is való.

- A lényegre, ha kérhetem.-sóhajtott fel a vörös

- Tehát, elvégeztünk néhány emberkísérletet, és..

- Várjunk, az előbb azt mondta, hogy "emberkísérletet"?-kerekedtek ki Chuuya szemei

- Igen, azt. Miért, mit gondolt? Egy bűnszervezetnek vagyunk a tagja, az ilyen teljesen normális.-legyintett egyet az orvos

- Maga totál elmebeteg.-vágta hozzá- Na, de; folytassa.-kérte Chuuya

- Tehát, a vizsgálatok alatt kiderült; hogy ez egy idegölő méreg, egy konkrét biológiai fegyver, ami teljesen felülmúl minden eddigi ismereteinket.-csak úgy ragyogott, miközben beszélt- De megmutatnám!-felelte, majd egy mikrofon felé hajolva ezeket a szavakat mondta;

Kérem az 54-es számú alanyt!

A másik oldalon lévő szobában lévők ekkor egy teljesen kopaszra nyírt férfit hoztak be magukkal, aki meg volt kötözve. Beültették őt egy székbe, majd leszíjazták mellkasánál és lábainál fogva

Most pedig a vakcinát kérném!

Szólt bele ismét a doktor a mikrofonba, Chuuya figyelemmel kísérte az egészet, ahogy a két beöltözött ember bead egy átlátszó folyadékkal megtöltött injekciót a fogolynak.

- Persze, alakítottunk néhány dolgon időközben.-fordult a doktor Chuuya felé, aki értetlenül nézett a doktorra

- Mire céloz?-kérdezte

- Felgyorsítottuk a hatóidejét; hiszen rengeteg időben telne a méreg teljes hatása természetesen.

Szavai végére a bent lévő fickó arca lesápadt, és kiáltozni kezdett. Szívszorítóan üvöltött, miután karjánál beadták neki a szert. Másodperceken belül megkezdte hatását, azonnal karjához kapott, mert égette a dolog, körmével bőrét kaparta le kezéről fájdalmában. A tű helyén egy sötét lilás folt kezdett el növekedni, ami egyre csak terjedt a testén felfelé kúszva a feje felé.

- Mentsenek meg!-kiabálta torkaszakadtából, miközben a folt csak egyre növekedett

- Tehát az agyat támadja?-kérdezte a vörös oldalra nézve az orvosra

- Igen, pont ahogy mondja.-felelte

- És mik voltak a korábbi alanyok tünetei? Ugyanígy elfoltosodtak?-kérdezte érdeklődve

- Igen, az elején még csak maró-égő fájdalmat éreznek ott, ahol megülepszik a folyadék. Utána egyéntől függ, hogy mennyi idő alatt kezd el beállni ennek a végleges stádiuma. Az orvosaim szerint három részre bontható le a betegség menete; az első, ahol még csak fájdalmat érzékel az alany, a másodiknál magas láz, levertség, erős hallucinálást vált ki, kiszárítja a szervezetet, étvágytalanságot okoz. A harmadik, ahol pedig az a seb, ami által növekszik és lehet figyelni, hogyan halad végig a testen elér a fejig, ahol megöli az agyat; végül pedig beáll az agyhalál.-magyarázta el az orvos

- Beteg.-felelte Chuuya

- Szerintem csodálatos.-mosolygott a doki

- Szerintem pedig maga elmebeteg.-vagdalódzott a vörös, amit a doki csak kuncogással reagált le- Egyébként van gyógymód?-kérdezte

- Egyenlőre nem tudni.-válaszolta az orvos, miközben Chuuya kezébe nyomta az egész kutatás eredményeit tartalmazó mappát, amit főnökéhez kell vinnie.

- Kikísérem.- ajánlotta fel az orvos

- Nem szükséges, kitalálok magamtól.-fordult sarkon Chuuya- További jó munkát!-intett társának, majd a kijárat felé ballagott

Rettenetesen érezte magát amiatt az ember megkínzása miatt. Rengeteg embert ölt meg ugyan ő is, de azok általában keresztbe tettek neki így nem tudott érezni irántuk empátiát, amiért szétrúgta a seggüket.

- Le merem fogadni, hogy az a barom nem is ment el végül orvoshoz.-mérgelődött miközben telefonján a híváslistáját nézte, ahol nem szerepelt egyetlen nem fogadott hívása se barátjától

Te aztán tényleg csak púp vagy a hátamon; Dazai.

Másik főhősünk ekkoron már rég otthonába volt, viszont egyáltalán nem vette komolyan azt, amit Chuuyának ígért a minap; de nem azért, mert nem akart menni, hanem mert nem tudott. Iszonyatosan fájlalta fejét, ami tűzforróan jelezte lázát. Végül úgy döntött inkább ledől aludni, hogy majd holnap jobban lehessen; ennek érdekében viszont most a normál altató helyett egy sokkal erősebb pirulát vett ki fürdő szobai szekrényéből, hogy egy pohár víz kíséretében levigye azt torkán. Homlokát fogva feküdt le matracára végül pihenni, ahol a lazulás helyett csak a plafont bámulta, végül hosszas bámészkodás után elnyomta a gyógyszer hatása és álomba szenderült.