Öngyilkossági Kísérlet [Dazai Osamu x Chuuya Nakahara](Soukoku ff)

Kilencedik fejezet

- Fantasztikus.-sóhajtott fel Chuuya a levelet olvasva, amit főnöke írt neki. Az utóbbi időben végig Dazaion járt az esze és nem volt ideje a munkájára. Étkezőből elhozta néhány fontosabb papírját, majd helyet foglalt partnere mellett a kanapén. Dazai épp az aznapi időjárást nézte a tévében, miközben elhelyezkedett kényelmesen mellette Chuuya. Szótlanul ültek egymás mellett, hisz az előbb nem is akármi történt köztük; smároltak. Chuuya minden gondolatát összeszedte, majd körmölni kezdett a papírjára, amibe részletes jelentést kell tennie egy gyilkosságról.

Időközben Dazai egyre inkább unatkozni kezdett és már túlságosan is kényelembe helyezte magát Chuuya mellett. Fejét lassan becsúsztatta a vörös ölébe, aki felvont szemöldökkel figyelte a kötszerpazarló tevékenységét.

- Most úgy fogunk tenni, mintha semmi se történt volna az imént?-kérdezte halkan Dazai, Chuuya öléből.

- Nem tudom, miért mi történt?-kérdezett vissza a vörös is egy pillanatra se eltekintve papírjairól. Dazai sóhajtott egyet.

- Hideg, mint mindig.-felelte a barna, miközben szemét egyre nehezebben tudta nyitva tartani, iszonyat forróságot érzett maga körül, de nem szólt egy szót se róla.

- Nem biztos, hogy jó ötlet, az amit szeretnénk.-szólalt meg idővel később a vörös meleg hangon, a barna kimerültségében csak hümmögve válaszolt neki.- Legalábbis az, amit én szeretnék.-suttogta halkan, miközben letette kezében lévő tárgyakat.

Nem foglak; ígérem.

Fejében lévő hangja miatt mosolyra húzta száját, majd szabad kezével az ölében fekvő haját kezdte el babrálni. Ujjaival végig simított Dazai hófehér arcán is, ekkor állapította meg ismét; hogy bizony láza megint felszökött magasra, de jelenleg csak meztelen ujjaival cirógatta Dazai orcáját. A barna mindeközben lágy mosolyra húzta ajkát a vörös jóleső érintésétől.

- Rendben.-szakadt el tőle kezével- Ismét belázasodtál, gyere adok rá gyógyszert.-mondta Chuuya, amire Dazai csak elégedetlen morgással válaszolt, mert ez azt jelentette ismét el kell szakadnia a vörös közeléből.- Gyerünk.-felelte megint Chuuya

- Csak még egy percig.-kérlelte a kötszerpazarló

- Nem.-utasította el a vörös, majd felsegítette Dazait.

- Akkor legalább úgy add be a gyógyszert, mint tegnap.-húzta Dazai, Chuuya agyát, aki egy pillanat erejéig lefagyott, de aztán egy homlokráncolással elengedte a dolgot

- Feküdj be az ágyba, pillanat és én is jövök.-mondta a vörös, amire Dazai azonnal cselekedett. Percekig élvezte a párnák és a képek társaságát az ágyból, amikor hercege is csatlakozott hozzá. Kezében egy tálcával, amin egy bögre gőzölgő tea és néhány snack található.

- Tessék.-mondta, miközben kezébe nyomta a gyógyszert, amit habozás nélkül bevett a barna, majd kortyolt egyet forró teájából is.

- Gyönyörű vagy, még most is.-mondta Dazai Chuuyát nézve csillogó szemeivel

- Az agyadra ment a láz, hülye kötszerpazarló.-felelte, ami kicsi mulatságot csalt mindkettejük arcára, bár mindkettejük épp az iménti csókjukról ábrándoztak, mindketten jól rejtették zavarba jöttüket a másik előtt.

- Fáradt vagy.-mondta a kötszeres, miközben Chuuya szemét vizslatta; igaza volt, hiszen Chuuya alig aludt a napokban az események miatt- Neked kellene itt feküdnöd, nem pedig nekem.-suttogta lesütött szemekkel Dazai, miközben szemei ismét nehezebbé váltak.

- Aludj egyet.-mondta a vörös a barnát figyelve

- Csak, ha te is alszol.-válaszolta félálmából a barna

- Ha ledőlök egy kicsit, megnyugszol?-kérdezte Chuuya, mire Dazai csak lágy bólintással jelezte válaszát.- Rendben.-egyezett bele végül a vörös is, aki átment a franciaágy másik oldalához, hogy befeküdhessen egykori partnere mellé. Chuuya feje alatt pihentette kezét és lábait is felhúzza hasához, miközben Dazai is a vörös felé fordult ugyanezt a pózt felvéve. Egy darabon még szemeztek egymással, majd Dazai egyik fáslis kezével átnyúlt Chuuya arcához, hogy végig simítsa azt. Kezét utána a paplanon pihentette, ahol Chuuya rátette kezét ismét a barnáéra.

Így aludtak el végül; kéz a kézben.

Miközben a kis szerelmes párosunk épp egymásra talált, valahol őket épp nem találták. A Nyomozó Iroda teljes káoszba zuhant, miután Dazai eltűnt kórterméből.  A tagok gyűlést hívtak össze, hogy megvitassák Dazai Osamu hirtelen köddé válását.

- Mit tudunk?-tette fel a kérdést Atsushi, amire mindenki ötletelni kezdett

- Elmehetnénk a lakásához, talán odament.-felelte Kenji az iroda legerősebb tagja

- Igazad lehet.-helyeselt Kunikida- De ha még nem is, kiindulópontnak tökéletes.-tette hozzá a szemüveges

- Rendben, akkor Atsushi-kun és Kunikida elmegy a lakásához.-vázolta a tervet Ranpo, aki éppen egy újabb chipses zacskót bontott ki magának.- Ha visszaértek majd a többit megvitatjuk.-mondta, amibe mindenki beleegyezett.

Kereken egy órával később mindketten a helyszínre értek, ami az a romos épület volt, ahol Dazai lakott jelenleg. Miután felvonszolták magukat a lakásig vették észre, hogy a szoba ajtaja teljesen ki van tépve a helyéről. Hatalmas kosz fedi bent a helyet is, amihez néhány szemétdarab is csatlakozik.

- Mi a franc történhetett itt?-csodálkozott Atsushi a helyet látva

- Ötletem sincs, de a jelekből ítélve nem hinném, hogy sok jóra számíthatnánk.-felelte Kunikida a helyet jobban szemügyre véve- Ne nyújt semmihez se Atsushi, sőt lehet egy kicsit kihátrálhatnál a szobából.-mondta

- Igenis.-engedelmeskedett a tigrisfiú

Kunikida alaposan körbejárta a szürke kis szobát, megvizsgált minden centit benne. Végül a mellékhelyiségbe is benézett, ahol a rengeteg használt és véres kötszer fogadta szanaszét dobálva, mellesleg egy szokatlan vörös hajszálat talált a mosdókagyló szélén. Azonnal zacskóba tette azt, majd megvizsgálta a gyógyszeres flaskákat is a földön.

- Kunikida-san?-szólította a férfit Atsushi

- Igen?-érdeklődött neve hallatán

- Talált valamit ebben a káoszban?-kérdezte

- Úgy néz ki van egy nyom, amin elindulhatunk.-emelte fel a vörös hajszálas tasakot a magasba

Tarts ki Dazai.