Öngyilkossági Kísérlet [Dazai Osamu x Chuuya Nakahara](Soukoku ff)

Hetedik fejezet

Chuuya még a főhadiszállás felé tartó útján is rengeteget gondolkodott ex-partnerén, aki láthatóan szenvedett. Már órák elteltek azóta; hogy szabadjára engedte, de se szó, se hang a férfi felől, kezdett ismét aggódni miatta. Mikor megérkezett a helyszínre, azonnal főnökéhez sietett, hogy átadhassa a mappát, amiben a méregről írnak részletesen.

- Kicsit sápadtnak tűnsz.-szólalt meg egy mély hang a sötét szoba végéből, kezével állát tartotta az asztala előtt, miközben szemével Chuuya útját figyelte, ahogy egyre csak közeledik hozzá

- Hideg volt a levegő, amiben motoroztam.-válaszolta lényegre törően a vendég

- Nos, elhoztad?-kérdezte Mori

- Nem, azért szeltem át Yokohamát, hogy leüljek egy teára a főnökömmel.-mondta szarkasztikusan

- Pedig reménykedtem benne!-válaszolta csalódott hangon

- Tessék; itt van.-tette le az asztalra a mappát a vörös, majd hátralépett egy-két méterrel.

- Köszönöm Chuuya.-köszönte meg, majd nyitotta ki a tárolóeszközt; hogy elolvashassa a benne lévő dolgokat- Tehát méreg.-olvasta fel hangosan a leírtakat

- Igen.-helyeselt a vörös

- Emberen is próbálták?-kérdezte

- Igen.-helyeselt tovább

- Milyen kegyetlen embereim vannak.-sóhajtott fel Mori

- Igen.

- Tudsz mást is mondani az "igen"-en kívül?-kérdezte, miközben felnézett a papírok mögül a főnök

- Igen.-válaszolta ismét Chuuya

- Chuuya-kun, valami nyomja a lelked?-kérdezte aggódóan Mori

- Nem, dehogy.-ráncolta össze szemöldökét a vörös- Csak a munkámat végzem.-tette hozzá, miközben a férfi ismét a papírokat kezdte lapozgatni; majd egyik pillanatban meglepettség ült ki arcára.

- Baszki, valakivel még itatni is megitatták ezt a szart.-nevetett fel, mire Chuuya felkapta a fejét- Láz, levertség, étvágytalanság.-sorolta az alany tüneteit- Oh és még;

Súlyos mellkasi fájdalmak

Chuuya erre a mondatra tért vissza a jelenbe, agyában vissza és vissza csengett a "súlyos mellkasi fájdalmak" mondata. Másodperceken belül észbe kapott és sietni kezdett a kijárat felé. Telefonjáért nyúlt, hogy a rohanás közbe felhívhassa Dazai telefonját.

Nem vette fel.

Chuuya egyre idegesebb lett, ötlete se volt, hogy mit kéne tennie; ha tényleg ő is érintett a méreggel akkor hatalmas gond van; és van még egy gond. Nem tudta, hogy jelenleg hol tartózkodik barátja. Ennek érdekében sürgősen feltárcsázott egy bizalmas számot, ahol nehány információ kiadása után egyből megvolt a barna lakásának címe. Motorjával száguldott egyenesen a helyszínhez, ami egy romos épület volt. A társasház folyosóin terjengett a fű és a cigaretta szaga, a falakról a vakolat lekopott és néhol penészes is volt. De ez most semmit sem számított Chuuya számára. A harmadik emeletre rohant, ahol a 107-as szoba is volt; benne barátjával.

Először csak kopogott, de nem jött válasz belülről.

- Dazai!-szólítgatta a bent lévőt; ismét semmi.

Harmadjára már nem tökölt, erővel betörte az ajtót, aminek a kiverése a helyéről hatalmas port okozott odabent. Nagyon régen lehetett takarítva ez a hely, mert tele volt szétdobált véres zsebkendővel, alkoholos üvegekkel, használt kötszerrel és még sok mindennel. Chuuya eltakarta arcát a por miatt, így még kevesebbet látott a bent lévőkből, de az eszméletlenül fekvő társát azonnal felismerte, aki ismételten kiütötte magát valami gyógyszerével.