Öngyilkossági Kísérlet [Dazai Osamu x Chuuya Nakahara](Soukoku ff)

Harmadik fejezet

Dazai?

A tömegből előugrott Chuuya idegesen nézett ex-partnerére, aki szemmel láthatóan súlyosan szenved valamitől. A hangjára az említett személy felemelte arcát egyenesen a vörös szemeibe nézve megszólalt rekedtes hangon;

- Jó újra látni; partner.- ez volt az utolsó mondata, mielőtt teljesen kifeküdt a tömegben.

Atsushi nem értette, mit mondott. Felettese melletti férfira nézett, aki elsötétült arccal figyelte volt társának merev testét. De nem sokáig foglalkozott vele, gyorsan az alvóhoz rohant, hogy felkaparja helyzetéből. A szürke hajú fiú a vörösre nézett, azzal a nézésével, ami segítségért kiabált. Chuuya nem gondolkodott sokáig, segített neki odébb vinni Dazai testét.

- Ki maga?- kérdezte a szürke segítőjétől, aki nem válaszolt kérdésére, csak egy fejbiccentéssel tovaállt és végleg eltűnt a tömegben.

Atsushi azonnal telefonjához kapott, hogy felhívja Dazai érdekében az irodát, aki perceken belül már intézkedett is az ügy érdekében.

Nem hiszem el, az a barom ismét kizökkentett.-mérgelődött a vörös, aki már motorján ülve száguldott Yokohama útjain. Rengeteg kérdése lenne a férfihoz, ami ismét előtörtek cellájukból a régi emlékekkel együtt; nem csoda, hisz már évek óta nyomta el magában a dolgot, de akármennyire is próbálta elnyomni, soha nem tudta elfelejteni azt a napot, amikor főnöke közölte vele partnere távozását. Aznap éjjel Elise-re és Q-ra; a két kislányra vigyázott. Tele volt feszültséggel, dühvel és szomorúsággal. Magára zárta az ajtót, ahová a két kicsi nem tudott bemenni hozzá és felbontott magának egy jó évjáratú bort, amit inni kezdett. Amit csak mozdítható volt széttört magakörűl, hogy levezesse mérgét.

Teljesen megzuhant.

Kalapját arca elé szorítva akarta láthatatlanná tenni vegyes érzelmekkel teli tekintetét. Meg akarta ölni, nem számít mennyire szereti, meg kell ölnie, hogy nyugalmi békére leljen; ő volt mindennek az oka, ami az évek alatt történt vele, ha Dazai nincs, ő maga soha nem csatlakozna a Dokk Maffiába.

Hülye kötéspazarló.-harapta el száját kétségbeesetten

Helyben meg kellett volna ölnöm, de a testem magától cselekedett.-gondolta, miközben egyre gyorsabban hajtott.

Utálta, hogy Dazai ennyire belemászott a fejébe, ő volt az akinek elmondta az összes titkát, akiben teljes mértékben megbízott és most meg akarja ölni. Nem akarta még mindig elfogadni a tényt, hogy egész végig csak manipulálta, aztán otthagyta mikor nem nyilvánult már elég érdekesnek. Meg akarta kérdezi, hogy miért tette azt, amit. De most csak inkább elmenekült az illető elől, mert félt, és a legrosszabb ebben az, hogy valójában;

Sose tudta volna ténylegesen bántani.

A kibaszott csicskásaként tartott és nekem fel se tűnt. Ha tehetném, fejbelöném az akkori énemet, aki megismerte anno, és késztetést érzett arra, hogy megbízzon benne.-cikáztak mérges gondolatai fejében, miközben a számára kijelölt helyre tartott, hogy elvégezze aznapi megbízását. Egy távolabbi kis tanyára kellett elmennie, mert fülest kaptak, hogy van ott valami értékes áru, szóval Chuuyát küldték ki végül.

Motorját leparkolta gondosan az egyik fának tövében, majd megtette a maradék utat lábon. Elég közel volt már a létesítményhez, amikor a tetőn lévő emberek észrevették őt és lőni kezdték, de a gravitációt manipuláló erejét használva megállította a lövedékeket, még mielőtt azok elérhették volna őt; majd egyik trükkjét bevetve a töltények, azok gazdáiba fúródtak bele. Miután végzett a piszkos melóval közelebb sétált, és egy nagyobb rúgással betörte a pajta ajtaját is. Ő maga se tudta először, hogy mit is lát valójában, miután a földre esett a hatalmas faajtó, amit az imént távolított el tokjából. Hatalmas üvegtartályok voltak belül, megtöltve valami átlátszó folyadékkal.

Mintha víz lenne.-gondolta jobban megnézve a tartályok tartalmát.

Gondosan körülnézett, mivel furcsának találta a hely ürességét. Az a két fegyveres csak eltántorításra volt?-kérdezte magát

Ejtett egy telefonhívást főnökének, hogy beszámoljon neki a folyadékról. Parancsnak kapta, hogy hozzon belőle mintát, amit majd meg tudnak vizsgálni közelebbről is; így is tett. Elvitte a mintát a maffia laborjába, majd visszatért lakásába, ahol végre lepihenhetett önmaga társaságában.

Ritkán esett meg, hogy álmodott; mert annyi altatót szed be esténként, de ma mégis megtörtént. Egy végtelen medencében álldogált, aminek se eleje, se vége nem volt. Egykori partnerével találta szembe magát, akinek most is kötések százai borították kezét és arcát. Nem beszélt, még csak levegőt is alig vett; csak úgy ott állt. Chuuya; Dazai felé nyúlt, aki végre reagált az itt töltött idő alatt először.

- Dazai?- szólította meg a vörös; nem érkezett válasz- Kérlek, válaszolj!- kiáltott rá, mire a sötétbarna csak hátralépett egyet tőle.

- Maradj!-kiáltott rá ismét a vörös- Igazad volt!-folytatta- Nem tudok megállni még a lábamon, szóval kérlek maradj velem!-már szinte üvöltve beszélt hozzá aggódó arccal karöltve.