Öngyilkossági Kísérlet [Dazai Osamu x Chuuya Nakahara](Soukoku ff)

Negyedik fejezet

Hangokat hallok állandóan, amik nem az enyémek. Hangok, amik teljesen átvették az agyam felett az irányítást.

Maradj velem!

- Dazai!- nevét hallva kezdte el kinyitni szemeit a sötétbarna

- Emberek, kezd ébredezni!- pattant fel Atsushi felettese mellől, aki egy kényelmetlen hordágyon feküdt az iroda gyengélkedőjén, félig meztelenül.

- Mi történt?- szólalt meg a beteg rekedtes hangon

- Elájultál, valószínűleg napszúrást kaphattál.-mondta Atsushi egy pohár vízzel a kezében, amit Dazai kezébe nyomott, miután segített neki felülni.

- Napszúrás?- vonta fel szemöldökét lehunyt szemekkel, miközben kortyolt egyet a frissítő italból.

- Atsushi-kun, magunkra hagynál egy percre?- kérdezte a fiút Yosano, kezében néhány papírlapot szorongatva.

- Persze.- válaszolta; és így is tett

Dazai kinyitotta csukott szemeit, hogy Yosanora nézhessen, aki nem túl boldog arccal tekintett le rá.

- Figyeljen doktornő, elmondjam mi a panaszom?-viccelődött a férfi; amire a nő csak félmosolyra húzta száját

- Csak néhány kérdést szerettem volna feltenni.-mondta kedves hangon, majd leült a beteg ágya szélére

- Figyelek.-válaszolta a férfi

- Hogy érzed magad?-kérdezte

- Teljesen jól! Kicsattanok az energiától.-válaszolta

- Ennek igazán örülök, viszont nem ez volt a kérdésem Dazai.- vette komolyabbra hangnemét, mire a férfi kicsit összerezzent.- Ismét megkérdezem; hogy érzed magad?

Nem jött válasz.

A kérdés olyan valótlannak tűnt a férfi számára, hisz soha senki nem tette fel még neki ezt; így hogyan kéne válaszolnia?

- Rendben.-sóhajtott fel a nő- Sajnálom, nem kellett volna letámadnom így téged, az én hibám.- esedezett

- Ez nem igaz Yosano-san! Teljesen rendben vagyok, tényleg.-mosolygott meggyőzően

Teljesen szét vagyok hullva.

- Akkor jó, hozzak neked valamit? Mondjuk egy pirítóst, vagy hasonlót?- állt fel az ágyról Yosano

- Köszönöm kedvességed, de most inkább csak pihennék.-válaszolta

- Értem, akkor hagylak is. Majd később rád nézek azért.-mondta, magára hagyva Dazait.

A férfi mély levegőt vett, majd ismét lehunyta szemét, hogy találkozhasson a vörös arcával, aki nem is olyan régen előtte állt. Könnyes szemekkel tért vissza a valóságba, ahol egyből karjához nyúlt, hogy ismét egy újabb sebet ejtsen magán.

- Meg ne próbáld.- jött a hang a semmiből; Dazai felrántotta fejét, hogy megnézze ki szólt hozzá, de senki se volt ott. Fejében milliónyi kis részlet haladt másodpercenként, ekkor jutott eszébe egy helyszín; ahová régen mindig Chuuyával ment, ha elszaródtak a dolgok, vagy ha kettesbe akartak lenni.