Öngyilkossági Kísérlet [Dazai Osamu x Chuuya Nakahara](Soukoku ff)

Nyolcadik fejezet

Már régen magasan járt a nap, amikor Dazai nyitogatni kezdte karikás szemeit. Feje alá puha párnák voltak beékelve és vastag takaróval volt elfedve teste minden porcikája. Sose volt még ennyi ideje körülnéznie a vörös szobájában. Az ablakot elsötétítő függöny miatt nem tökéletesen, de jól be lehetett látni a szoba nagy részét. A sötétszürkére festett falakon lévő arany keretbe foglalt képek, amik korábbi közös akciójukon lettek megörökítve a barna által, amik még anno a közös apartmanjuk falain lógtak; könnyet csalt Dazai szemébe. A hely varázsába elmerülve vette észre, hogy Chuuya az ágy mellett alszik félig a takaróra dőlve, kezével Dazai kezét markolta. Már teljesen el is felejtette, mennyiszer csalt mosolyt és nevetést az életébe a vörös.

- Megérte.-suttogta a mélyen alvó arcát vizslatva, akinek vörös tincsei itt-ott belelógtak tekintetébe; tökéletes nyugalomba és békében van, amit Dazai irigyelt.

Percekig figyelte némán a vöröst, mikor az illető elkezdett ébredezni. Dazai alvást színlelve lehunyta szemeit, hogy ne vegye észre, ahogy őt bámulja. Chuuya időközben teljesen felébredt és kezét is elvette a barnáéról, ami csalódottságot okozott Dazainak.

Nem értette, hogy miért akar ennyire a közelében lenni, de azt tudta; ha vele van ő maga se akar meghalni.

Nem érti, hogy mi ez a szívszorító érzés, amit érez; ha nem lehet Chuuya közelében, de méginkább azt az érzést nem tudta hova tenni, amit akkor érez; amikor Chuuya közelében van. Azt az érzést, ami a gyomrában keletkezik a vörös érintésétől, ami szerteágazódik a teste minden porcikájába.

Talán szerelmes lenne?

Nem tudta.

Chuuya időközben magára hagyta Dazait a hálóban, hogy elintézhessen néhány dolgot, ami nem várhat.
Az erkélyre sietett, ahol nem ébreszti fel a barnát és telefonálni kezdett. A telefonban egy a korábban megismert személyt hívta fel; a labor igazgatóját, hogy nézzen meg valamit a vörös számára. Ez a valami Dazai levett vére volt.

- Még ma elküldöm magához a mintát. Mennyi időbe fog telni az eredmény?-érdeklődött a vörös

- Attól függ.-válaszolta

- Mégis mitől?-kérdezte Chuuya

- Hogy ez egy a főnöktől érkező parancs, vagy egy szimpla dolog egy maffiózótól.-felelte az orvos

- Baszakodni akarsz?-háborodott fel Chuuya, miközben kezével a korlátot kezdte el mérgében szorítani

- Nem, szimplán puszta kíváncsiság. Miről lenne szó?-érdeklődött a telefonon keresztül az orvos

- Egy a maffia által elfogott alanyon valószínűleg ugyanaz a fertőzés jele látható, mint amit a méreg okoz.-felelte a vörös- Nekünk csak az kell, hogy tényleg arról a szarról van szó a szóban forgó személynél, vagy teljesen mással állunk szemben.

- Érdekesen hangzik, elhozza nekem az alanyt? Közelebbről is megvizsgálnám.-húzta a vörös agyát, aki egyre idegesebb lett

- Doktor; végezze el a munkáját, én is elvégzem az enyémet. Még ma elküldöm magához a mintát, az eredményt elektronikusan várom a levéltáramba holnapra.-mondta, azzal letéve a hívást.

- Ekkora egy seggarcot.-mérgelődött- Még egy kurva mondat és kitépem a nyelvét annak a kis..-húzta fel magát

Vett néhány mély lélegzetet, majd elengedte az előbbit. Visszamenve a házba egy lezárt tasakba, és egy borítékba tette a vérrel teli flaskát. Időközben felhívott egy futárt is, aki perceken belül megérkezett; hogy átvehesse és kézbesítse azt. Fejét fogva feküdt hanyatt a szoba kanapéján.

- Mégis hova a francba akarsz menni?-kérdezte Chuuya a kanapéról- Kurvára hangos a levegővételed is.-morogta- Szóval eszedbe ne jusson.-mondta felülve a kanapéról, majd az egyik sarokra nézve, ahol lábadozó társa állt épp.

- Mennem kell.-mondta minő egyszerűséggel a barna

- Hova?-kérdezte a vörös- Ismét túladagolni magad?-állt fel és közelebb lépett zsebre dugott kezekkel a barnához

- Semmi közöd nincs a dolgokhoz, amiket művelek Chuuya.-válaszolta a földet nézve a barna

- Kurvára tévedsz.-felelte a vörös- Miután volt annyi eszed, hogy a karjaimba siettél megint; kurvára van közöm a dolgaidhoz. Szóval ne add nekem itt az ártatlan kislányt Dazai.-mondta Chuuya

- Nem akarok a terhedre lenni Chuu.-suttogta, mire Chuuya-ban felment a pumpa. Kezével megragadta ingénél és közelebb húzta magához

- Ide figyelj Dazai, kurvára lenne jobb dolgom is, mint hogy a hülye seggedet ápolgassam: tény. De szerencsédre vagy szerencsétlenségedre nem fogom hagyni, hogy elmenj.-nézett szúrós szemekkel a barna arcára, aki lassan tekintetét a padlóról a vörösre emelte.- De ha átbaszol; esküszöm megöllek.-nyomatékosította a vörös, miközben a barna csak kerek szemekkel figyelte kék szemeit, amiben szépen lassan elveszve találta magát. Chuuya sokáig szemezett még Dazaial, majd összeszorította szemét és szájára is ráharapott.- Ne nézz rám ilyen szemekkel, különben nem tudom visszafogni magam.-nyelt egyet a vörös, miközben elengedte társa ruháját. Dazai szemei méginkább kikerekedtek a szavak hallatán. Arcára pír ült ki, mikor realizálta a szavak jelentését.

Dazai is nyelt egyet, majd kezével most ő fogott rá a társa ingjére, hogy közelebb húzza magához. Chuuya arcára meglepettség ült ki, de nem volt ideje mondania semmit, mert Dazai száját az övére tapasztotta. Heves csókcsatába kezdett nyelvével, amit Chuuya is viszonzott. A vörös kezei időközben a barna nyaka mögé vándoroltak, ahol Dazai sötétbarna hajával játszott ujjaival, ami a barnának nagyon tetszett, hisz halk nyögéssel jutalmazta társát a csókjuk közben. Dazai hátával a mögötte lévő falnak dőlt, Chuuya pedig a barna mellkasának préselte testét. Végül a vörös szakította meg a mézes perceket;

- Kérlek, ne hagyj magamra megint.-suttogta Dazai ajkára, miközben próbált levegőt juttatni a tüdejébe.

- Nem foglak; ígérem.-válaszolta halkan társa, ami Chuuya arcára mosolyt csalt, ami ismét egy csőrözést eredményezett. A második körben Dazai a vágyaitól fűtve, felbátorodva ért mostmár hozzá a vöröshöz. Kezével nyakát cirógatta, miközben szájáról, nyakához vándorolt arca. Apró harapásokat ejtett ott, amiket Chuuya lehunyt szemekkel tűrt, miközben folytatta Dazai hajával való játszadozást.

Az idilli pillanatot Chuuya telefoncsörgése szakította meg.

- Vedd fel.-mondta Dazai abbahagyva a vörös kényeztetését

- Ráér.-morogta Chuuya, miközben véletlen Dazai mellkasához tolta kezét; pont oda, ahol a foltja van. Dazai a pillanatnyi fájdalom miatt felszisszent, és mellkasához kapott.

- Dazai!-nyitotta ki szemét Chuuya a fájdalmas hangjára

- Minden rendben, jól vagyok.-válaszolta, miközben Chuuya eltávolodott Dazai közeléből, ezzel teret adva neki.- Tényleg minden rendben.-nyugtatta a barna a vöröst, akinek elsötétült az arca, hisz tudta állapota percről-percre rosszabbodik.

- Megyek, felveszem a telefont.-mondta a vörös, mire Dazai csak bólintott egyetértően

Chuuya a telefonjáért nyúlt, ami a kanapén hevert. A személy, aki hívta már rég letette; de üzenetet hagyott a vörös számára.

Chuuya,
A korábban elvégzett munka utáni jelentésedet, még nem adtad le a titkárságon. Kérlek tedd ezt meg minél hamarabb.
Mori Ogai.

- Fantasztikus.-sóhajtott fel