A Maffia

A Reptér

Hát igen reggelig egg reptéren ültem...
Már tegnap ki iratkoztam a suliból, bár külföldön be fejezem, az utolsó évem, mert igen 18 leszek ebbe az évbe, és 12.-es vagyok szóval ebbe az évbe fogok érettségizni. És most reggel hat van, végre mindjárt indul a gépem. Már itt ülök, és zenét hallgatok. Le csukom a szemem, de amikor mozgolodást hallok melettem oda nézek, Kristof volt az...
-Kristof, istenem, ez lehetetlen. - mondom, majd le csordul egy könnycsepp az arcomon.
-Rosalynda, te mit keresel itt? - kérdezi, majd meg csókol, és meg ölel. Ki derült ugyan az, az uti célunk, és ugyan abba a ház tömbe vettünk lakást. Igazából ez egy kolesz volt, szolval ja...Nagyon sokat beszéltünk, majd el aludtam ,és arra keltem, hogy a fejem a vállán van és így aludtam. Amikor földet értünk együtt mentünk taxival. Kb este nyolc volt, de mi már nagyon fáradtak voltunk, de meg beszéltük, hogy egymáshoz költözünk, szóval az ő lakásába aludtunk. Az enyémet meg le adtam, szóval valaki meg kapja majd. Aztán el mentünk fürdeni, majd aludni.
Reggel el mentünk reggelizni, majd a plázában ruhákat, kajákat, italokat meg néhány új cuccog vettünk, majd be mentünk a suliba, és alá írtuk a be iratkozási papírokat. Majd az egyen ruháért el mentünk. Aztán el mentünk egy étterembe, egy Pizzazoba.
-Nagyon örülök, hogy itt vagy velem! - mondja.
-Én is! - modnom egy kicsit félve, mert nem tudok ki igazodni magamon.. Aztán miután meg ettük el indultunk, de egész úton meg sem szólaltam, mert csak Harryn járt az eszem. Kristof észre is vette, hogy nem beszélek, igy meg szolalt.
-Mi a baj? - kérdezte féltő hangon.
-Semmi! - mondom halkan.
-De látszik, hogy van valami! - mondta magabiztosan.
-Mondom, hogy semmi, hagyd abba, vagy pofán verlek! - mondom, könnyes szemekkel, majd elfutottam, fel a lakáshoz, maj dbe csapatam az ajtót, hiába futott utánam, hiába kiabált, engem nem hatott meg, le csusztam az ajtónak dölve és sirtam, mand el aludtam. Reggel a szobánkba keltem, de gyorsan le tusoltam, fel öltöztem, csináltam kávét, és kaját, majd be raktam a táskába, és meg csináltam a sminekem, és a hajam. Az egyenruha kék színű. Egy szoknya, ami  azt illeti, elég rövid, harisnya, magassarkú, egy blúz, kék nyakkendő és fel vettem egy lila pulcsit, majd a hajamat egy erős copfba kötöttem, a sminkem egy tus vonal, szempilla spirál, szájfény és egy kis pirositó, majd amikot minden meg volt ki siettem, és siettem a buszra. Mindenki engem nézett, de én csak siettem. Csak mentem, de ebbe a percbe nekem jött egy srác, majdnem el estem,ő futott a buszra, zenét hallagtva. Én is meg szaporáztam lépteim, majd éppen hogy el értem. Csak a fiú mellett volt hely, igy le ültem mellé. Ki rántottam a fülhallgatót a füléből, mire rám nézett.
-Te mit képzelsz, majd nem fel löktél az előbb! - mondom idegesen.
-Jaj de nagyon sajnálom! - mondja gunyosan.
Én fel álltam és csak néztem ki az ablakon. Előtte álltam, vegig mért, elég feltűnően, majd le szálltam, ahigy ő is.
-A fracba! - modnom, mikor ki nyomom harmadszorra Kristofot, ki fog nyírni...
Be mentem, majd meg kerestem az igazgatói irodát, be kopogtam, majd be mentem.
-Jó napot kisasszony! Hogy is hívják? - kérdezi.
-Rosalynda Wieht! - modnom és kezet nyújtok.
-Jaj igen, maga az egyik új diák. - mondja, mire bolintok.
-Gyere, meg mutatom az osztályod, jaj és itt a szekrény kulcsod! - mondja, majd ide dobta, én el kaotam, majd mentünk.
-A 214-es terem az osztályteremed!
Jaj Pyter, bocsánat, de nekem mennem kell majd körbe vezet Pyter, és segit, ugye? - kérdezi az igazgató.
-Persze igazgató úr, nagyon szívesen! - mondja, az a srác akivel a buszon találkoztam.
-Már megint te? - kérdezi, mire meg rántom a vállam.
-Hát ugy látszik! - mondom.
-Hogy is hívnak? - kérdi, mire meg forgatom a szemem.
-Rosalynda Wieht! - modnom, és oda megyek a szekrényhez, és élő veszem az óra rendem, majd ki veszem azt a cuccot ami most kell.
-Rendben, nevezhetlek Rosa-nak, vagy Rosi vagy Rosalyn? - kérdezte.
-Jó a Rosa! - mondom, mire mosolyogva bolint.
-Tényleg bocsi, hogy majd nem fel löktelek, csak nagyon siettem. - modnja.
-Mindegy semmi baj, cska menjünk.
-Jó gyere, amúgy osztálytársak leszünk! - mondja, mire bólintok. Aztán be megyünk.
-Sziasztok, ő itt az új osztálytársunk Rosalynda Wieht! - mondja, mire a fiúk fel kapják fejüket, és engem néznek, azt érzem, már most el vetkőzötettek a szemükkel...
Minden fiú egymásra néz, én Pyterre, aki dühösen nézett a fiúkra.
A lányok dühösen néztek, de engem nem nagyon zavart, igy telt el a napom.