A Maffia

A Rendőrség

Mesélő szemszöge
Ez alatt az idő alatt nem találták meg Rosalynda apját, hiába keresték szórakozó helyeken, utcákon, még egy kettő drogoshoz is el mentek, de semmit, semmit nem találtak. Még a tüzet is el oltottak, de senki nem volt benne, az apuka sem, senki. De viszont, a kertben, egy fa házban egy női holt testet találtak. Nem tudták ki ez a nő, de azt igen, hogy a férfi DNS-e is rajta van, nyakán. Mivel az apának semmi nyoma, igy vissza hívták Lilla nénit, és mindent el mondták, persze a holttestet ki hagyták, de azt igen, hogy nincs meg a férfi. Plusz, igen és ki hallgatást kértek Rosalynától, de persze, csak miután jobbam lesz. Igy Lilla néni fel ajánlotta Rosalyndának, hogy lakjon náluk, persze egyből igent mondott. De egy kicsit bűntudata  volt, hogy Emilynek a legjobb baratnőjénke nem mondhatja el, hogy Harryvel sokat beszél, náluk lakik ilyenek... De nem talált más megoldást.

Rosalynda szemszöge
Este csak  gondolkodtam, hogy el mondjam e Emilynek ezt az egészet, vagy hagyjam a fenébe.
Hát igen inkább haggom, nem akarom, hogy romba dőljön a barátságunk. Igy elaludtam.
Reggel arra keltem, hogy ordít az ébresztőm. Gyorsan ki pattantam az ágyból, és elmentem fürdeni, majd fel vettem egy fekete szaggatott gatyát, egy fekete cső toppot, fekete pulcsi, fekete sport cipő. A hajam egy kontyba fogtam, majd fel vettem a szemüvegem, mert megint fájt a fejem. Igy mentem le a táskámmal, kaptam reggelit, majd el tettem a kajámat a suliba. Ki derült, van egy nővére Harrynek, akinek ugye van itt pár ruhája, az én koromban kb ő is igy nézett ki, mármint test alkatilag. Szóval kaptam egy kabátot, ami nagyon tetszett, meg egy cipőt, ami most rajtam van. Harryvel együtt léptünk ki a házból, és együtt léptünk be a suliba. Egész nap mindenki minket nézett, főleg Emily, csak  ő dühösen nézett rám.
A tanárok is minket néztek, igy be ültem Harry mellé, igy egész nap beszélgettünk. Órák után fel mentem a suli könyvtárba és el olvastam a "Kivédhetetlen Szerelem" című könyvet. Órákon át csak azt olvastam egy babzsákon. Végül, mikor le értem, azt láttán, hogy korom sötét van odakint, és még a telom is le merült. De nagy örömömre, Kriszti is meg jelent.
- Ó a franx egye meg. - suttogom.
-Oh... Kit látnak szemeim csak nem kis pasi bitorló Rosalynt? - kérdezi gúnyosan.
-Egy nem vagyok, pasi bitorló ő engem választott! - mondom idegesen.
-Háh, de te flörtöltél  vele úgy, hogy te tudtad, hogy a legjobb baridnak tetszik! - mondja egyre gunyosabban.
-Hagyjuk inkább, ne beszéljünk erről, nem kezdhetnénk újra? - kérdezem félve.
-Akkor, ha elmész innen és le mondasz Harryről! - mondja, mire egyre szomorúbb leszek.
-Átgondolom, mennyi időt kapok? - kérdezem könnyekkel küszködve.
-Egy hete! - mondja már kedvesebben.
-Mennyi időm vam átgondolni? - kérdezem széttört szivekkel.
-Egy napod! - mondta egyre szomorúbban.
-Oké holnap beszéljünk! - mondtam és le gördült egy könnycsepp az arcomon, ő sem birta tovább meg ölelt.
Ez után Kristófot láttam meg. Kriszti le törölte könnyeit, Kristóf pedig az enyémeket.
Én el köszöntem Krisztitől egy in tésel, mi ki sétáltunk.
-Jól vagy? - kérdezi Kristóf, mikor vissza zárta az ajtót.
-Igen! - mondom és le törlöm az utolsó könnycseppet az arcomról.
-Haza kísérsz? - kérdeztem.
-Hát, ha nem akarsz itt éjszakázni! - mondja nevetve, amin én is elmosolyodok.
Végül el kezdtünk sétálni. Nagyon lassan sétáltunk, igy Kristof meg fogta a kezem, ekkor ki csordult egy könnycsepp, gyorsan le kaptam, de valószínűleg észre vette, meg álltunk egy lámpa oszlopnál.
-Mi a baj? - kérdezi, mire át fordít, és neki dönt az oszlopnak, meg fogja mind két kezem és neki nyomja.
-Lehet elkell.... - erre meg csókol, nem tudtam be fejezni, át ölelt, én is vissza öleltem, meg vissza csókoltam. Ezután elfelejtettem mit is akartam mondani, de ő is elfelejtette, majd tovább indultunk.
Mikor tovább indultunk, ugy éreztem valaki követ, és láttunk egy férfit, aki mindig arra ment amerre mi, és amikor az utcába értünk meg ilyedtem, mert még mindig követett. Igy egy gomb nyomassal ki hivtam a rendőrséget.
-Szerintem követ alaki!- suttogom.
-Szerintem is.! - mondja, mire lassan ide érték a rendörök. Jók gondoltam, apám volt az és ezek voltak az utolsó szavai, amik szíven ütötték.
-Te senkiházi, azt hiszed, valaha vissza tér az Anyád? - kérdezi.
Én könnyes szemekkel néztem és halgattam amit mondott. Kristóf, csak ölelt.
-Az a holtest az anyukad! - kiabálja, majd el neveti magát, de én elájulok. És most Kristóf vitt be a kórházba, makd amikro be léptünk, és senki nem jött be feküdt mellém, és hozzám bújd .