A Kodok Mestere

207 7 0
                                    

Rosalynda szemszöge
Már napok óta edzek, sikerült a közép pontba találni pisztolyal, és késsel is. Na a közel harc az is jól megy, bár Kriszti szerint, még több izmot kell erősítsek, és a tesója rajta kapta, hogy ki szökik otthonról, igy most nem találkozunk.
Egyszer Georg meg próbált be lépni az aktáimba, hogy hol vagyok meg ilyenek de hamar helyreállítottam a rendszerem, neki meg vírust küldtem a gépre, és igen most éppen készülődök egy bálra, amin Katharina Ojlinso-ként leszek jelen, ott lesz Kriszti is. Az egész csalduk, ahogy az enyémek is, csak nem tudok tovább ülni, nem ólom meg Ryant, de rá ilyesztek, be vettem altató, meg kábító szerek ellen gyógyszert. A ruha, hát ez már nehezebb eset, most azt nézem, mit vehetnek fel.

Végül ezt vettem fel, egy pisztolyt, sok tárral, és késeket rögzítettem a combomra úgy hogy ne látszódjon, a hajamra, azóta erősebb piros festéket vettem, de ugyan úgy néz ki, szóval mindegy fel vettem egy magassarkút majd egy táskát vettem a kezembe

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Végül ezt vettem fel, egy pisztolyt, sok tárral, és késeket rögzítettem a combomra úgy hogy ne látszódjon, a hajamra, azóta erősebb piros festéket vettem, de ugyan úgy néz ki, szóval mindegy fel vettem egy magassarkút majd egy táskát vettem a kezembe. Gyorsan csináltam egy vörös rúzs, szempilla spirál, tus vonal pirositó. A tetkóm látszott, ahogy a piercingek is, a pircineg sülem mögé tűrtem a hajam, majd be ültem a kocsimba, és el indultam nagyon hamar oda értem, csak be faroltam, megint engem néztek, meg forgattam a szemem, majd ki szálltam, oda dobatam az egyik embernek a kocsi kulcsot, ő be állt vele, én kalappal a fejemen, és kabátba mentem, mindenki meg bámult, bele adtam az ajtóban álló férfi kezébe a kabátot és a kalapot, amikor le  vettem mindenki engem bámult, én el vigyorodtam, majd beljebb mentem, meg igazitottam a ruhám, majd oda mentem a bár pulthoz, és kértem valami erőset megint.
Majd amikor ki adták, akkor észre vettem Krisztit, ahogy engem keres, én a piával együtt oda mentem.
-Úr isten Kriszti, de jól nézel ki, milyen rég láttalak! - mondom, majd meg őlelem, ahogy ő is engem.
-Mit iszol? - kérdi, mire el mosolyodok.
-Piát, jó erőset! - mondom, amin meg rázza a fejét, majd oda megyünk a szülőkhöz.
-Jó napot! - mondom mosolyogva, mire kérdőn néznek rám, és a lányukra.
-Jaj, bocsánat a nevem Katharina Ojlinso! - nyujtok kezet, amit el is fogadnak.
-Nagyon örülök, hogy meg ismerhetünk, hol is találkoztatok először? - kérdezik.
-Egy suliba jártunk, először zűrös kapcsolatunk volt, majd fel karoltuk egymást, majd most már lassan egy éve telefonon bészélünk! - mondom, majd le húzok egy wiskit.
-Jaj de  hát, nem az a Rosalynda névü lánnyal volt zürös a kapcsolatod? - kérdezi az anyja, baszki....
-Jaj, vele is, de Katharina a legjobb barátnője volt! - modnja, mire bólintok.
-El lopta a pasit akit ki néztem magamnak! - modnom fel húzott orral, amin Kriszti kuncogni kezdett, de én  meg rugtam, igy abba hagyta.
-Jaj és hogy van a bátyád? - kérdezem, amikor meg jelenik a szülei mellett, nagyot nyeltem, úgy hogy ne lássa.
-Hát már itt is van, és egész jól! - modnaj Kriszti, mire el mosolyodok.
-Szia, Ryan ugye? - kérdezem ártatlan arccal, ekkor meg látják a tetkóm, de Ryan nagyon szugerálja a tetkot, ugy vissza huzom a kezem.
-Tetszik? - kérdezem a tetkóra mutatva, miree közelebb lép, majd a szemembe néz.
-Rosalynda, fejezd be! - modnja, mire kérdőn nézek rá.
-Az én nevem Katharina, és azt se tudom ki az a Rosalynda! - mondom, mire el mosolyodik, majd meg fogja derekam, és szülei felé fordul.
-Hát úgy látom, meg ismerkedtetek Rosalyndaval! - mondaj, mire Kriszti, egy bazd meg et el motyog, én meg szúrós szemekel nézek rá, mert nem akarom bele vonni ebbe, ennél is jobban.
-Hogy ő lenne Rosalynda? - kérdezi az  anyja, mire meg forgatom a szemem, majd le rántom Ryan kezét a derekamról, majd be futok a mosdóban, a telefonom elő veszem és ekkor ki nyilik az ablak, és be adják a laptopom.
-Köszike! - mondom, majd el veszem, és el kezdem amit akartam.
Be kodolom a rendszert, és be zárók mindent az épületbe, az ajtókat ablakokat és rá huzatom a rácsokat. Mindenki sikitani kezdett, de Kriszti mindent tud és már be is jött, és most mászik ki az ablakon.
-Menj a kocsihoz ülj be, és haza viszlek, vagy majd ki találjuk! - modnom majd le kapcsolom az áramot is, ki mászott az ablakon, majd amit írtam levelet ki csúsztattam az ajtó alatt. Majd ki mászok az ablakon, és rohanok a kocsihoz. Be ülök és most Kriszti vezet, én nézem a kódolásom, majd vissza kapcsolom az áramot, majd nézem a kamerákat, mindenki ilyedt, de Ryan csak mosolyog.
-A tesód, mindig mosolyog? - kérdezem, mire be kanyarodik a házukhoz, és be áll a garázsba. Nem. Értettem de a laptopal együtt mentem vel, mert húzott felfelé, majdegy szobába vitt. Egy nagy szobába, ahol rácsos ablak volt és normális ajtók, amiket nem tudok irányítani.
-Ez csak ugye vicc Kriszti, te is tudod, hogy nem akarok hozzá menni! - mondom, mire le hajtotta a fejét.
-Meg fenyegetett ugye? - kerdeztem, nem válaszolt.
-Válaszolj! - orditottam, mire össze rezzent, és könnyes szemekkel ki rohant, majd rám zárta az ajtót.
-Te voltál az egyetlen Barátom! - orditom utána, majd dühösen, de ki kodolom az épületet, és ki engedem Ryant és családját. Én dühömben be törtem a falat, össze törtem az író asztalt, mindent, és amikor ki fáradtam, bögtem, sirtam, és csak sirtam, amikor be nyitott valaki, én össze voltam kuporodva a sarokba, és sirtam, amikor valaki oda jött hozzám, meg fogott és fel emelt, én már fáradt voltam, fel sem néztem rá, rá hajtottam a fejem és el aludtam.

A Maffia Where stories live. Discover now