sokkal több.

2.fejezet

Befejeztük a reggelit és azzal az indokkal mentem vissza a szobámba, hogy még ki kell pakoljak. El is kezdtem a pakolást, de valahogy semminek sem találtam meg a megfelelő helyét. Még a ruháimnak sem. Egyszerűen nem értem miért kellet otthagynunk mindent és de költöznünk, ahol senkit sem ismerünk, de anya meg volt győződve róla, hogy Daniellel más lesz és elrángatott minket a barátainktól, az otthonunkból, és persze nem utolsó sorban apától. Apa itt végképp nem fog látogatni. Amióta elváltak anyával csökkentette az érdeklődését felénk, én még túl is élem de Lily nem ezt érdemli. Talán neki itt tényleg jobb lesz, hiszen családban nőhet fel. Egy eléggé furcsa, talán elcseszett családban. Pakolásközben észre sem vettem, hogy elrepült az idő. Már délután egy óra volt. Amikor az utolsó dobozból is nagy nehezen kipakoltam, megtaláltam mindennek a helyét valaki kopogott az ajtómon.
-Kicsim anya vagyok, bejöhetek? – hallottam meg anya hangját az ajtó mögül.
-Persze, gyere.
-Mi újság? Sikerült berendezkedned?
-Kipakoltam, de ez nem jelenti, hogy be is rendezkedtem. Nem érzem magam otthon anya! Miért kellett nekem is jönnöm? Maradhattam volna apával, legalább ott végeztem volna el az iskolát, otthagytam minden barátomat csak mert te éppen 'szerelmes' lettél. – förmedtem anyára.
-Mia, kicsim ezt már megbeszéltük, nem foglalkozom többé ezzel a témával. Azért jöttem fel, hogy megkérdezzem te eljössz e velünk ebédelni? Daniel elvisz minket valami csini étterembe.
-Nem nincs kedvem veletek menni, és tényleg ne is foglalkozz a témával söpörj mindent a szőnyeg alá hiszen abba jó vagy, hogy a könnyebbik tat válaszd mindenben, mint ahogy apával is tetted a válásnál, az volt a könnyebbik út. – annyira mérges voltam anyára, most sem árult el nekem szinte semmit csak, hogy mi miért is volt, de azt, hogy pontosan hogyan is történt mindig titkolta elölem. Még mindig gyerekként kezelt, pedig már nem voltam az, idő előtt fel kellett nőjek miatta.
-Amelia Watt nem engedem, hogy így beszélj velem! Tudod a dolgokat, hogy mi is történt az apád és köztem és kész. Fogadd el az új helyzetet. – már felemelete a hangját.
-El kell fogadnom hiszen nem adtál más választást ugye anya!? Most inkább menj ki, menjetek nélkülem. – kinyitottam neki az ajtót és vártam, hogy kimenjen.
-Lily és Ethan is jön. Will elment, Reed a szobájában, ő sem jön. Szólj, ha hozzunk kaját.
-Nem vagyok éhes, felfordul a gyomrom ettől a 'családtól'- azzal becsaptam az ajtót és kulcsra is zártam, be ne jöjjön még egyszer, mert nem vagyok kíváncsi az anyámra!
Hallottam, ahogy anyáék elmennek, kinéztem az ablakon és láttam, hogy Lily nagyon boldog volt, alig várta, hogy lásson valamit Miamiból. Hiába mondtam neki, hogy láthatja még eleget Miamit hiszen mostantól itt lesz az életünk ő akkor is nagyon be volt zsongva. Anya előre ült Daniel vezetett. Lily és Ethan hátra ült, ahogy láttam ők egész jól kijöttek egymással, aminek szívből örültem.
Eltelt egy óra mire úgy döntöttem kicsit kimozdulok egy kicsit. Megfogtam a kedvenc könyvem, ami nem volt más, mint a Büszkeség és balítélet, egy örök klasszikus . Majd a telefonomat és a fülesemet is magamhoz vettem és elindultam a teraszra. Reggel láttam ott egy hintaágyat így arra gondoltam ott jól lehet kicsit kikapcsolódni.
Kiléptem a szobámból és ahogy sétáltam a folyosón észrevettem az egyik ajtó résnyire ki volt nyitva. Bekukucskáltam rajta, de nem láttam senkit sem így egy kicsit kintebb nyitottam az ajtót, megláttam a bevetetlen ágyat, ruhák voltak a földre dobálva és olyan szag volt a szobában mintha csak egy kocsmába léptem volna be. Innen már sejtettem, hogy ki szobája lehet, de az a valaki megelőzött amikor mögém osont és megszólalt.
-Már kémkedsz utánam? – mély, rekedt hangot hallottam meg.
-Te a halálomat akarod? Miért settenkedsz így mögém? – kaptam oda a szívemhez, ami vadul elkezdett kalapálni és még fel is ugrottam picit ijedtemben.
-Ez az én szobám tudtommal.
-Én viszont nem tudtam, hogy a te szobád. És nem kémkedek utánad, csak kíváncsi voltam. – nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy még mindig félmeztelenül van csak a szürke pamut melegítőnadrág van rajta és kilátszik a fekete boxer szegélye.
-Ne legyél kíváncsi az én szobámra. – észrevette ahogyan őt bámulom. - Tetszik a mit látsz bébi? – hajolt hozzám közelebb és közben a mellem a szám és a szemem között cikázott a szeme, én pedig ahogy hátráltam az ajtóba ütköztem.
-Láttam már jobban, ne szállj így el magadtól te tuskó. Ja és ne szólíts bébinek! – azzal sikerült gyorsan kiszabadulnom és a lehető leggyorsabb léptekkel elindultam a lépcső felé.
-Persze, hogy sok mindent láttál már akárcsak az anyád! – kiabálta utánam Reed, de fogalmam sem volt, hogy mégis mire gondolhat. Inkább hagytam is a francba nem volt kedvem vele harcolni.
Kimentem a teraszra leültem a hintaágyra beraktam a fülest a fülembe, bekapcsoltam a kedvenc számom és neki kezdtem az olvasásnak.